Válaszoltak a (haza)hívó szóra
Üzenetet vitt 1981 augusztusában Gyergyóalfaluból Csíkszeredába lapelődünk lírai tollú munkatársa, Oláh István. Az üzenet tárgya meghívó, amely megfogalmazásában így szólt: „Kedves Barátom, szívesen látunk egy közös tárlatra szülőfaludban, Gyergyóalfaluban. Miként képzeled el ezt a tárlatot, mikor lenne számodra leginkább megfelelő? Kérlek, postafordultával értesíts, véleményed nagyon érdekel.” Csíkszeredában két címzettje volt a meghívónak, az üzenetvivő szerint „könnyű átadnom a címzetteknek, Márton Árpádnak, Sövér Eleknek, de hogyan adhatnám át a többinek; más városban élnek, ráadásul nem ismerem őket. Alfalu annál inkább számít rájuk, mindenikükről tudja, hol élnek, s hogyan”. S a címzettek nevét is felsorolta: „Sárosi Csaba tavaly végezte a főiskolát, grafikus, most Kézdivásárhelyen tanít; Kiss Levente szobrász, a marosvásárhelyi művészeti középiskola tanára; Brassai Zsuzsanna textiles, Marosvásárhelyen él; Sajgó Ilona ugyancsak textiles, Kolozsvárra költözött. Búzás András, akinek írott meghívó sem kell, megteszi a szó is, mert ő Alfaluban él, Alfaluban – s bízvást mondhatom, Alfalunak – festi képeit.” A meghívót lírai jegyzetben közvetítő újságíró megjegyezte, hogy korábban – mintegy tíz esztendővel azelőtt – rendezett már egyéni kiállítást a faluban „Sövér Elek, utána Márton Árpád, 1973-ban Búzás András”.
Nemrégiben hasonló tartalmú meghívót küldhetett Balázs József festőművész és a szervezésben segédkező társai a faluból elszármazott vagy családi kapcsolataik révén ahhoz kötődő művészeknek – szám szerint több mint harmincnak –, hogy közös kiállításra küldjenek munkát és vegyenek részt annak megnyitóján. Harmincan válaszoltak a felkérésre, s mintegy fele eleget is tett a meghívásnak. Rangos, bármilyen nagyváros bármelyik neves kiállítóterében megállná a helyét a kiállított anyag: festmények, grafikák, kisplasztikák, textíliák sorakoztak az Új Galéria két termében a szombat esti családias hangulatú eseményen. S bár a szűk körű, kevés résztvevővel zajló rendezvényeket szoktuk családias hangulatúnak jellemezni, itt a családias jelző a rendezvény légkörét sugallja, ugyanis egy tűt nem lehetett leejteni, annyian voltak az eseményen.
Új Galéria – írtam az előbb, mert Gyergyóalfalunak van régi is. Ráadásul nem is egy, hanem összesen hat kiállítóhellyel rendelkezik a nagyközség, többek között két állandó tárlattal – Sövér Elek és Márton Árpád életművének keresztmetszetét adó gyűjteménnyel –, meg a faluban élő vagy onnan származott alkotók munkáit bemutató kiállítással. Az Új Galéria műszaki szempontból is a legjobbak közé tartozik, a megyében kevés ennyire jó felszerelt, korszerű fénytechnikával ellátott kiállítóhely létezik. De állandó galériaként szolgál a Balázs Imre által „Parlamentként” emlegetett községháza, ahol mintegy hetven alkotás díszíti a falakat. Ráadásul immár húsz esztendeje művésztelep működik nyaranta, s a községben a köztéri művészi alkotások száma elérte a 24-et. Nem sok település büszkélkedhet hasonló teljesítménnyel, így nem csoda, ha a településen született vagy ahhoz bármiképp kötődő művészek mindig otthon érzik magukat Gyergyóalfaluban, jó szívvel válaszolnak az onnan érkező (haza)hívó szóra.