Minden eladó, eladható – állapítottam meg mosolyogva, amikor a zokniízű csipszet megláttam az üzlet polcán. A fogyasztói társadalom már régóta nem ismer határokat, fajra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül szedi áldozatait. Ha csak egy hétvégi bevásárlást nézünk meg alaposabban, szinte biztos, hogy csapdák ezrei leselkednek ránk, fölösleges árucikkek formájában. Nem lehet csak úgy, egyszerűen sampont választani: termékek tömkelege tódul szembe velünk, s még ha olyan tudatosak is vagyunk, hogy ismerjük a hajtípusunkat, akkor is elveszünk a kínálatban. S akkor még csak egyetlen tételt emeltünk ki a bevásárlólistáról…
A vásárlás fáradalmait alig kipihenve, a közösségi média zúdítja ránk mérhetetlen mennyiségű eladnivalóját: bármennyire is akarunk, nehéz szabadulni a kísértéstől. Mert az agresszív reklámok ideje lejárt, máshogy próbál hatni ránk a pimasz marketinges. Abból kiindulva, hogy a huszonegyedik század modern, mindent tudni vélő embere már semmin sem lepődik meg, és nem befolyásolható, inkább szelíden próbálnak meggyőzni, hogy mennyire fontosak vagyunk: kizárólag ezért akarják megismertetni velünk azt a bizonyos szolgáltatást vagy terméket, mert azokat csak a fontos emberek érdemlik. 
Az egészségkultusz olyan hatalmas iparágat épített maga köré, amin mégiscsak meg kell lepődnünk, miközben eltűnünk annak útvesztőiben. Egészséges és bió feliratok alatt kapunk sokszor ismeretlen eredetű árucikkeket, de nem keressük a miérteket, csak várjuk a pozitív hatásokat, a várva várt elégedettség pillanatát.
Ki tudjuk vonni magunkat a forgatagból? Meg tudjuk keresni azokat az alternatívákat, amelyek valóban a még nyomokban fellelhető természetesség felé visznek? El tudjuk fogadni a kínálatot akkor is, ha csak két termék közül választhatunk?
Az elmélkedést a valóság szakítja meg: be kell gyújtani ahhoz, hogy meleg legyen a lakásban, így gyufáért megyek, de tényleg csak a legközelebbi kisboltig, hogy ne legyen túl nagy a kísértés. Megpakolt szatyorral térek haza: a gyufa mellé egy pasiillatú női tusfürdő, egy rúzs alakú adathordozó és egy tényleg innovációnak számító tepertyűs csokoládé kerül. Ugyan melyiknek lehetett volna ellenállni?