Nemrég arról értekeztem, hogy egyre súlyosabb a diákok táskája, az óraszámok szaporodnak, és mondhatni naponta egy műszaknyi iskolában eltöltött idő után, otthon folytatódik a tanulás, a meló. Semmi lazítás, semmi pihenés. Az 5-8 órás „munkaidő” után a tanuló hazaviszi a „munkát” és otthon folytatja. Szent-Györgyi Albert sorait is idéztem, miszerint neki, tudós emberként, nehezére esik több mint két órát figyelni egy előadásra még akkor is, ha az érdekes. De gyermekeinknek reggeltől estig figyelniük, koncentrálniuk kell. A tengernyi tananyagot el kell sajátítani, még ha belegebednek, akkor is.

Ezzel kapcsolatban Vekerdy Tamás pszichológus gondolatait is felidéztem, aki szerint a gyermeknek az udvaron kéne rohangálnia, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agya. Igazuk van a nagy elméknek, mi mégsem figyelünk rájuk. Mint libába a kukoricát, úgy próbáljuk a lurkók agyába tömni a lexikális, tengernyi tudást, sokszor céltalanul, csak azért, hogy az óraszámok meglegyenek.
Pedig vannak már helyek, ahol figyelnek és a gyermekek érdekeit is igyekeznek figyelembe venni. Néhány napra rá, hogy felhívtam a jelenségre a figyelmet, olvasom a hírt, hogy be akarják tiltani a házi feladatokat, hisz a gyermeknek délután és hétvégén kikapcsolódásra és pihenésre van szüksége. Kétlem, hogy az én írásom miatt döntöttek így, hisz a hír Lengyelországból érkezett, és a lengyel parlamenti képviselők talán nem a Hargita Népe napilap hasábjaiból informálódnak – habár ha a lengyel-magyar barátság vonalán elindulunk, akár ez is elképzelhető, hisz a barátok figyelnek egymásra. De túllépve a kissé élces okfejtésen: a Visztula partján ráeszméltek arra, hogy a tanügyben valami nincs rendben, a diákok túlterheltek, és ez hosszú távon nem vezet semmi jóra. Ezért Barbara Nowacka oktatási miniszter úgy döntött, hogy a közoktatásban fokozatosan, de megszüntetik a házi feladatokat. Áprilistól az első három osztályban egyáltalán nem kapnak otthoni feladatot a diákok, majd ezt kiterjesztik a 15 éves korosztályig. Később a felsőbb évfolyamokban is csak azoknak kell majd leckét írniuk, akik maguk kérik azt.
A lengyel miniszter indoklása szerint a nebulóknak szabadidejükben, ünnepnapokon és a hétvégén is pihenniük kell. Azt is nyomatékosította, hogy a házi feladatok eltörlése mellett a következő tanévtől a tananyag mintegy húszszázalékos csökkentését is tervezi. „A szóban forgó húsz százalékból a legtöbb dolog, amit a gyermekeknek meg kellett tanulniuk, felesleges és szükségtelen” – magyarázta. Hoppá, itt is fején találta a szöget a politikus. 
Itt persze sokan mondhatják, hogy mi is kibírtuk, utódaink is kibírják, de milyen mentalitás az ilyen? Ha nekünk rossz volt, legyen rossz a következő generációnak is? Ez nem tisztességes. A mi dolgunk, hogy javítsunk, fejlesszünk és jobbá tegyünk.... Itt az ideje cselekedni, a túlterheltség nem vezet jóra, a jövőnk múlik a gyermekeinken.