Egészség helyett történelem?
Nincs túl jó állapotban a jövő generációja. Széles körű felmérést végzett a tanügyminisztériumon belül működő Országos Oktatáspolitikai és Értékelő Központ, amely a hazai középiskolások életminőségét vizsgálta. Mint kiderült, baj van az étkezéssel, tízből egy tanuló havonta megél olyan napokat, amikor nem ehet eleget, másrészt a fiatalok mintegy fele naponta fogyaszt édességet, energiaitalt és gyorséttermi ételt. Ami rossz – az viszont jó lenne, ha a felmérés a drogfogyasztást nem torzítaná, mert az adatok szerint alig kétszázaléknyian vannak, akik illegális szereket használnak... Az alkohol és cigaretta azért jelen van, gyakoribb a városi fiatalság körében, a vidékiek ugyanakkor elégedetlenebbek az életükkel, leginkább az anyagiak miatt, továbbá nekik a nehézkes közlekedés is problémát jelent. Az iskola a megkérdezettek több mint fele szerint unalmas, nem is csoda, hiszen a diákok közel fele keveset vagy semmit nem ért bizonyos tantárgyakból. Elégedetlenek a jogaikkal, vagyis igazából azzal, hogy a pedagógusok nem tartják be azokat, meg egyébként sem díjazzák, ha a tanuló eltérő véleményt fogalmaz meg. A kisebbek és a vidékiek pozitívabban nyilatkoztak az iskolájukról és tanáraikról, miközben az oktatási körülmények városon kedvezőbbek a fiatalok szerint. Bár csökkenő számot mutat a felmérés, azért rendszeresen előforduló jelenség az iskolai zaklatás is.
A kutatás arra is rávilágít, hogy a középiskolások fele rendszeresen aggódik egy-egy kevésbé kedvelt tanár órája előtt. Aggasztó, hogy alig 22 százalékuk válaszolta azt: baj esetén szólna egy pedagógusnak, és az még inkább, hogy mindössze 11 százalékuk fordulna az iskolai tanácsadóhoz.
A kutatás rámutat, hogy milyen sokrétű problémákkal szembesülnek a fiatalok az iskolában, társas és személyes életükben egyaránt. Az egyik legnagyobb stresszfaktort a szülők részéről tapasztalt magas elvárás jelenti, de a jövővel, továbbtanulással, majdani szakmai életükkel kapcsolatos aggodalom is jelentős körükben. A közösségi média és a tanügyi rendszer gyakori változásai mindezt még inkább felerősítik. Ha ez összeadódik családi problémákkal és olyan személyes nehézségekkel, mint a társas kapcsolatokban való elakadások vagy a megfelelő időmenedzsment hiánya, akkor az aggasztó mértékben hozzájárul a lelki egészség romlásához, és egyre fenyegetőbb a szorongásos, depressziós zavarok megjelenése, de a drogfogyasztás is kockázatot jelent.
Mindeközben a napokban írtak sok helyen arról, hogy Arad megyében már 16 diákot diagnosztizáltak „iskolafóbiával”, közülük néhányan emiatt magántanulóként tanulnak tovább. Sok esetben annyira erős pszichés és szomatikus tünetekkel jár együtt a szorongásos állapot, hogy a fiatal képtelen elmenni az iskolába. Hasonló esetek már nálunk, a megyében is vannak…
Ki a felelős azért, hogy a középiskolások testi-lelki-mentális jóllétéről úgy általában nem lehet túl derűlátóan fogalmazni? A világ? A rendszer? Az iskola vagy a tanár? A szülő? Az osztálytársak? A világra, a rendszerre vajmi kevés ráhatásunk van a mindennapokban, de a kisebb közösségekben, mint egy adott iskola, osztályközösség, család, sokkal többet lehetne tenni azért, hogy megfelelő megküzdési stratégiákkal vértezzük fel a fiatalokat az őket érintő társadalmi-gazdasági-mentális-érzelmi kihívásokkal szemben.
Néha a tanügyminisztérium meglepően gyorsan reagál, és képes egyik évről a másikra bevezetni egy új tantárgyat, ha valamiért azt szükségesnek véli. Alig két-három év leforgása alatt két történelmi tárggyal is bővült a középiskolások tanterve (a tavalyi tanévben A zsidóság történetével, jövő tanévtől A romániai kommunizmus történetével), miközben hiányzik a rendszeres egészségnevelés. Az idézett kutatás előtt is már sokszor, sokan vészharangot kongattak a fiatalok sok irányból érkező kiszolgáltatottsága, sérülékenysége kapcsán. A szükség tehát nagy, a kérdés égető: mikor kerül be végre a tantervbe az egészséges életmódra nevelés?