Ha a jégkorong szerelmeseitől azt kérdezik, mi a sportág sava-borsa, kapásból rávágják: a játék gyorsasága, intenzitása, a korcsolyaélen történő fizikai kontaktusok, a férfias keménység – na meg a rájátszás, angol szóval élve a play-off. Az alapszakasz után, amikor mindenki játszott mindenkivel, a csapatokat párokba rendezik, hogy aztán többfordulós mérkőzések során dőljön el, ki masíroz tovább a bajnoki döntőig vezető úton. Szóval a rájátszás mindig a legizgalmasabb része egy bajnokságnak, hiszen ott már nincsenek véletlenek, a végén rendszerint a legjobb győz. Egy-egy mérkőzés erejéig a legkutyaütőbb csapat is tud meglepetést okozni, ám hosszú távon kijönnek a fizikai, mentális és egyéb különbségek, sokat nyom a latban a kispad hossza és minősége, s bizony ezek döntenek el egy-egy párharcot, vagy éppen a bajnoki címet. Summázva: ritka kivételtől eltekintve a rájátszásban az erős talpon marad, a gyenge elbukik. Arról nem is beszélve, hogy egy rájátszásra teljesen másképp kell felkészülni, mint egy átlagos bajnoki meccsre, hiszen tulajdonképpen az év elején egy új bajnokság kezdődik – nem hiába tartja magát a mondás Csíkban, hogy a „pipéket tavasszal számolják...”

Sajnálatos, hogy a román jégkorongbajnokságban meg vagyunk fosztva annak lehetőségétől, hogy igazi rájátszást láthassunk. A szakszövetség korábbi vezetőségének gyakorlatilag nem volt semmiről koherens elképzelése, mindent a saját érdekei szerint alakított a klubok érdekeivel ellentétben. Az új elöljáróknak már komolyabb elképzelései voltak, a megválasztásuk óta eltelt időszakban bejáratott menetrend szerint zajlottak a bajnoki meccsek és a helyosztók mind a bajnokságban, mind pedig a Román Kupában, ám még mindig hiányzik a bajnokság lényege, a rájátszás. Nyilván a négyes döntő is izgalmas, de nem adja vissza az igazi hokiélményt a publikumnak – magyarul: nem szurkolóbarát –, és gyakorlatilag ez a kiírás egy hétvégi bajnoksággá lett degradálva. Erről viszont nem a szövetség döntött, hanem a klubok. Ez egyrészt érthető, hiszen a romániai bajnokság krémjét adó három csapat – Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Brassó – az Erste Ligában is érdekelt, rendre ott vannak a magyar–román közös bajnokság play-offjában is, így megterhelő lenne számukra két fronton harcolni. Másrészt erre van ellenpélda: a magyar bajnokság.
A román bajnokságba bevezetett középszakasz alatt – amikor a mezőnyt felső- és alsóházra osztották – lett volna idő rájátszásra, miként volt erre idő Magyarországon is. Az idei magyar bajnokság egyébként jó példa arra, hogy a rangsor hátsó feléből érkezve is lehet remekelni. A Budapesti Jégkorong Akadémia HC simán ugrotta meg a FEHA elleni selejtezőt, az elődöntőben 0–2-ről fordított az alapszakaszgyőztes Újpest ellen, a döntőben pedig első idegenbeli meccsét behúzta Debrecenben.
Szerencsére nem maradunk rájátszás nélkül mi, székelyföldi szurkolók, hiszen a román bajnoki négyes döntőt követően szinte azonnal kezdetét veszi az Erste Liga play-offja, amely székely rangadóval debütál: a Gyergyói HK pályaelőnnyel fogadja a Csíkszeredai Sportklubot.
És akkor még nem beszéltünk a hazai bajnokság és az Erste Liga kiírása közötti másik nagy horderejű különbségről. A román pontvadászatban három légiós szerepeltethető, illetve kötelező jégen lennie egy román állampolgárságú kapusnak is, míg az Erste Ligában megengedőbb a szabályzat: csak a légiósokra van korlát, de ők is többen lehetnek háromnál. Ebből kifolyólag a Csíkszeredai Sportklub szinte teljesen más kerettel vívja meg román bajnoki meccseit, mint Erste ligás összecsapásait, hiszen közel egysornyi játékost kénytelen kihagyni keretéből a honi meccseken. Ezzel ellentétben a Gyergyói Hoki Klub szinte teljes keretét használhatja, hiszen tizenkét légiósából időközben hatot honosítottak – ez dicséretes játékospolitikát, komoly hozzáállást mutat a klub vezetősége részéről. Hasonlóra volt példa egykor Csíkszeredában is, amikor Taratuhin, Kuljas, Bjelov és Valchar is letette a román állampolgársági esküt.
Visszakanyarodva a kiindulási ponthoz, bizonyára nagyon sok hokibarát örülne, ha a hazai bajnokságba is visszatérne a hosszú évek óta nem látott rájátszás. S noha a Brassó és a Gyergyó jelenleg kiemelkedik a mezőnyből, az „új bajnokság” során születhetnek meglepetések, mint láttuk azt idén Magyarországon is.