Több mint két éve működik a Varázsecset Tanoda Kadicsfalván. Az alkotás és önkifejezés igazi szigete – mondják azok, akik kapcsolatba kerültek a művészeti iskolával. Alapítója, lelke, motorja Jakab Hunor, a fiatal képzőművész, akit sajátos karikatúráiról is ismernek az udvarhelyiek. A vakáció utolsó hétköznapján próbáltuk ellesni a titkot: miért szeretnek annyira ide járni a gyermekek? [caption id="attachment_20541" align="aligncenter" width="620"] Legalább annyira személyiségformáló, mint alkotóműhely. Gyermekfoglalkozás zajlik a Varázsecset Tanodában Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Több szülő is megerősítette érdeklődésünkre: gyermekeik alig várják, hogy két-három órára beülhessenek a Tanodába. Fiatalok rajongva beszélnek Huniról, azaz Jakab Hunor- ról, a tanoda vezetőjéről. Tudni olyan iskolapszichológusról, aki előszeretettel ajánlotta a teljesítményorientált nyári táborok helyett a Varázsecset Tanoda alkotótáborait a tanév közben kifárasztott gyerekeknek, azaz inkább szüleiknek. Dél körül látogattunk el a Tanodába. Szépen felújított parasztház takaros udvaron, mellette egy kis épület: ez a műterem. Bent kellemes fények, a kinti szürkeséget is jól ellensúlyozó világosság fogadott. Hat nagyobb gyermek, fiúk, lányok vegyesen éppen a csendélet festésével ismerkedtek. A csendélet témája akár didaktikusnak is képzelhető, de Jakab Hunor tálalásában egyáltalán nem tűnt annak. Modern elektronikus zene szólt a háttérben, a gyermekek szanaszét, és közben – mint egy barátot – kérdezgették Hunit, ha elakadtak valamiben. A fiatal képzőművész olyan laza természetességgel beszélt nekik – munka közben – a komplementer színekről, azok használatáról, a színek keveréséről, hogy pofonegyszerűnek tűnt minden. Közelebb a kortárs művészethez A festészeti képzettséggel rendelkező Jakab Hunor szülei turizmussal, vendéglátással foglalkoznak. Egy nagyon kedves közeli ismerős, egy pedagógus hirtelen halála vezetett a döntéshez: Hunor a családi vállalkozás helyett inkább a művészettel és tanítással szeretne foglalkozni. Ötévestől felnőttkorig járnak hozzá, jelenleg mintegy 40 személy az ebből a célból létrehozott egyesület „tanítványa”. – Az iskolához képest jóval kötetlenebb, szabadabb foglalkozásokat tartok, semmit nem erőltetek rájuk. Jól érzik magukat itt a gyermekek, másképp állok szóba velük, mint egy pedagógus. Én merek gyermek lenni közöttük, megbíznak bennem, megnyílnak. És nem is annyira az a fontos, hogy tanuljanak. Főleg nagyobbaknál fordul elő, hogy jóformán csak beszélgetünk, de tartalmasan, például a kortárs művészetről. Utána feltöltődve megy haza a gyermek, és lehet, hogy otthon elkezd dolgozni magától – mondja Jakab Hunor. Szerinte manapság, amikor a szülőknek egyre kevesebb idejük jut gyermekeikre, fontos, hogy mégis legyen néhány olyan óra, ahol önfeledten, korlátok nélkül alkothatnak, megnyílhatnak, önmaguk lehetnek. A Tanodának ugyanakkor deklarált célja, hogy a kortárs művészetet közelebb vigye a fiatalokhoz. Hiszen általában nem igazán értjük, nem tudunk róla szinte semmit, de Hunor előadásokat szervez, művészeket hív meg, akik bemutatják a gyermekeknek technikájukat, beszélnek magukról, munkájukról. – Megmutatjuk, hogy ezt a tudást, a művészetet hol tudják esetleg majd kamatoztatni, a festés mellett betekintést nyújtunk az architektúrába, fotóművészetbe, divattervezésbe, reklámgrafikába, nyaranta szobrászkodunk, sőt, a tetoválásról is szeretnék beszélni nekik – fogalmaz a fiatal képzőművész. Ugródeszka is lehet – Már csak volt diákja vagyok a Varázsecset Tanodának, jelenleg Budapesten tanulok a Mod’Art International Hungary egyetemen, divattervezés szakon. Ez az álmom bizony nem vált volna valóra Huni odaadó, körültekintő és nem hétköznapi tanítása nélkül. Rendkívüliek voltak az órák, hiszen felhőtlen hangulat és határtalan alkotókedv uralkodott mindig a kis csapaton, akikkel olyan jól összekovácsolódtunk, hogy máig tartjuk a kapcsolatot. Mindamellett, hogy elsajátítottuk az alapokat, lehetőséget kaptunk a kísérletezésre, saját személyiségünk építésére a rajzon keresztül. Huni nagyon jó tanár, hiszen nemcsak szakmai tudnivalókkal látott el minket, hanem megosztott számos fogást, titkot és elmélkedést olyan dolgokról is, amelyek közvetlenül érintenek vagy érinteni fognak bennünket a jövőben – meséli Vass Aranka Adelina. – A Varázsecset Tanoda nem tanintézmény. Nem tanítunk, hanem lehetőségeket mutatunk. De valóban lehet ugródeszka is, ha valaki – bármilyen iskolába is jár – mégis ezen a területen szeretne továbbtanulni. Akkor itt megkap mindent, ami ehhez szükséges – mondja Jakab Hunor. És ami fontos: a gyermekek aktuális érdeklődéséhez alkalmazkodva „csempészik be” itt a tudást. Ha például van egy új menő rajzfilm, akkor azt dolgozzák fel, és ennek során sajátíthatnak el új technikákat, vagy éppen szörnyecskés hűtőmágneseket terveznek. Ha karikatúrát akarnak készíteni a gyermekek, akkor megtehetik, de Hunor a pont-vonal-folt témájában szükséges információkat mégis „belopja” az órába. Eltávolodni a giccstől Itt a zárkózott gyermekek is megnyílnak, jól érzik magukat azok, akik nem igazán találják meg a helyüket a világban. Megváltozik a világhoz való viszonyulásuk is. – Kezdetben mindenki milliomos akar lenni, aztán elkopnak ezek a vágyak, rájönnek, hogy nem ez a fontos, hanem inkább valamit adni magunkból, alkotni… – vélekedik Hunor. A tanoda programja teljesen kötetlen: a gyermekek, ha éppen van két szabad órájuk, bármikor betoppanhatnak. Vakációban aztán még szabadabban zajlik az alkotás, órákat, napokat tölthetnek a műteremben. Az ide járó gyermekeknek fejlődik a vizuális kultúrájuk, Hunor próbálja „kinevelni” a giccset belőlük. – Sok szülő azt hiszi, hogy akkor tehetséges a gyermeke, ha nagyon élethűen vissza tud adni valamit, a gyermek is ebben nő fel – ebből nehéz kimozdulni. Volt apuka, aki felháborodott, amikor a gyermeke igencsak művészi, de egyáltalán nem élethű alkotását találtam a legjobbnak egy pályázaton. Azt mondta: Maga csúfolkodik a fiammal? – meséli a fiatal képzőművész. Ottjártunkkor a csendéletet éppen grafikai vázlattal közelítették meg a gyermekek. Majd elkezdődött a varázslat az akrillal. A végeredmény a tanoda Face­book-oldalán nézhető meg. Lenyűgöző. Asztalos Ágnes