Jelenséggé, mozgalommá érett mára a Kékiringó Néptánccsoport tevékenysége. Felléptek sokszor itthon és hetedhét országon túl is: hitelesen mutatták, mutatják be sajátos, színes népi kultúránkat. Az ünnepi műsorra a „tanci”, a Kékiringó egyszemélyes lelke és motorja, Both Aranka a kis legényeket, leánykákat, az aktív táncosokat és a már „kirepült” tagokat is színpadra állította. Aki ott volt, láthatta: tombol a jelen, és jövője is van a nagykorúvá vált néptánccsoportnak. [caption id="attachment_19192" align="aligncenter" width="620"] Csoportkép a Kékiringó gyermeknéptánccsoport tagjaival. Jó ötletből jelenség[/caption] Minden év végén gálaműsort tart a Kékiringó Néptánccsoport. Az idei ünnep még különlegesebb volt: az együttes megalakulása óta 19 év telt el, de a névadás éppen 18 évvel ezelőtt történt. Telt házas, családias hangulatú rendezvényen jubiláltak a Székelyföldi Filharmónia termében tegnapelőtt este, ahol a főszerep a táncosoké és a zenéé volt. A néptánccsoportot Both Aranka tanítónő alapította és vezeti azóta is. Létrehozta a Kékiringó Alapítványt is, tevékenységüket pedig támogatásokból, adományokból bonyolítják le (rendszeres támogatójuk a helyi és a megyei önkormányzat és több magáncég). A „tanci”, ahogy Arankát szólítják, közel két évtizede dolgozik azon, hogy az udvarhelyszéki gyerekek anyanyelvi szinten műveljék a magyar tánckultúrát. Beszédes számok Bár többnyire szárazak, ebben az esetben mégis lenyűgözők a számok: összesen mintegy 700 fellépésen van túl az együttes megalakulása óta, hetente 300-400 gyerek táncol Both Aranka irányítása alatt, a Cimbora Tanulók Házában, iskolákban, óvodákban, ez – ha évek szerint összeadjuk – 6300 fő körül alakul. Belőlük nem lesz mind „kékiringós”, mert annak lépcsőfokai vannak, de körülbelül 500 fő lehet azoknak a száma, akik az eltelt időszak alatt aktívan tagjai voltak a néptánccsoportnak. Áttáncolták a vidéket, Székelyföldet, Erdélyt, Magyarországon kívül Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Görögországban, Törökországban is megmutathatták tánckultúránk, néphagyományaink gyöngyszemeit. Valóságos mozgalommá nőtte ki magát az évek során a Kékiringó, generációk adták át egymásnak szerepüket, helyüket, sokan maradtak később is a tánc bűvöletében, és tartják életben a táncházmozgalmat 2015-ben is. A felnőttek is csatlakoztak a mozgalomhoz, éppen 5 éve annak, hogy szülők, testvérek is kedvet kaptak a tánchoz, és azóta hetente találkoznak. Nyaranta tánctáborokban gya­rapítják tudásukat a Kék­i­rin­gósok, minden évben tavasszal megrendezik a Kékiringó Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Néptánccsoportok Fesztiválját, és – mint fentebb már írtuk – az év végi gálát. Három éjjel, három napnem elég a lábamnak... A felsoroltakat a Három éjjel, három nap nem elég a lábamnak... címmel megrendezett ünnepi műsor látványban és hangulatban is bizonyította. 65-en álltak színpadra, köztük a már nagyokkal is „versenyt táncoló” kisebb legények, lányocskák, mindannyian gyönyörű, a táncrendekhez illő népvisletekben. Felcsíki, vajdaszentiványi, mező­ma­darasi, udvarhelyszéki, szász­csávási, mezőségi, kalotasze­gi táncokat láthatott a közönség, sőt még egy felvidéki lányos körtánc is helyet kapott a programban. Igazi örömtánc, amit művelnek a Kékiringósok! 20 kicsi táncos is színpadra állt – bizonyítandó, hogy utánpótlásból soha nincs hiány –, ők nemrég léptek ki a napközis korból. Zenélt a Kedves zenekar és a Kékiringó Néptánccsoport állandó pírmása, Forró István. Megható pillanatai is voltak az ünnepi műsornak, például amikor a hagyomány szerint elbúcsúztatták azokat, akik hamarosan kilépnek az együttesből, továbbtanulás, költözés miatt. Ezúttal 3 tagot búcsúztattak a régiek, a személyes hangú szavak is arra engedtek következtetni – ami egyébként is nyilvánvaló –, hogy Both Aranka vezetésével nemcsak tánc- és énektanulás zajlik, hanem igazi közösségépítés is. Szabó Attila műsorvezető megszólaltatott tiszteletbeli tagokat is, ők azok, akik már máshol élnek, de az együttes ünnepeire mindig hazatérnek. Köztük volt a „tanci” leánya, Both Eszter is, aki pontosan egyidős a Kékiringó Néptánccsoporttal, és jelenleg Budapesten, a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanul. Ameddig a Jóisten erőt ad hozzá Az együttes történetében a kemény munkával teli hétköznapokat felemelő pillanatok, de mélypontok is váltották. Például gyakran kellett megküzdeniük a megfelelő próbaterem hiányával, több ízben is költözniük kellett. Jelenleg a Merkúr Áruházban van a „székhelyük”. De minden erőt ad – ez sugárzik a „tanciból”, az együttes vezetőjéből, az alapítvány elnökéből, miközben az ünnepi műsort követően, a Móra Ferenc Általános Iskolában zajló táncház szünetében beszélgetünk. A számtalan díj, elismerés tulajdonosa (EMKE-díj, Pro Urbe díj, az Udvarhelyszék Kultúrájáért Díj, a Magyar Kultúra Lovagja) számára a Kékiringó egy életforma, amely számtalan szálon kapcsolódik az életéhez, mindennapjaihoz. Visszatekintve sikeresnek látja az eltelt 18 évet, amelyből a rengeteg mozgalmas szereplés, boldog, elégedett gyerek, fiatal arca emelkedik ki leginkább. És hogy még meddig vezeti a Kékiringót? Sommás válasz érkezik Both Arankától: ameddig a Jóisten erőt ad hozzá. Asztalos Ágnes