erős felhőzet
szórványos felhőzet
Tündéri szerelemről álmodik a Tomcsa Sándor Színház
Álom és valóság mezsgyéjére, a tündérek, pajkos manók varázslatos világába, egy furcsa és bolondos történésekkel teli szerelmes szentivánéji éjszakába röpíti a nagyérdeműt Zakariás Zalán rendező és a Tomcsa Sándor Színház társulata. Október 6-án, csütörtökön este 7 órától színpadon a Szentivánéji álom.
[caption id="attachment_37050" align="aligncenter" width="1800"]
A Szentivániéji álommal kezdik az évadot. Jelenet az előadásból Fotó: Balázs Attila[/caption]
Az angol reneszánsz színmű-irodalom egyik legszebbnek tartott darabjával, William Shakespeare legtöbbet játszott vígjátékával, a Szentivánéji álom bemutatójával indítja a 2016/2017-es évadot a székelyudvarhelyi társulat. A csütörtök esti bemutatót a szokásos beharangozó sajtótájékoztató előzte meg. Csurulya Csongor művészeti vezető és Zakariás Zalán rendező avatott be néhány kulisszatitkokba.
A shakespeare-i mű passzol a „szerelmes” évadba, ugyanakkor egyfajta vízválasztó is a Tomcsa Sándor Színház életében: jelzi, hogy a társulat megérett a „testes, erőteljes nagy szövegekre” – mondta Csurulya Csongor művészeti vezető.
A darab rendezője, Zakariás Zalán nem első alkalommal dolgozik az udvarhelyi társulattal, nevéhez olyan közös közönségsikerek kötődnek, mint Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Matei Vişniec: És a csellóval mi legyen?, Egressy Zoltán: Portugál, Gogol: Háztűznéző, és a idei évad egyik „húzóelőadása”, Koltés: Roberto Zuccho című drámája.
Egyetemistaként vizsgaelőadást rendezett a Szentivánéji álom második felvonásából, de mindeddig nem érezte elérkezettnek az időt a teljes darab színrevitelére, és a 11 évvel ezelőtti koncepciójának kiteljesítésére – indokolta meg Zakariás, hogy miért csak most rendez első alkalommal Shakespeare-darabot kőszínházban. Amint a darabra, úgy az udvarhelyi társulatra sem véletlenül esett a választása: úgy látja, és ezt a rövid, de nagyon intenzív próbafolyamat is igazolta, nemcsak ő, de a Tomcsa Sándor Színház művészei is „megértek arra, hogy egy nagy és komoly szöveggel megbirkózzanak”.
A társulattal való baráti kapcsolat nagyban segítette a közös munkát: gyors és precíz ritmust diktált, amelyhez példaértékű alázattal viszonyultak a színészek, annak ellenére, hogy az átváltozás feladata nagy kihívást jelentett, és többeknek kevésbé hálás, úgymond „arctalan” szerep jutott.
„Csodálatra méltó az, ahogyan helytálltak, úgy érzem, hogy azt az önfeláldozást, amit végigcsináltak a színészek, nem biztos, hogy bárhol, bárkivel meg tudtam volna csinálni. A színház az a színészet, színész nélkül nincs színház, hiába az ötlet, ha a színész azt nem tudja teljesíteni, akkor nincs élményben részünk” – értékelte szuperlatívuszokban az udvarhelyi társulatot a rendező.
„Egy nagyon érdekes előadás született, ami szerintem igen bájos, humoros is tud lenni a nézőknek, de egy csomó minden másról is szól. Szerintem egy jó vígjátékban ugyanannyi tragédia van, mint egy jó tragédiában vígjátéki elem. Vannak elgondolkodtató pillanatok, jelenetek, amelyek nem a vígjátéki formát szolgálják, hanem elmélyülnek egy komolyabb, az emberi érzéseket, a szerelmet boncolgató dimenzióba” – fogalmazott Zakariás.
A szöveggel kapcsolatosan elmondta: Nádasdy Ádám-féle, 1995-ös kortárs szövegre esett a választása, annak ellenére, hogy ez egy sokkal „sterilebb, néha túlzottan rideg” a veretesebb, klasszikusabb Arany János-fordításhoz képest. Tett rá próbát, hogy a két szöveget keverje – de a nyelvészi és a költői szöveg együtt nem működött, így ezt a variánst elvetette.
Annak megfejtését, hogy a kétfelvonásos, két és fél órás előadásban mi a sajátosan zakariási üzenet, a rendező nem adott konkrét választ, mint mondta, a „kikódolást” a nézőkre bízza. Véleménye szerint egy mindenki számára élvezhető előadás született, és egyénfüggő, hogy ki mennyit ért meg és fogad be abból, amit ő rendezőként a megfoghatatlanról, a születés és halál között zajló történésekről, az ember cselekedeteit, létét befolyásoló transzcendentális energiákról megfogalmazott a tündérmesében, ami „több mint egy vígjáték”.
A Csíki Csaba m. v. tervezte plakát mindenképp telitalálat: sokat sejtet a bolondos tündérmeséből, a Szentivánéji álom misztikumából, drámaiságából, de igazán az, hogy mit, kit, netán egy (más) világot takar-e a vörösen izzó lepel, az előadást megnézve derítheti ki a tisztelt publikum.
A vígjátékban a Tomcsa Sándor Színház teljes társulata fellép. A csapatot négy, az udvarhelyi közönségnek már ismerős vendégművész (Kozma Attila, Mihály Szilárd, Dávid Péter, Sinka Ignác) erősíti, illetve szerepet kapott és szó szerint szellemeskedni fog a két gyermekszereplő, Szűcs-Olcsváry Zete és Zakariás Benedek is.
Az előadás díszletét és a jelmezeket Csíki Csaba m. v. tervezte, a hang- és fénytechnika Lőrincz József és Toásó István szakértelmét dicséri, Zakariás Zalán rendezői munkáját pedig Demeter Kata dramaturg és Máthé Miklós Mónika ügyelő segítették.
William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát első ízben csütörtökön este 7 órától a Tomcsa Sándor-bemutatóbérletesek tekinthetik meg, másnap, pénteken pedig a Nyirő József-felnőttbérletesek. A fennmaradó helyek függvényében szabadjegyek is válthatók a színház jegypénztárában, illetve a www.biletmaster.ro oldalon.
Lázár Emese
A Szentivániéji álommal kezdik az évadot. Jelenet az előadásból Fotó: Balázs Attila[/caption]
Az angol reneszánsz színmű-irodalom egyik legszebbnek tartott darabjával, William Shakespeare legtöbbet játszott vígjátékával, a Szentivánéji álom bemutatójával indítja a 2016/2017-es évadot a székelyudvarhelyi társulat. A csütörtök esti bemutatót a szokásos beharangozó sajtótájékoztató előzte meg. Csurulya Csongor művészeti vezető és Zakariás Zalán rendező avatott be néhány kulisszatitkokba.
A shakespeare-i mű passzol a „szerelmes” évadba, ugyanakkor egyfajta vízválasztó is a Tomcsa Sándor Színház életében: jelzi, hogy a társulat megérett a „testes, erőteljes nagy szövegekre” – mondta Csurulya Csongor művészeti vezető.
A darab rendezője, Zakariás Zalán nem első alkalommal dolgozik az udvarhelyi társulattal, nevéhez olyan közös közönségsikerek kötődnek, mint Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Matei Vişniec: És a csellóval mi legyen?, Egressy Zoltán: Portugál, Gogol: Háztűznéző, és a idei évad egyik „húzóelőadása”, Koltés: Roberto Zuccho című drámája.
Egyetemistaként vizsgaelőadást rendezett a Szentivánéji álom második felvonásából, de mindeddig nem érezte elérkezettnek az időt a teljes darab színrevitelére, és a 11 évvel ezelőtti koncepciójának kiteljesítésére – indokolta meg Zakariás, hogy miért csak most rendez első alkalommal Shakespeare-darabot kőszínházban. Amint a darabra, úgy az udvarhelyi társulatra sem véletlenül esett a választása: úgy látja, és ezt a rövid, de nagyon intenzív próbafolyamat is igazolta, nemcsak ő, de a Tomcsa Sándor Színház művészei is „megértek arra, hogy egy nagy és komoly szöveggel megbirkózzanak”.
A társulattal való baráti kapcsolat nagyban segítette a közös munkát: gyors és precíz ritmust diktált, amelyhez példaértékű alázattal viszonyultak a színészek, annak ellenére, hogy az átváltozás feladata nagy kihívást jelentett, és többeknek kevésbé hálás, úgymond „arctalan” szerep jutott.
„Csodálatra méltó az, ahogyan helytálltak, úgy érzem, hogy azt az önfeláldozást, amit végigcsináltak a színészek, nem biztos, hogy bárhol, bárkivel meg tudtam volna csinálni. A színház az a színészet, színész nélkül nincs színház, hiába az ötlet, ha a színész azt nem tudja teljesíteni, akkor nincs élményben részünk” – értékelte szuperlatívuszokban az udvarhelyi társulatot a rendező.
„Egy nagyon érdekes előadás született, ami szerintem igen bájos, humoros is tud lenni a nézőknek, de egy csomó minden másról is szól. Szerintem egy jó vígjátékban ugyanannyi tragédia van, mint egy jó tragédiában vígjátéki elem. Vannak elgondolkodtató pillanatok, jelenetek, amelyek nem a vígjátéki formát szolgálják, hanem elmélyülnek egy komolyabb, az emberi érzéseket, a szerelmet boncolgató dimenzióba” – fogalmazott Zakariás.
A szöveggel kapcsolatosan elmondta: Nádasdy Ádám-féle, 1995-ös kortárs szövegre esett a választása, annak ellenére, hogy ez egy sokkal „sterilebb, néha túlzottan rideg” a veretesebb, klasszikusabb Arany János-fordításhoz képest. Tett rá próbát, hogy a két szöveget keverje – de a nyelvészi és a költői szöveg együtt nem működött, így ezt a variánst elvetette.
Annak megfejtését, hogy a kétfelvonásos, két és fél órás előadásban mi a sajátosan zakariási üzenet, a rendező nem adott konkrét választ, mint mondta, a „kikódolást” a nézőkre bízza. Véleménye szerint egy mindenki számára élvezhető előadás született, és egyénfüggő, hogy ki mennyit ért meg és fogad be abból, amit ő rendezőként a megfoghatatlanról, a születés és halál között zajló történésekről, az ember cselekedeteit, létét befolyásoló transzcendentális energiákról megfogalmazott a tündérmesében, ami „több mint egy vígjáték”.
A Csíki Csaba m. v. tervezte plakát mindenképp telitalálat: sokat sejtet a bolondos tündérmeséből, a Szentivánéji álom misztikumából, drámaiságából, de igazán az, hogy mit, kit, netán egy (más) világot takar-e a vörösen izzó lepel, az előadást megnézve derítheti ki a tisztelt publikum.
A vígjátékban a Tomcsa Sándor Színház teljes társulata fellép. A csapatot négy, az udvarhelyi közönségnek már ismerős vendégművész (Kozma Attila, Mihály Szilárd, Dávid Péter, Sinka Ignác) erősíti, illetve szerepet kapott és szó szerint szellemeskedni fog a két gyermekszereplő, Szűcs-Olcsváry Zete és Zakariás Benedek is.
Az előadás díszletét és a jelmezeket Csíki Csaba m. v. tervezte, a hang- és fénytechnika Lőrincz József és Toásó István szakértelmét dicséri, Zakariás Zalán rendezői munkáját pedig Demeter Kata dramaturg és Máthé Miklós Mónika ügyelő segítették.
William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát első ízben csütörtökön este 7 órától a Tomcsa Sándor-bemutatóbérletesek tekinthetik meg, másnap, pénteken pedig a Nyirő József-felnőttbérletesek. A fennmaradó helyek függvényében szabadjegyek is válthatók a színház jegypénztárában, illetve a www.biletmaster.ro oldalon.
Lázár Emese
.jpg)
