A látszat gyakran csal
Hogyan lehetséges ez? Elsőre kissé csodálkoztam, amikor látszólag két egymásnak ellentmondó hírrel találkoztam. Az egyikben az Országos Statisztikai Intézet (INS) közölte, hogy 1,3 százalékra lassult az idei harmadik negyedévben a hazai gazdasági bővülés, a másikban pedig az Eurostat közölte, hogy az Európai Unió gazdasága a harmadik negyedévben 0,2 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, a bővülés Romániában és Cipruson volt a legnagyobb mértékű. Tessék? Komolyan?
Hirtelen elgondolkodtatott a dolog. De nem sokáig. Az ellentmondás ugyanis látszólagos. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik ország épp hol tart fejlettségben, mert minél alacsonyabb a gazdasági fejlettség szintje, annál nagyobb fejlődési lehetőség rejlik az adott államban. Ahogy nem véletlen, hogy a harmadik világ afrikai országait nyugaton „fejlődő országokként” emlegetik. Ez a kifejezés kétségkívül egész közérthetően leírja, hogy mivel van dolgunk, de azért meglehetősen durva eufemizmus. Legalábbis ha arra a nyomorra, éhínségre gondolunk, amely sajnos előfordul ezekben az országokban. Vastagon benne van ebben a viszonylagos jólétben élő európai polgár félrenézése is, amely nem akar szembesülni ezzel a problémával. Az ugyanis, hogy ki mennyire gazdag vagy szegény, viszonylagos. Attól függ, kihez vagy mihez képest mérjük.
Ha csak az öreg kontinenst nézzük – azaz Európát –, a mi helyzetünk sem rózsás. Elég, ha ránézünk a világhálón több forrásból elérhető statisztikákra, ami a nettó átlagbéreket illeti. Ebből kiderül, hogy a legszegényebbek az Európai Unió határaitól keletre és délre fekvő nem uniós országok. Georgiában (Grúziában) mindössze havi 250 euró az átlagfizetés. Szerbiában átlagban havonta 562 eurót keresnek a munkavállalók. Az uniós országok ranglistáján lentről felfelé haladva Bulgária következik, ahol a havi átlagbér 582 euró, majd Románia, ahol 743 euró, és Magyarország, ahol 813 euró. Az adatok 2020–2021-es keltezésűek.
Ehhez képest a leggazdagabb nyugat-európai országokban a helyzet a következő: Svájcban a legnagyobb a nettó átlagbér, 4424 euró havonta. A második helyen Luxemburg áll havi 3573 eurós átlagkeresettel, a dobogó harmadik fokára fér fel az uniós Dánia, ahol átlagban havi 3562 eurót keresnek a munkavállalók. Svédországban már „csak” 2802 euró az átlagkereset, az EU-ból kilépett Egyesült Királyságban 2652, Németországban 2559, Franciaországban 2411 eurót kell átlagban „szűkösen” beosztaniuk a munkavállalóknak.
No, kérem szépen. A fenti adatok nyilvánosságra hozataluk óta nyilván változhattak, de kiindulópontnak megteszi, ha szeretnénk kiszámolni, hogy mit jelent az, hogy a romániai gazdaság gyorsabb ütemben bővül, mint az uniós átlag.
Elég nyilvánvaló, hogy van hová fejlődnünk a nyugat-európai országokhoz képest. Azt azonban, hogy ebben az ütemben mikor érjük őket utol… Lehet, jobban tesszük, ha meg se próbáljuk kiszámolni.