Semmilyen újdonságot nem mondok azzal, hogy az utóbbi időben jelentősen megdrágult minden, a fizetések pedig jobbára ugyanott maradtak, ahol évekkel ezelőtt voltak. Ugyanannyi pénzből gazdálkodva szorosan össze kell húznunk a nadrágszíjat. Például elképedve vettem tudomásul a minap, hogy egy Hargita megyei átlagfizetésből, azaz nagyjából háromezer lejből, kettesben, gyermekek nélkül három éjszakát lehetne eltölteni egy tusnádi vagy bálványosi szállodában! És ebben az árban csak a reggeli szerepel, sem ebéd, sem vacsora, sem üzemanyagköltség, amivel eljut odáig az ember... 

Ha pedig körülnézünk, azonnal szembetűnik, hogy nemcsak az említett helyeken, de máshol is drágák a szálláshelyek a megyében: nem a helyi fizetésekhez szabták azokat, de nem is mi vagyunk a célközönség, hanem a román vidékekről ide érkezők, akik valamiért jóval többet keresnek nálunk. Kiábrándulva kell tudomásul vennünk, hogy idén itthon is ugyanolyan drága volt az üdülés, mint a mediterrán tengerpartokon, bár a szolgáltatások messze elmaradnak a külföldiektől. Mindezek ellenére, furcsa módon, alig találni szabad szobát.

És ez nem ágazati sajátosság, nyilvánvalóan nem csak a turizmusban emelkedtek az árak: az alapélelmiszerek, a szolgáltatások is drasztikusan drágultak. Bár a lakossági ár felső határa egyelőre még rögzített, ismert tény, hogy nyáron ismét jelentősen emelkedett a villanyáram ára a nagybani piacon – a szakemberek szerint a jelentős mértékű drágulás nagyrészt annak a következménye, hogy a kánikula idején megnőtt a fogyasztás, ráadásul a termelés elmaradt a kereslettől, a különbözetet pedig drága importárammal kellett fedezni. A júniusi 2,6 százalékról júliusban 2,8 százalékra nőtt az éves infláció az Európai Unióban, és ismét Románia volt a legmagasabb inflációval rendelkező tagállam, nálunk a mutatószám 6 százalék körül alakul. Az élelmiszerek 1,71 százalékkal, a nem élelmiszer jellegű termékek 6,92 százalékkal drágultak, a szolgáltatások díja 8,52 százalékkal nőtt 2023 júliusához képest.

Míg a múlt rendszerben azt hangoztatták, hogy mindenkinek ott kell megélnie, ahol dolgozik, mára ez már nem érvényes. Több lábon kell állnunk, két-három munkahelyen teljesítenünk, hogy biztosítsuk a megélhetéshez szükséges minimális összeget hónapról hónapra. És közben csodálkozunk, hogy mennyien hagyják el ezt az országot.