Nem ad tág teret a fantázia szárnyalásának Gyergyószentmiklós idei költségvetése, arra mégis találnak benne pénzt, hogy reanimálják a fizetéses parkolási rendszert. „A parkolás zűrzavara mindannyiunk életét megnehezíti, miközben évek óta felszerelt parkoló­órák várják a beüzemelést. Itt az ideje, hogy határozott lépéseket tegyünk a helyzet rendezése érdekében” – üzente korábban a városlakóknak Szentmiklós polgármestere, és amennyire meg tudom állapítani, nem is lett nagy morgolódás a lakosság részéről: a többség úgy véli, még mindig jobb öt lejért „normálisan” parkolni, mint ingyen egzaltáltan sehogy. Székelyudvarhelyen már jó ideje úzus, hogy fizetni kell a parkolásért, s a helyzet az, hogy a kereslet meghaladja a kínálatot: az alpolgármester szerint azt fontolgatják, hogy több utcában egyirányúvá teszik a forgalmat, hogy az így felszabaduló másik sávon harántirányú parkolóhelyeket alakítsanak ki. Csíkszeredában már a rendszer gazdasági életképességét bizonyító adatok is vannak: tavaly az emberek váltottak vagy félezer bérletet és kb. négyszázezer alkalmi parkolójegyet, s akik nem, azok pótdíj címen fizettek úgy kétszázezer lejt – mindez elégnek bizonyult, hogy az ezzel foglalkozó cég biztosítani tudja a szolgáltatást. Egyébként egy felmérésre hivatkozva azt állítják, a városlakók közül sokan kérik: legyen díjszabásos a parkolás olyan lakónegyedi utcákban is, ahol jelenleg ingyenes – amiben, még ha fenntartásokkal kezelem is, felfedezni vélem a logikát (lásd később). A fenti okfejtésből arra következtethetünk, hogy városi környezetben a fizetéses parkolási rendszer, mint kompromisszum a „sok autó – kevés hely” dilemmára, ha nem is tökéletesen, de általánosságban jól működik.

Mondom akkor, hogy mi nem működik jól: az ingyenes parkolási rendszer. Maradva Szeredánál, azt látom, hogy a város központi övezeteiben és főbb artériái mentén – tehát ahol fizetni kell érte – rendezetten parkolnak az autók. Tapasztalok elakadásjelzővel indokolt szabálytalan megállást, a gyalogátjárók biztonsági övezetében történő parkolásokat, a festett jelzéssel határolt térből „kilógó” járműveket – de nem kritikus mennyiségben. A lakótelepi utcákon, parkolókban viszont, ahol nincs díjszabás – és ezért azok is oda húzódtak, akik távolabb laknak, de nem akarnak fizetni –, nagy a rendetlenség. Először a motorkerékpárok kerültek fel a járdákra, aztán a kicsit magasabb autók a bejárókra, gruppokba, zöldövezetekbe. Általánossá vált a zebrán, a némileg kiszélesedő útkanyarulatokban, sőt, az útkereszteződésekben – jobbról is és balról is! – történő parkolás, a kettős, a másik autót bezáró parkolás – ami néha megegyezésen alapul, néha meg csak azon, hogy a szabálytalankodó úgy gondolja, úgyis korábban elmozdítja majd a járművét. És amikor már minden négyzetcentiméter foglalt, jönnek az origamiművészek, és behajtogatják autóikat szemeteskukák közé, a fűtőház lépcsőjére, a játszótéri homokozóba és egyéb téridő-kapukba. Nincs mit csodálkozni rajta: sokan – jellemzően az idősebb emberek – ritkán használják autóikat, ezért azok akár hetekig állomásoznak egy helyben. Rengeteg – fiatalabb – családban két autó van, illetve sokan vannak, akik saját járművel rendelkeznek, de a céges, szolgálati autójukat használják. Bizonyítani nem tudom, de okkal gondolom, hogy létezik egy olyan direktíva a rendőrségen, amely szerint a lakótelepeken szabálytalanul parkolókkal nem foglalkoznak – mert kirótt büntetésekről nem nagyon hallani, holott bármelyik negyedben este hét után két marokra lehetne osztogatni. 
Mindezt nem kritikus hangvétellel állapítom meg: szerintem az önkormányzat nem sokkal tehetne többet a helyzet enyhítésére. Egyszerűen túl sok az autó. Nem helyi specifikum: nyugati országokban már parlamentekben vannak olyan javaslatok, amelyek a páros-páratlan rendszám szerinti közlekedés bevezetését javasolják, máshol 25 ezer eurót kínálnak annak, aki öt évre önként lemond a hajtási jogosítványáról, egyebütt azért jár állami apanázs, ha autódat kis teljesítményű robogóra cseréled, vagy ha nem teszel járművezetői vizsgát. Apropó: a statisztikák szerint Nyugaton ma feleannyi fiatal szerez jogsit, mint a 90-es, 2000-es években. Nem akarják a vezetéssel járó felelősséget, kiadásokat, stresszt vállalni, ha már az applikációból bármikor előteremthetnek maguknak egy autót, sofőrrel. Talán csak ki kell várjunk. Addig is, aki kifogott egy jó parkolóhelyet – ne mozduljon!