Székelyudvarhely egyik emb­lematikus cukrászdáját, a Harmóniát vette bérbe és lehelt bele új lelket Szarvas Zsuzsi és Kirmaier Zsuzsánna. Nem a vállalkozói szférából érkeztek, de bőséges lelkesedéssel pótolják az üzleti tapasztalatok hiányát. Kezdeményezőkész­ségük ugyanakkor példaértékű, ezért invitáltuk beszélgetésre őket. – Szarvas Zsuzsi kommuni­kációs szakember, Kirmaier Zsu­zsánna dizájner: szakmájuk alapján tehát semmi közük a kereskedelemhez, vendéglátáshoz. Kié volt a cukrászdaüzemeltetés így merésznek mondható ötlete? Sz. Zs.: – Igazából egyikünké sem. Egy harmadik, nevezetesen Simó Orsolya volt az ötletgazda. Tavaly ő hozta létre a Kossuthban, a Képtár alatt az ideiglenes Kézművész kávézót, ami nekem nagyon tetszett, kedves dolognak tartottam. Hiányoltam viszont, hogy helyszűke miatt nem lehetett leülni, így elfogyasztani egy kávét. Kérdeztem is tőle, mit szólna ahhoz, hogy állandósítsuk ketten az ötletét? Hajlandóság volt, lehetőség nem, így egy darabig tartogattam magamban a dolgot. Aztán egy borozgatós esten előrukkoltam az ötlettel Kirmaier Zsuzsánnának, Kirminek, aki több mint tizenöt éve a barátnőm: mi lenne, ha ketten vállalkoznánk? Ő berendezné a helyet, megtervezné, én intézném az adminisztrációt, amiben van némi tapasztalatom, mert korábban a Mokka Kávéházban voltam ügyintéző. Beindult az álmodozás. Nyitottunk, képzeletben persze, rendezvényszervező céget, bútorüzletet... Két hét ábrándozás után annyi volt biztos, hogy Kirmi társul... – Végül cukrászda lett az álmokból. Rögtön kiszemelte a Harmóniát? Sz. Zs.: – Nem, a hely még nem volt meg. Első körben nem a Városháza téren, hanem a Kossuthban nézegettem egy „lyukas” helyiséget, nem felejtve, hogy a főutcának csak a feléig van élet, tovább nincs. Amíg jöttem-mentem, eszembe jutott, hogy a Harmónia „édesanyja”, Tóth Gizella, nekünk csak Gizi néni, pár éve említette, hogy dolgozhatnék ott, vezethetném a cukrászdarészt. Felkerestem, elmondtam, mit akarunk. Gizi néninek szíve csücske volt ez a cukrászda, volt is jelentkező rá, de akárkire nem akarta rábízni. A bizalmát az is erősítette, hogy nagymamám annak idején osztályfőnöke volt. Sokat beszélgettünk, végül júliusban megkötöttük a szerződést. K. Zs.: – Szeptemberig intéztük a különböző engedélyeket, kész kálvária volt, így végül csak október elsején tudtuk igazából hivatalosan is kézbe venni a helyet. Igazából már szeptemberben bért kellett volna fizessünk, de Gizi néni kedves volt, elengedte, és kivárta, amíg minden papír a kezünkben van. – A név maradt. Így akarták, vagy így alakult? Sz. Zs.: – A Zsuzsi Cukival játszadoztunk mi is, de elvetettük. Egyébként Gizi néni szóban és a bérleti szerződésben is kikötötte, hogy a Harmónia név és a cukrászda jelleg is meg kell maradjon, és mi ezt tiszteletben tartottuk. Azt mondtuk: a név maradjon a régi, de a Harmónia mostantól úgy legyen új, hogy ne Gizi nénit, hanem a Zsuzsákat társítsák hozzá az emberek. – Mutatós, kellemes a helyiség, de valljuk be, az új dizájn lehet, kevés a népszerűséghez, hiszen kultúrkocsmából, sörözőből jó pár van Udvarhelyen. Sőt, a város legfelkapottabb cukrászdája is itt van a szomszédban. Nem akarok ünneprontó lenni, de mivel tudják egy nemdohányzó helyiségbe becsalogatni az embereket? Főleg úgy, hogy a Harmóniát a keddi piacolók törzshelyeként tartják számon… Van „vendégfogó” stratégia? K. Zs.: – Nem akartunk túl sok mindenbe belefogni, már az elején elveszni a sok részletben. Lépésről lépésre haladva eredményesebb lesz. Ami a távlati terveket illeti: a színes dekoráció fölött azért hagytuk fehéren a falat, mert szeretnénk úgymond „kulturális mellékletet” is csatolni a kínálathoz, azaz fotó- és képzőművészeti kiállításokat rendezni, sőt, akár helyben megvásárolható kézműves vagy képzőművészek által készített termékeket is bemutatni. Hozzám ez a vonal közel áll, így biztosan lesz ilyen is. Sz. Zs.: – Bővítettük a kávékínálatot, de nem akarjuk, hogy a délelőtti, délutáni kávézással megálljon az élet. Vannak finom sütemények, de az esti órákban borozós hellyé szeretnénk „átvedleni”. Ezt szolgálják az intimebb megvilágításra alkalmas világítótestek, fények is. A bor mellé mi nem cigifüstöt, hanem miniszendvicseket kínálunk, ame­lyeket egy tapasztalt személy készít, akinek ugyanúgy fontos a minőség, mint nekünk. Ebben egyediek vagyunk. Gondolkodunk a házhoz szállításban is. A korábbi törzsvendégeket, főleg az idősebbeket nagyon szívesen várjuk. A lényeg, hogy a vendégeink tudjanak viselkedni, betartani azokat az alapvető illemszabályokat, amelyeket bármilyen más vendéglátóegységben is be kell tartani. A dohányzás tiltásáról annyit: minden csoda három napig tart, és tudom, hogy sokan vannak, akik rég várnak egy ilyen füstmentes szórakozóhelyre. Lesznek, akik elpártolnak innen, de számítunk rá, hogy sokan szeretni fogják ezt a helyet. Nagy lehetőség ez nekünk, fiatalok vagyunk, nők, de tudjuk, hogy nagy a felelősség, mert ez a cukrászda, amit Gizi néni ránk bízott, nemcsak a mi életünkben előrelépés, hanem a városközpont életében is egy minőségi ugrás. Ennek akarunk megfelelni. – Úgy tudom, hogy a család is besegített a munkába. K. Zs.: – Hát persze. Zsuzsi édesanyja, Gyöngyi néni, aki fizikatanárnő, de ért a varráshoz, elkészítette a székpárnákat. Az öcsém reklámdizájner Bukarestben, reklámarculatokkal, ahogy ő mondja, „brandinggel” foglalkozik, és segített megtervezni a reklámanyagokat, kezdve a plakátoktól a Facebook-oldalig. – A cukrászlabor megmaradt, a sütik most is helyben készülnek. Más a logó, a belső tér. Tágas, világos, új asztalok, új lámpák, új pincér. S láthatóan a Zsuzsák is nagy harmóniában… Sz. Zs.: – Ebben a történetben az a szép, hogy egy év alatt sosem vesztünk össze, mert mindketten tudtuk, hogy mikor kell kompromisszumot kötni, hallgatni. Kirmi a dizájnnal, én az ügyintézéssel – együtt dolgozunk, de el vannak osztva a feladatok, és működik. Kölcsönös a bizalom, ami megfizethetetlen. K. Zs.: – Persze, sokan álltak szkeptikusan a dologhoz, mivel „közös lónak túros a háta”, s gondolták, „összemegy a tej”. De nem így történt, és mindketten arra törekszünk, ez maradjon is így. – Közel a karácsony: mit hozzon az angyal? Sz. Zs., K.Zs.: – Harmóniát a vendégeknek, és nekünk is. Lázár Emese