Családias, meghitt ünnepséget szervezett a trianoni békediktátum 101. évfordulóján a székelyudvarhelyi önkormányzat. A polgármesteri hivatal udvarán színes műsorral lepték meg a maroknyi megemlékezőt. A Himnusz eléneklését követően Bekő István Márton református lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez: „Az a város, az a nemzet, ahol széthúzás van, erőtlenné válik. Erdély népe már nagyon rég megtanulta és törvénybe foglalta, hogy mit jelent együtt lenni, egymás mellett lenni, összefogni, a másság ellenére és tiszteletben tartásával. Tudjuk jól, hogy össze kell tartanunk. Az is győzelem, hogy több mint száz esztendő után is tudjuk egymást erősíteni, és egymásnak mondani: ne veszítsd el a reményt és a hitedet! Isten az ő népének igazi őre. Aki benne bízik, jövője van annak. E város nevében együtt kérjük az örökkévaló Istent, aki atyánkká lett a Krisztusban, maradjon minékünk oltalom” – fogalmazott igehirdetésében a református lelkipásztor. Pálfi Kinga alpolgármester ünnepi beszédében kiemelte: mindegy, hogy más kívülről hogyan látja a mi határainkat, minket a hit, bizalom mégis összetart, hiszen 101 év után ez a nemzet nem szűnt meg létezni. – 101 év után itt állok Székelyudvarhelyen, magyarul beszélek és értik, amit mondok. Ha Kárpátalján, Vajdaságban állnék, és ott beszélnék magyarul, ott is értenék. Az összetartozás azt is jelenti, hogy túléltünk, hogy közösségben, együtt megértük azt, hogy egységes nemzet legyünk Kárpát-medence-szinten, határtalanul élhessünk. Meggyőződésem, hogy feladatunk ezt az örökséget továbbadni a következő nemzedéknek is. Azt kívánom, legyen hitünk önmagunkban, közösségként jó példával járjunk fiataljaink előtt. Ha így megyünk előre, kézen fogva, akkor több száz év múlva is itt fog állni valaki, magyarul fog beszélni, és a közönség érteni fogja – mondta az alpolgármester. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Farkas Balázs konzul mondott ünnepi beszédet. Arról beszélt, hogy a rendszerváltás előtt bőven kijutott a megpróbáltatásokból, és mégis, minden nehézség dacára a határokon túl élők vállalták magyarságukat, ami történelmi léptékben is nagy teljesítmény. Őrizték az összetartozás érzését, tudták, hogy ami az anyaországban történik, az minden magyar ügye. – Lelkesen szurkoltak az aranycsapatnak, szívszorongva hallgatták az 1956-os forradalom eseményeit. Míg itt a kommunizmus elnyomása próbálta felszámolni a nemzeti érzést, addig Magyarországon a puha, ám annál alattomosabb diktatúra egész nemzedékben próbálta kiirtani a közös emlékezetet, az összetartozás tudatát. Ez mégsem sikerült – fogalmazott a konzul, hozzátéve: a jelenlegi magyar kormány az első, amely tudatosan, következetesen és őszintén cselekszik az összetartozás jegyében. A szívet melengető ünnepségen fellépett az Alla Breve kórus, a Balázs Ferenc Vegyeskar, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola felső tagozatos diákjainak kórusa, Bálint Zsófia Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz című versét szavalta el. Az idei megemlékezésen nagy élmény volt hallani az Alla Breve kórus előadásában Dés László és Geszti Péter Mi vagyunk a grund című dalának átdolgozását.

Nagyálmos Ildikó