Elég nagy vihart kavart tavaly nyár elején a Lex Novákként elhíresült sportminiszteri rendelet, amely szerint a csapatsportokban a pályán szereplő játékosok 40 százalékának román állampolgárnak kell lennie. Természetesen több sportág is magasról hányt fittyet a rendelkezésre, ám fehér holló is van, így akadt olyan szövetség, amely betartotta a rendelkezést, sőt volt csapat, amely a Lex Novák miatt vesztett el meccset.
Persze a Lex Novák ellenzői többségben voltak, így akadtak sportklubok, amelyek bíróságon támadták meg a rendeletet, sőt a Besztercei Gloria kézilabdacsapata elérte azt, hogy alapfokon hatályon kívül helyezzék az egykori sportminiszter döntését.

A Bosman-törvény óta tudjuk, hogy nehéz a sportban a korlátozó intézkedéseket életbe léptetni. Azt is tudjuk, hogy vannak sportágak, főleg ahol repülőcserék vannak – mint például a jégkorongban, kézilabdában, kosárlabdában, röplabdában –, így nehéz lett volna alkalmazni a Lex Novákot, de a röplabdában ez sikerült, és ebben a sportágban jegyeztük az első és máig egyetlen meccset, amelyet egy csapat az említett rendelkezés miatt vesztett el.
Mégis van valami értelme a Lex Nováknak: egyre kevesebb hazai sportolót szerepeltetnek az élcsapatok több sportágban is. Az utánpótlás-nevelés akadozik, sok 18 évet éppen betöltő sportoló előtt nincs perspektíva épp amiatt, mert igazolnak helyére légióst, aki bár lehet, hogy többet tesz hozzá a csapat játékához, de egy fiataltól veszi el a lehetőséget, hogy sportolásból éljen. A profi csapatok hajtanak a sikerért, hiszen minél jobb a helyezés főleg nemzetközi porondon, annál nagyobb lesz a bevételük, a hazai játékosok meg jó esetben a cserepadról, rosszabb esetben pedig a lelátóról nézik, ahogyan társaik harcolnak a pontokért. És többnyire nem a légiós, hanem a hazai játékos pihen, hiszen „dolgozzon meg a pénzéért” elv alapján döntenek sokszor az edzők, klubvezetők.

A Lex Novákkal egyetemben viszont az utánpótlás-képzést is más alapokra kellett volna helyezni, de a legjobb az lett volna, ha a kettőt felcserélik. És itt jöhetne be az önkormányzati sportklubok szerepe, akik ahelyett, hogy közpénzen n + 1 légióssal teletömött csapatot tartanak fenn, csak és kizárólag az utánpótlás-nevelésre kellene összpontosítsanak. Az utánpótlás-nevelés komoly alapra helyezése után 6-8 évvel később kellett volna jönnie a Lex Nováknak, azt is fokozatosan, nem egyből 40, hanem 10 százalékos léptékkel bevezetve a kötelező hazai sportoló szerepeltetését, aztán évente újabb 10 százalékkal, ezt emelve, négy év alatt juthattunk volna el a tényleges 40 százalékig, ami biztos nem okozott volna akkora ellenállást, mint amekkorát okozott a tavaly nyártól.

A sportminisztérium megszűnt, a rendelet aláírója ma már nem miniszter, a Lex Novák hatályon kívüli lett, hacsak azóta az Országos Sportügynökség vezetője, Elisabeta Lipă – aki egyébként az említett rendelet mellett tette le voksát, és kijelentése szerint nemcsak támogatja, hanem érvényben is hagyta – nem fellebbezte meg a kolozsvári táblabíróság alapfokú döntését.