Ilyenkor visszanéz az ember a leköszönő esztendőre, és terveket sző, fogadalmakat tesz, hogy ettől tovafelé más lesz minden. Gyengeségre vall, ha bár kezdeményezés, ha kísérlet szintjén sem célozzuk meg a jobbat. 
Mert nem akármilyen év volt az idei. Ki gondolta volna, hogy a közeli szomszédságunkban robban ki egy olyan konfliktus, amilyent senkinek sem kívánunk?! Sajnos. Ahogy a szembenálló felek, s a kultúrnépek, meg a fegyvergyárosok, meg az egyházak, meg a tudományok emberei, meg a humanitárius szervezetek, s benne mi is a rendszerszintű káoszban, nem tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel, „amikor az ember úgy elaljasult”. És olyan válságjelek sorakoznak elénk, amelyek azt jelzik, hogy kártyavárként hullhat szét a civilizációnk, ez a fogyasztói társadalom, amelyről azt tartottuk ez idáig, hogy ennél jobb nincs. 
Megettük az unokáink kenyere javát. Túlfogyasztottunk. Túl sokat habzsoltunk, és olyan lendületben vagyunk, hogy képtelenek vagyunk leállni. Pedig illene valamelyest visszafogni a lendületből, hiszen sokkal üdvösebb, ha a szerénység számít kötelező mércének, nem pedig a konzumidiotizmus, az a vásárlói bódultság, amely karácsony körül annyi fölösleget, annyi holnapi szemetet képes összeharácsolni, hogy csak. Képesek vagyunk feláldozni a jelen csillogásáért megannyi holnapot. Visz, sodor magával a butaság svungja, holott ez már nem olyan idő, amikor tétlenül szabadna tespednünk civilizációs ketreceinkben. A holnapi tenger hullámai majd visszasodorják mind a mocskot a küszöbig. Szóval…
Ki gondolta volna anno, hogy a Keresztapa, a Gengszterkorzó, a Bugsy vagy A szicíliai című alvilági filmekből „átvett” snittek ihletik majd a legbelsőbb Európa, az Unió szívének/lelkének számító brüsszeli adminisztrációs elitet? Ki gondolta volna, hogy azok az államférfiak és államhölgyek, akikre oly nagy önfeladással voksolt a nép, hogy jobbítsa meg az életünket, tartják a rokonságot a Corleonék, a Terranovák, a Bersellinók mostanság regnáló klánjaival? Ki gondolta volna, hogy a magasszintű konferenciákon átveszik a bűnözők rendjétől a know-how és a „bűnös-erkölcs” minden titkát, s bőröndökben hurcolják az ebül szerzett Júdás-pénzeket? Ki hitte volna, hogy nem ment elébb a világunk? Hogy curikk az egész? Ki hitte volna, hogy a korábbi rossz szintnél, kovidnál, karanténnél, a mély lelki és anyagi válságnál is van alább? Ki hitte volna, hogy az al- és a felvilág által támogatott „tatárjárás” folyamatában az embercsempészet válik az egyik leginkább „menő” bűnténnyé? S ha van felderítés, akkor van sikeres bűn is a harmadik világból érkezők fertályán. Egészen addig, míg maga Európa – Schengenen túl meg innen – Kánaán mivoltából visszazuhan a negyedik világ színvonalára.
Nem ezt akartuk. Nem így akartuk. Csak valahogy rosszul sült el. Tetszettünk volna komolyabban venni az évezredes erkölcsi parancsokat, s akkor nem így állnánk!… Ezért lenne érdemes szétnézni külső és belső tájainkon. Hátha a rossz bennünk véget ér, s az új évben tiszta lappal léphetünk tovább… Tegyünk egy próbát. Itt lent. Odafent hallatszik-e?