Lejárt a Tusványos, megnyugodhatnak a kedélyek. Feszültség volt, de komolyabb balhé szerencsére nem lett, hiába jelentek meg a román szélsőséges tüntetők Tusnádfürdőn. Egy kicsit a közösségi oldalakon folytatott közéleti vitákra emlékeztetett. Mindenkinek nagy a szája, szenvedélyes indulatok nyilvánulnak meg verbálisan, de végül nem történik semmi rendkívüli, és mindenki mehet nyugodtan a dolgára. 
A hasonló szélsőséges megnyilvánulásoknak semmi haszna nincs. Leszámítva, hogy a hőbörgő tömeg levezeti a feszültséget. Ezzel önmagában még nem is lenne gond. A következményeivel viszont annál inkább. 
Attól tartok ugyanis, hogy a társadalmi feszültség olyan, mint az energia. Nem vész el, csak átalakul. Bármilyen indulatos erődemonstráció ellenhatást szül. Mert az emberi természet már csak olyan, ha valakit megütnek, akkor visszaüt. Ha valamiért nem üthet vissza, az még rosszabb, mert egyre csak gyűl benne a feszültség, amely egy napon előbb-utóbb kitör. 
Megtörténik ez kisebb közösségekben is, így alakulnak ki a kocsmai verekedések. Valakinél elszakad a cérna. 
Természetesen, nem vagyunk egyformák, a legtöbb ember alapjáraton békés természetű, nem szereti a konfliktust, annak örül, ha békén hagyják. Ha ez nem lenne igaz, akkor nem létezhetne társadalom sem. Még egy kisebb csapat is csak akkor tud jól működni, ha a szabályok egyértelműek, mindenkire vonatkoznak és mindenki be is tartja azokat. Ugyanez érvényes nagyban a társadalom egészére is. 
Ennek ellenére akadnak szép számmal olyan emberek is, akiknek lételemük a konfliktus. Ki tudja, miért szeretnek konfrontálódni és megmutatni, hogy „milyen kemények”. Sajnos, jellemzően közülük kerülnek ki azok is, akik hatalomra törnek. Miután nekik lételemük a konfliktus, ezért megpróbálják a békés többséget is meggyőzni arról, hogy mindenütt konfliktus van, amit csak harcolva lehet megoldani. 
Rendkívül kreatívak tudnak lenni, amikor ürügyet kell találni egy jó kis csetepatéhoz. Ha nem sikerül feszültséget teremteniük, akkor időnként dührohamot kapnak és elkezdenek mindent összetörni maguk körül. Ezért veszélyes, ha ilyen emberek kerülnek vezető beosztásba. Szinte erőfeszítés nélkül tudják szétbarmolni a többi ember nyugalmát. 
A konfliktust kereső ember ugyanis, ha valahol nincs konfliktus, akkor kreál. Csak azért, hogy saját frusztrációit, a benne felgyülemlett feszültséget más embereken vezethesse le. Elvégre a békét szerető ember olyan, hogy sokáig egészen jól elvezeti a feszültséget. Mint a jámbor ökör. 
De ez előbb-utóbb visszaüt. A sok indokolatlan feszültséggerjesztéstől néha a legjámborabb csorda is megvadul, és olyankor kő kövön nem marad.
Ezért kártékonyak a Tusványosra zavarkeltés szándékával érkező szélsőségesek és a hozzá hasonló csoportosulások. Társadalmunknak ugyanis az égadta világon semmi szüksége fölösleges feszültségre. Van belőle így is elég. Elég a kommentmezőket olvasni a világhálón, hogy erről meggyőződhessünk. 
Sosem értettem azokat, akik csak azért generálnak konfliktust maguk körül, hogy uralkodhassanak, főnökösködhessenek a többi fölött. Miért nem lehet egész évben Tusványos? Azaz, a béke ideje.