A remény olyan erő, amely az emberi lélek legmélyén él, és képes átsegíteni minket a legsötétebb időszakon is. Úgy tartják, a remény hal meg utoljára, és hogy mennyire igaz ez a kijelentés, a magyarság történelme bizonyítja. A magyar trikolór színei közül a piros és a fehér – erő és hit – mellett a zöld éppen a remény jelképe, ez a szín a kőszikla, amiből hit és erő fakad.
A bizakodás a nehéz időkben – amikor minden veszni látszik – erős fundamentum, gyertyaláng a sötétben, amely elűzi a reménytelenséget és ragyogásával melegíti a szíveket. Amikor az élet tengerén hajózva viharok tombolnak, éppen akkor van szükségünk leginkább rá, hogy megtaláljuk az energiát a folytatáshoz.
A történelem viharai számos alkalommal hoztak sűrű homályt a magyarra, de a remény zöldje táplálta a lelkeket, minden nehézség ellenére, és a sötét felhők közül mindig felragyogott a nap. Példaként említve szabadságharcainkat, nemzetünk mindig acélos hittel és főleg reménnyel nézett szembe az elnyomással. A küzdők, bár sokszor kétségbeesett helyzetben voltak, nem adták fel, és bár sokszor úgy tűnt, hogy a súlyos csizmák és bakancsok mindent eltipornak, végül rendre „bölcsővé lett minden ravatal”.
Nemzeti lobogónk zöld színe bátorít minket, hogy ne engedjünk a kétségbeesésnek és a kilátástalanságnak. Legyen az egyéni vagy közösségi probléma, a remény az, ami az emberi lélek lángját életben tartja a sötétben.

A remény a szellem és a lelkierő tartalékait is jelenti. Egy bibliai történet, amely mindannyiunknak útmutatást ad vészterhes korokban, az Noé bárkájának krónikája. Amikor az emberiség bűnös útra tért, Isten elhatározta, hogy elpusztítja a Földet. De Noé, aki igaz ember volt, parancsot kapott, hogy építsen egy bárkát, megmentve általa az állatokat és családját az eljövendő özönvíztől. A bár­­­­kaépítés hatalmas kihívásokkal járt, és a többség kételkedett a sikerben, de Noé a reményre és a hitre támaszkodva leküzdötte az akadályokat. Amikor eljött az özönvíz, Noé és családja túlélte az áradást, amelynek apadásával az ígéret földjén találtak menedéket. A história azt üzeni nekünk, hogy a remény és a hit a legsúlyosabb próbatétel átvészeléséhez szükséges erővel ruház fel minket.
Legyen az tehát bibliai rege vagy a magyar zászló zöldje, üzenetük: ha van hitünk, akkor a remény is mindig felbukkan, mint az utolsó fénysugár szürkületkor, hogy vezessen utunkon a súlyos terhek idején. És ne felejtsük az ókori bölcsesség tanítását sem, miszerint minden éjszakát a hajnal követ. Bármilyen sötétnek is tűnjön az éjjel, a remény fénysugarai mindig megvilágítják utunkat. Hagyjuk tehát, hogy a remény zöldje táplálja a lelkünket, és kitartást adjon nekünk ahhoz, hogy átvészeljük a viharokat, és megtaláljuk az újabb lehetőségeket, a boldogabb holnapot magunknak és az emberiségnek.