Hirdetés

Székelyudvarhely az 1989 decemberi változások sodrásában: Emlékezve emlékeztetni

HN-információ
Az elmúlt napokban két olyan kiadvány is napvilágot látott, amely a rendszerváltozás helyi eseményeit próbálja rekonstruálni. Ilyen jellegű „történetmesélés” többször is előfordult. Közvetlenül az események után, 1990 tavaszán-nyarán volt már egy tematikus fotókiállítás, rengeteg publikáció foglalkozott a történésekkel az elmúlt három évtizedben, de mégiscsak az a legbiztonságosabb, ha szemtanúk segítségével próbáljuk összerakni a forradalmi emlékkockákat. Felfordulás egy elvtársi autó körül Székelyudvarhely 1989 Ezt a viszonylag szép kivitelű, elegáns kötetet az RMDSZ Székelyudvarhelyi Városi Szervezete jelentette meg, amelyet Derzsi László és Ványolós István Albert jegyez. Erről a kiadványról ugyan már beszámoltunk az elmúlt napokban, de érdemes még visszatérni rá pár szó erejéig. Mindkét szerző ma is e szervezet aktív politikusa. A most harminchat éves Derzsi életkoránál fogva nem szolgálhat ugyan részletekkel, de édesapja, Derzsi András – aki megszólal a könyvben – akkor a Szent Miklós-hegyi Plébánia alkalmazottja volt, igen aktív részese a korszakváltoztató történéseknek, úgyhogy az ifjú Derzsi olyan családi környezetben nevelkedett, ahol erről a témáról és a korábbi parancsuralmi rendszerben történtekről, gyakran szó eshetett. Ványolós (69) pedagógusként, ráadásul történelemtanárként már jóval markánsabb egyéni véleménnyel rendelkezik, bár bevallja a könyvben olvasható dolgozatában is, hogy nagyon nehezen mert ráhangolódni a viharos eseményekre, szüksége volt pár napra, amíg képes volt feldolgozni, hogy az örök érvényűnek tartott, „mindennél magasabb rendű”, sokoldalúan fejlett szocialista rendszer valóban összeomolhat. A szerzők igen körültekintően jártak el, amikor megszólaltattak néhány fontos szereplőt: Kolumbán Gábor fizikust, akit akkor az ideiglenes tanács elnökévé választottak, dr. Ferenczy Ferencz állatorvost, aki aztán nemsokára a város első szabadon választott polgármestere lett, Sófalvi László üzemmérnököt, aki az udvarhelyszéki RMDSZ alapító tagja, a városi szervezet első elnöke volt, később alpolgármester, a megyei tanács alelnöke is, Balázs Ferenc pedagógust, aki az „utca embereként” fotókkal dokumentálta a történéseket és a már említett Derzsi András teológust, nyugalmazott főgondnokot. Roppant hasznos volt dr. Gidó Csaba (46) történész bevonása, aki az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársaként foglalkozik ezzel a témával. Gidó Csaba nem tartózkodott azokban a napokban a városban, nagyszüleinél volt Székelyderzsben, de már kamaszként tanúja lehetett a változásoknak, s az is elképzelhető, hogy esetében ez az eseménysor is okozhatta a történészi pálya felé fordulást. Nem ártott volna, ha komolyabb szakmai lektor és korrektor fésüli át a szöveget. Az sem ártott volna, ha az első helyi Nemzetmentési Tanács 42 tagja közül megszólították volna a még élőket – még akkor is, ha manapság nem élnek a városban –, és az sem, ha „külső” szakemberek, más településekről, illetve külföldről ideérkezett egykori segítőket is bevonnak a „forradalmi tabló” elkészítésekor. Biztos, hogy a közreműködő történésznek vannak még vonatkozó információi. Biztos, hogy lesz ennek a vázlatos műnek folytatása, hiszen a feladat magától értetődik. Önmagunkkal, a hellyel szemben lennie kell olyasfajta igényességnek, amely monografikus szemlélettel és a kellő távoltartás optikájával vizsgálódik majd, a tények felmutatásával szól azokról a követelésekről, amelyek a demokratizálódó és az Európai Unióhoz csatlakozott Romániában a mai napig nem valósultak meg. 30 éve szabadon Ez az album Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala jóvoltából jelent meg. A csatolt szöveget itt is dr. Gidó Csaba írta, viszont kiegészül Balázs Ferenc, Orbán András, Szabó Károly és különböző internetes fórumok, hírügynökségek vonatkozó képi információival, valamint azzal az applikációval, amely interaktív módon teszi lehetővé, hogy okostelefonunkkal rácsatlakozzunk a világhálóra és engedjük megelevenedni úgy a múltat, amely így valóságosan életre kelthető a technika jóvoltából. Ez a legifjabb generáció számára igen fontos, akik másképp használják a Gutenberg-galaxis lehetőségeit és annak információhalmazát. A kiadvány nagy előnye, hogy geopolitikai és országos szintről fókuszál 1989 decemberére, ráközelít a helyre, segítve az azóta felnőtt generációkat a tájékozódásban, hiszen a mai húszas-harmincasok másodkézből és történelemkönyvekből sajátították el a forradalom üzenetét. Jó kezdeményezés volt az a „marketingfogás” is, hogy bemutatására a Városháza udvarán került sor, párhuzamosan a szabadtéri fotókiállítás megnyitásával. Ahogy Dávid Sándor fotográfus látta a történéseket Sokan tudtak arról, hogy a Kossuth Lajos utcában stúdiót fenntartó, jó nevű esemény- és portréfotós Dávid Sándor (77) azokban a napokban kilépett a műteremből, és kiváló színes felvételeket készített a főtéren, a volt milícia környékén a zajló események hevében. Meg a következő napokban is. A Haáz Rezső Múzeum és a polgármesteri hivatal felkérésére a szerző most elővette a fotókat, hozzájárulva ahhoz, hogy a Városháza udvarára kihelyezett nagyított változatokat „a hely színén” láthassák az érdeklődők. Ehhez csatolták még Balázs Ferenc és Szabó Károly ismert, illetve kevésbé publikált néhány fényképét. Ez a tárlat péntek délután óta tekinthető meg. Korhű díszlet az udvaron felborított szolgálati autó, olyan 1300-as Dacia, amilyen a Gáll Ferencé, a város utolsó kommunista polgármesteré volt, rajta az 1–HR–102-es rendszámmal, amilyen akkortájt a nagyon fontos elvtársaknak dukált. Ennek a kiállításnak az érdekessége, hogy az emberben elindul a fantázia, s keresni kezd bizonyos arcokat a tömegben, emlékszik egy-egy mozzanatra, és egy idő után még arra is rájön, hogy kik ültek Kinda doktor mellett a gépkocsiban, amikor körülhordozták az első lyukas trikolórt a főtéren és a Belváros utcáin.

Simó Márton



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!