Farkaséhes voltam. Épp hazafelé tartottunk egy hosszú útról, de idő hiányában nem hajtottunk be Kolozsvárra, hogy valamelyik ismerős étteremben enyhítsük éhségünket, inkább Torda, de lehet, Aranyosgyéres központjában próbáltunk meg valamiféle gyorsétkezdét keresni. Beértem volna péksüteménnyel vagy egy mindenféle jóval megtömött bécsi szeletes zsemlével is, azonban hiába haladtunk lépésben a városközpontban, ott szaftos kifőzde helyett mindössze steril bankot és gyógyszertárak sorát láttuk. Az eset rég történt, és csupán azért őriztem meg emlékeimben, mert akkor tudatosodott bennem, hogy a városközpontokban immár csak a hitelintézetek és a patikák tudják kifizetni az egyre növekvő béreket, holmi perecesek, szendvicsárusok nem tudnak labdába rúgni.
A helyzet nem változott az elmúlt években. A gyógy­szergyárak továbbra is bitorolják a televíziók főmű­soridejének reklámblokkjait, és instant megoldást ígérnek a körömgobától a hasogató fejfájáson át a hurutos köhögésig mindenre, a gyógyszertárak zöld neonfényei a városközpontok és bevásárlóközpontok állandó díszletei, és rohamtempóban teret hódítanak az online piacon is. Hiszen aki egy kicsit tájékozódik, hamar észreveszi, hogy bár ugyanaz a gyógyszertárlánc, az étrend-kiegészítők, vitaminok, gyógyhatású kozmetikumok és vény nélkül kapható fájdalom- és lázcsillapítók az esetek többségében olcsóbbak a virtuális térben megrendelve, mint a boltokban.

Mégis vannak azok az esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy betérjünk egy-egy patikába. Ilyen, amikor az influenzaszezon kellős közepén éreztem, hogy a helyzet sokkal rosszabb egy szokásos náthánál, és kevés lesz a megoldáshoz a fokhagymás pirítós, a mézes-citromos tea és a házi patikánkban megtalálható valamennyi csodaszer és praktika. Már azt is megváltásnak éreztem, hogy a háziorvosom egyáltalán tudott fogadni, hiszen a rendelőjét ellepték a hozzám hasanló bágyadt, köhögő páciensek, de némi várakozás, néhány biztató szó után már fordultam is ki, kezemben gyógyulást ígérő receptekkel. A tortúra azonban csak itt kezdődött. Hiszen ha máskor úgy is éreztem, hogy egymást érik a gyógyszertárak (a biztosítópénztár honlapja szerint 103 gyógyszertár szolgáltat a megyében, az adatok azonban aligha aktuálisak, mivel az általam meglátott három üzlet egyike sem volt a listán), a foltmentesre vikszolt fotocellás ajtón belépve szembesültem vele, hogy mégis sorba kell állnom. És miközben minimum leprásnak érzem magam a maszk alatt, az emberek tekintete helyett a fehér polcokat szemlélem, amelyek roskadoznak a tévéreklámokból ismert termékektől. Szinte látom, ahogy egy-egy szem tabletta bebalzsamozza a fájó torkot, megszünteti a kínzó fejfájást, egy puffantás a megfelelő sprayből, és máris tiszta az orr. Hiába tartom be a diszkrécióra vonatkozó másfél-két méteres távolságot, akaratlanul is hallom, ahogy a recepteket böngészve a gyógyszerészek sorra utasítják el a vásárlókat: sajnos ez a gyógyszer nincs meg nálunk, de megnézem, hogy a városban melyik másik egységben kapható, esetleg falun; vagy épp ajánlanak valami más készítményt, hasonló hatóanyaggal. Mikor sorra kerülök, én is csak részsikert könyvelhetek el: ugyan kisebb tasaknyi készítménnyel távozom, de a receptemen van még kiváltanivaló, így folytatom utamat. Miközben újabb sorba állok be, érzem, hogy lassan megszűnik a lázcsillapító hatása, és a fejem csak azért nem robban szét, mert összetartja a sapka. Újabb elutasítás: csak most nyitottunk újra, még nem tudunk receptre gyógyszert adni – hangzik a magyarázat, amikor kissé türelmetlenül kérem számon, hogy néhány perce irányítottak ide azzal a biztos információval, hogy itt megtalálható a keresett gyógyszer. Újabb sorbaállás, hallgatózás, épp miből van hiány az egész városban, majd siker. Még pár perc, amíg az egészségügyi kártyámat is beolvassák, egy aláírás, és már mehetek is gyógyulni, miközben visszasírom azt az időt, amikor gyermekkoromban mindössze két-három patika volt a városban, nem volt díszes kirakatuk, termékskálájuk jóval szerényebb, a készítmények íze pedig sokkal borzalmasabb, de a recept minden tételét azonnal kiadták. Most a végtelen választási lehetőség közben még két-három egészségügyi problémánk eszünkbe jut, amíg boltról boltra járunk és várakozunk. De nem baj, van minimum 103 hely, ahol gyógymódot kereshetünk rá.