Tízóraiznak a gyerekek az Orbán Alapítvány családias konyhájában. Van, aki önállóan eszik, van, akinek segíteni kell, pedig nem kisbaba. Mindennapi élethelyzet ez a megye egyetlen magánkézben lévő fejlesztő otthonában, ahol életkortól és a probléma fokától függetlenül segítenek a halmozottan sérült gyerekeknek, fiataloknak. Nyílt napra invitáltak tegnap, hogy segítsünk az előítéletek lebontásában. [caption id="attachment_49729" align="aligncenter" width="1000"] Tízórai és mosoly. Mindennapok az Orbán Alapítványnál Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Ezek a gyerekek nem betegek, nem fertőznek, a kezelésért, fejlesztésért nem kell fizetni – vág a közepébe Orbán Ágnes, az alapítvány operatív vezetője. Félreértéseket szeretnének tisztázni, amelyek néha terjednek a városban, ezért hívták meg az érdeklődőket egy nyílt napra az intézmény Malom utcai épületébe. Mert a rászoruló gyerekek gondozásán, fejlesztésén, oktatásán kívül a társadalmi szemlélet megváltoztatása is céljuk. – Nyitottabbá szeretnénk tenni az embereket, ezért is visszük ki a gyerekeket az utcára, különböző rendezvényekre. Ők nyitottak bárkivel szemben, aki szívből fordul hozzájuk, nekik nincsenek előítéleteik – fogalmazott Orbán Ágnes. Vannak örökös bentlakók is Az egyik csoportban éppen próbálnak, ugyanis idén is fellépnek a Felsőboldogfalván évente megrendezett színjátszó találkozón, közben a jelmezek is javában készülnek. Jókedvűen fogadnak a nagyobb gyerekek, szívesen állnak a fényképezőgép elé is. A második terembe éppen akkor térnek vissza a tízórairól a többiek, ők sokkal súlyosabb állapotban vannak társaiknál. Jelenleg 24 gyerek jár az Orbán Alapítványhoz, öten közülük bentlakók, ők már a 18 évet is betöltötték. A legidősebb közülük 29 éves. Tíz gyerek állandó résztvevője a tevékenységeknek, a többiek csak néhány órára járnak be, a legkisebb közülük kétéves. Többségük a városból vagy a környékbeli falvakból származik, de van neveltjük Tusnádfürdőről és Brassó megyéből is. És van, akit vakációra sem visznek haza… Az Orbán Alapítvány 1996-ban alakult, de az akadályozottsággal élő, sérült gyerekekkel való foglalkozás 1998-ban indult be Orbán Katalin Zsuzsanna irányításával. Ő tavaly hunyt el, küldetését, munkáját testvére, Orbán Ágnes viszi tovább. Jelenleg két bérelt épületben zajlik a tevékenység. A bentlakás a Malom utcai ingatlanban van, itt zajlik napközben is a foglalkozás, a Bethlenfalvi út 195. szám alatt pedig a korszerű rehabilitációs-fejlesztő központot alakították ki. Itt védett műhely is működik, ahol az oktatókkal közösen fazekaskodnak a nagyobb gyerekek. Két gyógytornász, két gyógypedagógus, két tanító, egy pszichológus és több oktató, nevelő alkotja a humánerőforrást, rendszeresen együttműködve pszichiáterrel és családorvosokkal. – Munkájuk nem könnyű, érzelmileg elég megterhelő tud lenni a 23 éves felnőttet rendszeresen pelenkázni, helytállni egy komoly epilepsziás rohamnál. A belső rendszabály előírja, hogy aki telítődik, az nyugodtan kérhet szabadnapot – mondja Orbán Ágnes. A körülmények egészen családiasak, a földszinti színes fejlesztőterem mellett mosókonyha van, az udvaron lugas, ahol szép időben játszani is lehet, hangulatukban a szobák is inkább otthonhoz, mint iskolához közelítenek. Az Orbán Alapítvány magánkézben lévő intézmény, működését állandó támogatók biztosítják, pályáznak, ahol csak lehet, a helyi önkormányzatnál, a megyei tanácsnál mindig – tudjuk meg Orbán Ágnestől. – A szolgáltatásaink teljesen ingyenesek – hangsúlyozza. Önellátóvá válni: néha ez a fő cél A gyerekek zömének van valami alapbetegsége, amire rátevődnek az évek során kialakult mentális, illetve fizikai zavarok. Van köztük értelmi sérült, autista, nemlátó, epilepsziás, viselkedészavaros, de olyan „egyszerű” problémákkal is foglalkoznak, mint a lúdtalp kezelése. – Van a gyerekek között, aki csak szinten tartható, de van, aki fejleszthető, oktatható is. Nagyon gyakran az a fő cél, hogy önellátóvá váljanak, képesek legyenek kommunikálni, öltözködni, étkezni önállóan – magyarázza Szabó Tímea pszichológus, az alapítvány intézmény- és oktatási vezetője. A pályázatoknak köszönhetően rengeteg korszerű fejlesztő eszköz áll rendelkezésükre, a Montessori-eszközöktől a változatos hangszerekig, amelyekkel a zeneterápiát is „művelhetnek”. – Ha a szülő fejlődési rendellenességet, visszamaradást lát a gyerekénél, akkor eljön hozzánk, mi megismerkedünk a kórtörténettel, kialakul egy kép a gyerek állapotáról. Ezt követően szakszerűen felmérjük a képességeket, elkészítjük a fejlesztési tervet, és jöhet a munka, az egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében – sorolja a lépéseket a pszichológus. Ideális esetben csapatmunka zajlik a szülővel, a szakember szerint így lehet a legjobb eredményeket elérni. Hiánypótló szolgáltatás Az Orbán Alapítvány tehát nemcsak otthont, hanem napközis és elemi iskolai oktatást, rehabilitációt, fejlesztést és tanácsadást is kínál. A kezdeményezés űrt pótolt a 90-es évek végén, akkor, amikor szétestek a nagy gyermekvédelmi intézetek, ahol a sérült gyereknek is volt helyük. Őket gyakran hagyta el a család, és váltak teljes mértékben függővé valamilyen intézménytől. Egy-két civil kezdeményezésen túl Udvarhelyszéken ma sincs önálló, a modern szakmai kritériumoknak is megfelelő rehabilitációs-fejlesztő központ, védett otthon azoknak, akik önállóan nem tudnak megbirkózni a mindennapokkal. Pedig szakszerű munkával, a minél korábban beinduló fejlesztéssel sok mindent el lehet érni, ha pedig mégsem, akkor a halmozottan sérült gyerekeknek is joguk van méltó bánásmódhoz. Az Orbán Alapítvány továbbra is ennek biztosít teret, és erre nyújt lehetőséget. Asztalos Ágnes