Nagyokat harapott a templomfal melletti földből a markológép, szaporán kopogott a falon a kalapács – Atyhában elkezdődött a templom újjáépítése. [caption id="attachment_49065" align="aligncenter" width="1000"] Leverik a vakolatot a megrongálódott falakról. Őszre ígérik a hajlék újjáépítését Fotó: Lázár Emese[/caption] Hókucsmája volt még a környező domboknak, hegyeknek, amikor legutóbb Atyhában jártunk, zsenge zöldet, lila orgonavirágot bontott a tavasz, amikor visszatértünk. A tavaly szeptemberben, pár nap híján nyolc hónapja porig égett templomnál elkezdődött a munka – súgta meg a jó hírt Simó Márton újságíró, az Élő Székelyföld munkacsoport vezetője, aki személyes kötődése okán is egyik leglelkesebb pártfogója volt annak, hogy újra álljon az istenháza a Korond községhez tartozó kis faluban. Farkas Antal operatőr vállalta a fuvarozást, az ő autójával, hármasban döcögtünk ki a felújítás alatt levő, egyelőre még hepehupás úton Atyhába. Érkezésünkkor javában és zajosan dolgozott a markológép, a még ponyvával leborított falak tövét „harapta” körbe, rutinosan ment a munka. A házigazda, Adorján Imre plébános épp magyarországi vendégekkel diskurált, intette: menjünk, nézzünk szét a „sántiéron”, amíg ő útba igazítja a látogatókat. Bementünk hát – ahogy azt a kapura tűzött írás figyelmeztetett, „saját felelősségre” – a templomba, ahol valamikor a híres Kolonics-orgona szólt, s amelynek mennyezete most, 2017 tavaszán még a kék ég. – János bácsi, jöjjön elé, magát keresik! – kiáltottak a kapubejáróban dolgozó mesternek a munkások. – Ma reggel (május 4., csütörtök – szerk. megj.) fogtunk neki a munkának. Látták, hogy egyszer körbe kell hogy ássuk a templomot, le kell árkoljuk a falak körül, hogy ne vizesedjen. A vakolatot is le is kell verjük úgy másfél méter magasságig. Erre kerül egy „szpecsiál” gyógyvakolat, azon felül pedig csak tisztán homok és mész lesz. Egyelőre most ez van, de – mutatott a padlóra a mester – ezt is fel kell szedni, gépekkel kihordani. Kavics, geotextil, 5 centis homokréteg és tégla kerül vissza, úgy, ahogy volt – mondja Szabó János, akinek mesterségbeli szaktudásához kétség nem férhet, kereken ötven év tapasztalata van. – Tizenhárman, tizennégyen dolgozunk itt kora reggeltől késő estig, amíg látunk. Örömmel csináljuk, mert a híveknek is jó volna, ha megvolna a templomuk. Reméljük, az idő is velünk lesz, és amikorra kell, megleszünk – bizakodott a mester. Türelmetlenül és izgatottan várták már a munkakezdést az újjáépítéshez anyagiakkal hozzájáruló támogatók, a hívek is, de megértették, a tervekhez, az engedélyezéshez idő kellett – tájékoztatott Adorján plébános. Mint mondta: boldog, hogy a vasárnapi szentmisén, akárcsak karácsony éjszakáján az angyalok a pásztoroknak, végre ő is örömet hirdethetett a híveinek, akiknek a bizalma, látva, hogy valóban elkezdődött a dolog, visszatért. – Ez most a nagy munka, a tulajdonképpeni építkezés, amit a korondi Árcsó Kft. végez, az értéke áfával együtt 1,7 millió lej. A szerződés szerint legkésőbb október 15-ig rendbe teszik a falakat, befedik a templomot, helyén lesz a villámhárító, ajtók, ablakok. A belső tér berendezése ebben a munkálatban nincs benne, az egy külön fejezet lesz, hogy a padok, az oltár, az orgona, a harangok és minden a helyére kerüljön. A kicsi harangunkat a magyarországi NIK csoport jóvoltából, Lázár Imre harangöntő mester már szilveszterre elkészítette. A középsőt, amit adományként ajánlottak fel, szintén ő önti a műhelyében. A nagyharangunk is meglesz, bízunk benne – summázta az eddigi eredményeket Adorján plébános, hozzátéve, hogy ő és hívei is hálásak minden önzetlen segítőnek, akinek szívügye volt és marad, hogy újjáépüljön a szeptember 18-i tűzvészben szinte teljesen megsemmisült atyhai templom. Lázár Emese