A megmondóemberek sorát nem szaporítanám, sőt, ha őszinte akarok lenni, nem annyira kommentálok, mint amennyire bámulok, à la proverbiális kiskorú szarvasmarha. A cím tehát nem flancos terminus, csak a „józan paraszti ész” kifejezés hevenyészett ellentéte. Mondom, milyen két benyomás hatására írtam le.
Az egyik, hogy megjelent és szétspriccelt a sajtóban a Colliers globális befektetési és ingatlantanácsadási cég elemzése és jóslása a hazai lakáspiac mutatóiról. Semmi újat, igazán meglepőt nem mond, de attól még lórúgásszerű: rámutat, hogy a romániai (nagyobb) városokban az elmúlt hat év során 60–90%-kal nőttek a lakások árai. Tehát ha valaki ma mondjuk Iași-ban vásárol lakást, az 80 százalékkal fizet többet érte, mint ha 2019-ben tette volna – ami azért nem volt olyan rég. Temesváron az ingatlanpiaci árak 90%-kal nőttek, még a legjobb helyzetben Kolozsvár van, mert ott nem kell sokat számigálni: az árak egyszerűen megduplázódtak az utóbbi hat évben. Bukarestben az elmúlt három év során feleannyi (45%) építkezési engedélyt bocsátottak ki, mint korábban (mondjuk, azelőtt bő marokkal és vaksin osztogatták), és úgy általában: a városrendezési tervek frissítésének késlekedése, a magas kamatok, a még magasabb infláció, a legmagasabb anyag- és energiaárak és egyéb magasságos tényezők miatt a verdikt az, hogy ma és a következő években mind kevesebb lakás épül, miközben a kereslet nem vagy alig csökken: 2025-ben például országos szinten még úgy is csak 10 százalékkal maradt el a tranzakciók száma 2024-hez képest, hogy a kedvezőtlen piaci feltételek (magas hitelkamatok, gyors drágulás) miatt a vásárlók jó része kivár. 

Nem konyítok az ingatlanpiaci trendekhez, de van sejtésem, miért nagy a lakáskereslet. Szerintem azért, mert a szocialista állami lakásvagyon a korábbi bérlők általi magántulajdonba vételét lehetővé tevő 1992/85-ös törvény megjelenése óta tömbházlakások vásárlásával gyakorlatilag nem lehetett rosszul járni. Persze egyesek ilyen-olyan okból rajtaveszthettek, de általában elmondható: a 90-es években vásárolt lakás sokkal többet ért a 2000-es, majd ismét többet a 2010-es, a 2020-as években stb. Azon túlmenően, hogy a 69%-os európai átlaghoz képest Romániában a saját lakóingatlant birtoklók aránya 94-95% (!), az elmúlt évtizedekben a két- vagy háromszobás „blokk” volt a pénzügyi műveltséggel nem igazán rendelkező középosztály egyetlen, „bombabiztos” befektetési lehetősége. Akinek volt annyi megtakarítása, vásárolt egy lakást, van, aki ki sem adja bérbe, tartogatja, mert „jó lesz majd a gyermekeknek”.

Az elemzők szerint viszont, ha a mai körülmények kicsit is jobbra fordulnak, a felgyülemlett kereslet gyorsabban tér vissza, mint ahogy új lakások épülhetnének, ami ismét csak azt eredményezi, hogy drágulni fognak a lakásárak… És így tovább, a végtelenségig. Azaz dehogy: hiszen már most itt van a vége. A – maga során szintén proverbiálissá váló – középosztály tagjai lakásvásárlás szempontjából már most kiszorulnak nemcsak a városközpontokból és az élhetőbb városi lakótelepekről, hanem magáról a lakáspiacról is. Ne menjünk Bukarestig, elég a székelyföldi városokig: tokkal-vonóval már itt is 100 000 euró a belépő a 60–90 négyzetméteres ingatlanok piacára. Pályakezdő fiatal legyen a talpán, aki ennyi pénzt előteremt (szedik is a lábukat). Annak a kapujában vagyunk, ami nyugatabbra már tapasztalat: hogy egy fiatalnak saját tulajdonú, saját erőből vásárolt lakásra vágyni pont olyan bohókás ötlet, mint saját tulajdonú űrállomásra.

Apropó, űrállomás. A másik, ami a jegyzet megírására sarkallt, Elon Musk minapi eszmefuttatása. A techmogul arról beszélt: 10–20 éven belül a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok termelékenységfokozó kihatása okán az emberi munka tkp. tárgytalanná, jó esetben is hobbivá válik, úgy, mint amikor „eldöntöd, hogy megveszed a zöldséget a boltban, vagy megtermeled a kertben – kertészkedni nehezebb, de van, aki ezt választja, mert szereti; a munka opcionális lesz, olyasmi, mint a sport vagy a videójáték”. Ja, nem mellesleg a pénz is irrelevánssá válik, ami ugye elég nagy zárójelbe teszi az előző, lakásárakról szóló szövegrészt.

Egy kérdésem van: hogy fog a tömbház falán kialakított vertikális közösségi kertből cukkinit szüretelni húsz év múlva az, aki már most sem engedheti meg magának a tömbházat, illetve aki nem gyomlálna, csak videójátékozna, az melyik falba dugja a töltőkábelt, ha egyszer nincs pénze falakra?