Közeledik megyénkhez az autópálya? Előbb-utóbb igen. Noha tartok tőle, hogy utóbb, mint előbb, bár ezt a türelmetlenség mondatja velem. Azt már megszokhattuk, hogy ígérni sokat ígérnek a politikusok kampányidőszakban, s most éppen kampányidőszakban vagyunk – ha még nem is hivatalosan –, de hát a kampányban tett ígéret nem más, mint a választói igényekre adott első, pozitív válasz. (A második pozitív válasz az ígéret betartása, ez azonban több tényező függvénye.) Furcsán viszonyult a központi hatalom az autópálya-kérdéshez, általában az infrastruktúra fejlesztésének kérdéséhez, nem született átfogó stratégiai terv, amelyet a politikai vetésforgó alapján a végrehajtó hatalomban egymást váltó pártok egyöntetűen elfogadtak volna, és következetesen tettek volna annak megvalósításáért. De a már megépített és használt autópályák léte azt bizonyítja, hogy nem az ablakon kidobott pénz a megépítésükre fordított összeg, és valóban elhozták a fejlődést a négysávos aszfaltcsíkokkal összekötött településekre, vidékekre.

Számomra a legszemléletesebb példát erre Nagyenyed magyar alpolgármestere szolgáltatta, amikor egy szűkebb körű beszélgetésen elmondta, hogy a magyar közösség megerősítését eredményezte a sztráda a Fehér megyei szórványtelepülésen, amely addig csak dicső múltját és valami csoda folytán ma is jól működő, a térség magyarsága szellemi központjaként tevékenykedő Bethlen Gábor Kollégiumát tudta felmutatni, s ahonnan a fiatalok vagy Kolozsvárra, vagy távolabbi nagyvárosokba, illetve külföldre telepedtek a jobb megélhetés reményében. Az alpolgármester asszony beszámolója szerint a település határát elérő autópálya megfordította a folyamatot: sok fiatal hazatért, belakta szülei-nagyszülei házát vagy újat vásárolt-épített, ugyanis alacsonyabbak voltak az ingatlanárak, mint nagyvároson, s ha sokan meg is tartották jól fizető kolozsvári állásukat, a pályán naponta ingáznak és nem töltenek autóban több időt, mint a Kolozsvár melletti községekben lakók. Emellett új vállalkozások telepedtek meg Enyeden, munkahelyeket hozva létre. A pálya tehát megállította a romlást, fejlődést hozott. Ezért örültem meg a Maros megyei napilapban, a Népújságban olvasott beszámolónak, miszerint „még el sem kezdődött a Marosvásárhely–Németvásár közötti A8-as autópálya első szakaszának tervezése, a szakhatóságok már a folytatást készítik elő”. Az első – Marosvásárhelyt Nyárádszeredával összekötő – szakasz építésének előkészítése zajlik most, májusban kezdődhet a féléves tervezési időszak, majd két év áll a török kivitelező rendelkezésére az építésre, azaz 2026-ban kellene átadnia a munkát. A közúti infrastruktúra-kezelő országos társaság (CNAIR) minap elindította a második, Nyárádszeredát Sóváraddal összekötő szakasz kivitelezésének előkészítését is. Ez a 23,4 kilométeres szakasz a Bekecsen haladna át és egy 1070 méter hosszú alagutat is kell építeni. Kíváncsian várom a fejleményeket és azt, hogy ne kelljen egy óránál többet autózni az első autópályafeljáróig. Ha ezt megérjük, elmondhatjuk, hogy közeledik a fejlődést hozó autópálya megyénkhez is.