Mint ismeretes, október elején egy rövid ideig a hangosbemondó nem tájékoztatta magyar nyelven az utasokat a székelyföldi vasútállomásokon. A Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is jelentkező problémáról annak idején több hírportál is beszámolt, az ügyben pedig a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat írásban fordult a Román Állami Vasúttársasághoz, magyarázatot és megoldást kérve. Mint kiderült, a magyar nyelvű utastájékoztatás ideiglenes beszüntetésének oka technikai jellegű volt: cserélték a hangos utastájékoztatásért felelő számítógépeket, és csak napokkal később telepítettek olyan szoftvert rájuk, amely révén aztán ismét megszólalhatott magyarul is az automatizált hangosbemondó. 
Ennek kapcsán az jutott eszembe, hogy az anyanyelvhasználati jog biztosítása mellett talán a minőséget is meg kellene követelni. A magyar hangosbemondó szövegét hallgatva ugyanis – senkit nem akarok megsérteni – az az érzésem támadt, hogy egy magyarul nem egészen jól beszélő személy olvassa a felvételen elhangzottakat. E téren talán ugyanazt teszi a román vasúttársaság is, mint némelyik cég, amely oly módon próbál spórolni a fordítási költségeken, hogy egyik alkalmazottját, akiről úgy tudja, hogy talán a nagyanyja magyar volt, odateszi fordítani. Legalábbis ez lehet az egyik magyarázata a szórólapokon, áruházakban látható helytelen magyar feliratoknak és a vasúti silány magyar tájékoztatásnak egyaránt.

Értem én, hogy a CFR anyagi gondokkal küzd, de tényleg nem tudott volna felkérni egy magyar rádióst vagy színművészt? Hiszen közösségünk van annyira nagy és erős, hogy bő választékot kínáljon ilyen kompetens személyekből. Magyarországon üdítő hallani, vidéki állomásokon is, az egyik országosan ismert bemondó hangját, a szép, kerek mondatokban rögzített tájékoztató szöveget, nem szavanként összerakva és szaggatottan, mint nálunk. Nem hiszem, hogy műszaki szempontból ne lehetne erre itt is megoldást találni.
Egy másik rossz példa a brassói repülőtér honlapjának magyar változata. Nevetséges, hogy a járatoknál egyszer sem sikerült leírni Brassó nevét helyesen: jelen jegyzet írásakor is a „Brasszó” és a „Brassv” alakok váltogatják egymást a „Brasov”-val. A többi nyelvi finomságot már meg sem említem, javaslom, tekintsék meg. Ez tipikusan egy letudós munka és a más ajkú állampolgárokkal szembeni tiszteletlenség bizonyítéka. Mint ismeretes, székelyföldi önkormányzatok is részt vállaltak a szóban forgó légikikötő létrehozásában, és ha a magyar feliratok kitételében – saját bevallásuk szerint – eredményt tudtak elérni, úgy sejtem, hogy a magyar nyelvű honlap rendbetételéért is tudnának lobbizni. 
Szeretnék hinni továbbra is abban, hogy egy erős közösség tagjaiként igényesek vagyunk, vezetők és szavazóik egyaránt – köztük az utasok –, és szóvá merjük tenni a minőség hiányát is. Ennek bizonyítására itt egy újabb lehetőség.