Van valami mélyen szomorú abban, hogy az évek során mennyire immunissá váltunk, belefásultunk a magyarellenes támadásokba, amelyekből indulva a szélsőjobb egyre inkább megerősödött. Egy levetetett „Községháza” felirat itt, egy bevonatott székely zászló ott, kettévágott utcanévtáblák a­mott. Az elsőnél még felháborodtunk, a sokadikat már apatikusan vettük tudomásul. Természetesen a támadások sorából kiemelkedik az úzvölgyi temetőfoglalás, amely akkor összekovácsolta ugyan a magyarokat – de a szélsőségeseket még inkább. A mostani helyzet azonban túlmutat a kisebbségi létünkön. A vasárnapi elnökválasztás első fordulójának eredménye, George Simion első fordulós győzelme és a politikai instabilitás olyan mértékű bizonytalanságot keltett, hogy a befektetők tömegesen kezdtek eladni román állampapírokat és kivonni tőkét az országból, sosem látott mélypontra süllyedt a lej árfolyama.

Az euroszkeptikus és NATO-kritikus nézeteket valló jelölt elsöprő győzelme – aminek egyik paradoxona, hogy a diaszpóra azon államaiban győzött közel 75 százalékkal, ahová a románok épp az uniós csatlakozásnak köszönhetően mehettek dolgozni – és annak vészjósló következményei még azoknál is kiütötték a biztosítékot, akik az elmúlt években csendben vagy tartózkodóan figyelték az eseményeket. Görgetve a közösségi oldalakat látszik, hogy egyre több olyan ismerősöm oszt meg politikai tartalmakat és buzdít szavazásra, aki a Facebookon való regisztrációja óta nem változtatta meg a profilképét, aki – bölcsen – kimaradt az online térben zajló magamutogatásból, az ott dúló kommentháborúkból. De most mind határozottabban jelzik: eddig és ne tovább.

Az üzenetek, legalábbis az algoritmusok által számomra relevánsnak vélt buborékjában, sokszínűek: van, amelyik a második fordulóba jutott jelöltek eddigi tanulmányait, tevékenységeit listázza, egy másik az egykori bukaresti polgármester kétszáz megvalósítását sorolja, de az úzvölgyi temetőfoglalás képei mellett még George Simion 2012-es blogbejegyzése is előkerült, amelyben épp az akkori polgármesterjelölt, Nicușor Dan mellett foglal állást. És persze vannak frappáns jelmondatok: „Aki most hallgat, lehet, hogy később nem beszélhet”; szójátékok: SimiOFF; humoros üzenetek: „Arra szavazz, akiről az iskolában a házidat másoltad, ne arra, aki ellopta a szendvicsedet.”

Csak oda kell menniDe nemcsak az online térben nagy a felbolydulás. Tegnap reggel Csíkszereda utcáin ismeretlenek által kiragasztott, George Simionnak tulajdonított, a politikus korábbi magyarellenes nyilatkozatait idéző plakátok is jelzik, hogy ezúttal nem az eddigi kampányokból ismert, megszokott szituációról van szó, hanem egy olyan helyzetről, amikor egyes civilek is úgy érzik, muszáj tenni valamit. És a feladat, amennyire nehéz, annyira könnyű: csak el kell menni szavazni!