Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik – írta Dosztojevszkij. És valóban, el kell ismerni, igaza volt. A szomszédban dúló háborút és a minket is érintő magas inflációt mostanra, ha nem is egészében, de úgy tűnik, lenyomták a torkunkon. Minden azon a téli reggelen indult, amikor az oroszok Ukrajna ellen támadásba lendültek. Szenzáció volt a javából, amit nemsokára az üzemanyag-drágulás követett. Természetesen amellett, hogy aljas az ember, még mindig könnyedén megvezethetők is vagyunk. Akadtak olyanok, akik megspórolt pénzük jelentős részét finomított kőolajszármazékba fektették. Ámbár a benzinkutak cseppet sem bánták a kirobbant hisztériát, amelyet mi, állampolgárok tovább szítottunk egymás között, mert így kedvükre emelhették az üzemanyag literenkénti árát. 
Aztán szépen lassan efölött is napirendre „vergődtünk”, csakhogy a fuvarozáshoz elengedhetetlen üzemanyag drágulása világméretű áremelkedést eredményezett. Azóta is elégedetlenkedhetünk a kenyér és egyéb élelmiszercikkek ára miatt, ha lenne értelme. De nincs. Ugyanis a drágulás és az infláció minden árut és szolgáltatást egyformán érintett, így az átlagkeresetből élők pénztárcájára kedvezőtlenül hatott. Lassan ismét a nagyszüleink által sokat emlegetett szűkős esztendők korát éljük. Továbbra is minden megtalálható az üzletek polcain, csak nap nap után érdemes mérlegelni, hogy eszünk vagy számlákat fizetünk. Habár lassan ebbe is beletanultunk, hiszen emberi aljasságunkból kifolyólag – vagy nevezzük a balkáni népek megalkuvásának, azaz a ránk jellemző túlélő ösztönnek – ezzel a szituációval is megbarátkoztunk. Bátrabb, vállalkozóbb szellemű átlagkeresetből élő embertársaink még a nyaralást is bevállalták. Dübörögnek a nyári fesztiválok, a különféle kulturális és sportesemények, valamint a falunapi kavalkádok, a népbolondító, nyugati mintát majmoló rendezvények sora. Csak győzzük pénztárcával, nem is beszélve az egyre nívósabb lakodalmak anyagi vonzatáról. De lassan beköszönt az ősz, a gyermekes családok kezdhetik törni a fejüket, hogy honnan lesz elegendő pénz az új divatnak megfelelő tanszerekre, ruházatra a tanévkezdéshez. De ne szaladjunk még annyira előre, hadd ne én legyek az első, aki farkast kiált a pusztában.
Mielőtt még belemerülnénk a pénzügyeink katasztrofális helyzetébe, azért vegyük számításba, hogy a benzinárak csökkentek az imént említett hisztéria lecsengése óta, de az élelmiszer és egyéb szolgáltatások árai – sajnos – azóta is fordított arányban növekedtek.
Ráadásul most a napokban jött a nagy ötlet a kormány részéről a közigazgatás megreformálásáról, amelyet ha tényleg gyakorlatba ültetnek, akkor „annyi” a sport- és kulturális életnek. A Maslow-piramis minden szintjén támadások érnek bennünket, de vigasztalásképp jegyezzük meg a nagy orosz klasszikus író gondolatait, miszerint: vagyunk annyira aljasak, hogy mindent megszokjunk!