Népes közönség előtt mutatták be kedden a székelyudvarhelyi városháza Szent István termében a Nagyapák könyvét, amely Jaklovszky Dénes egykori gimnáziumi tanár és fia, Jaklovszky Alfonz Mihály néhai gyermekorvos írásait tartalmazza. Az írásokat Berecz Krisztina unoka szedte egy kötetbe. [caption id="attachment_81736" align="aligncenter" width="1000"] Könyvbemutató a városházán. Azokra emlékeztek, akik előttünk jártak Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption] Berecz Krisztina gimnáziumi angoltanárnő üdvözölte a telt házas közönséget, ugyanis a család rá bízta a könyv gondozását. Amint kiderül, nem véletlenül, hiszen a könyv előszavában Krisztina tanúbizonyságot tett, hogy a kiváló íráskészséggel megáldott család méltó utódja. „Sokan úgy gondolják, hogy a múlt nem más, mint régi, poros tárgyak halmaza egy elfeledett padláson. Ennél nagyobbat tévedni talán nem is lehetne. A múlt valójában lényünk gyökere, ez az, amiből kinövünk és amiből táplálkozunk. Hihetetlen, hogy mennyi élő kötelék kapcsol minket őseinkhez. Ezért tehát, ha biztos talajon szeretnénk haladni életünkben, határozott célok felé, fontos megismerni azokat, akik előttünk jártak. Ezt szolgálja ez a könyv” – írja a könyv előszavában. Mivel nagyapja, Jaklovszky Alfonz kedvenc költője Dsida Jenő volt, lányával, Blankával közösen egy verssel emlékeztek a nagyapára, dédapára, amely híven tükrözi azt a lelkületet, amely a könyv lapjairól is visszaköszön. Szakács István Péter író, tanárkolléga Poliszformáló polgárok című recenzióját olvasta fel, amelyben kiemeli: „egy település értékét az érte tevő emberek minősége határozza meg. Jaklovszky Dénes és fia, Alfonz Székelyudvarhely szintjét, városi rangját emelte tudásával, műveltségével, emberségével és tenni akarásával a múlt században. Mindketten közösséget szolgáló hivatást választottak: az apa klasszika filológiát végzett görög-latin szakos tanárként, az európaiságunkat meghatározó antik kultúrát tanította a Római Katolikus Főgimnáziumban, fia, a városi kórház gyerekosztályának alapítójaként nemzedékek sorát gyógyította. Közös szenvedélyük az írás volt, ez a mágikus művelet, mely a múló időt képes szavakba foglalva papírra rögzíteni, hogy a megszívlelendő egyéni élmények az olvasás által közösségivé válhassanak” – fogalmazott Szakács István Péter. A könyv négy részből áll, három saját írásból, illetve egy anekdotagyűjteményből, amely a kötet zárásaként humorral oldja az első három rész hol komoly, hol nosztalgikus, hol megrázó tartalmát. Az első rész Jaklovszky Dénes útinaplója, amely egy vérbeli romantikus író becsületére válhatna. Jaklovszky Alfonz két írása életének két meghatározó időszakába nyújt betekintést. A Volt egyszer egy régi Udvarhely gyerekkorának – ma már csak az idős generáció emlékezetébe élő – idilli világába kalauzol el. A kötet legmegrázóbb írása A hadak útján című, amelyben a második világháborút és az orosz hadifogságot eleveníti fel. A könyv kiadását a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vállalta, hiszen, amint Lőrincz Ildikó elmondta, örültek, hogy olyan könyvet adhatnak ki, amely a történelmi, helytörténeti köteteik sorát gyarapítják. – A Jaklovszky bácsival folytatott beszélgetések, az elbeszélt történelem nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy mind a mai napig túlzásoktól és sallangoktól mentes lokálpatriótának tartsam magam – tette hozzá Novák Károly-István helytörténész, tanár, aki szintén részt vett a könyv szerkesztésében. Egy régi hangfelvételbe is belehallgathatott a közönség, amelyen Jaklovszky Alfonzzal kollégája, Venczel László főorvos beszélgetett. A könyvbemutató végén egykori kollégák és páciensek idézték fel Fonzi doktor bácsi alakját, jó humorát, kiemelve emberségét és a szakma iránti felelősségét, elkötelezettségét. Sándor Klára fuvolaművész tette ünnepibbé a jó hangulatú, bensőséges eseményt. Nagyálmos Ildikó