A környéken egyedülálló turistacsalogató csemegét kínál a Tamási szülőfalujába látogatóknak a Lófő Lovas Sportegyesület. Az ötletgazdák, akik maguk is lovas gazdák, gyakorlott lovasok, úgy döntöttek, lóhátra, lovas szekérre ültetik a vendégeket, úgy mutatják be nekik szülőfalujukat és annak csodálatos környékét. Céljuk, hogy ne csak a turistákat, de a helybéli ifjúságot is visszavigyék a természetbe. Az életbe. [caption id="attachment_29040" align="aligncenter" width="958"] Lovastúra Farkaslaka határában. Panorámanézés összhangba Fotó: Demény Elemér[/caption] A kecseti Demény Elemér, Öcsi és a székelyszentléleki Geréb Péter barátok, akik gyakran találkoznak, beszélgetnek, és lovas gazdák lévén, gyakran szóba kerül a közös kedvenc, a ló is. Az ötlet, hogy a hobbijukat, a lótartást és lovaglást, ezáltal pedig paripáikat is a közösség szolgálatába is állítsák, pár évvel ezelőtt született. Hogy Elemér vagy Péter fejéből pattant-e ki a lovas turizmus meghonosításának ötlete, arra már maguk sem emlékeznek pontosan, de azt mondják: nem is lényeges. A fontos, hogy tudták: ahhoz, hogy a terv megvalósuljon, és már ebben a szezonban beinduljon a lovas turizmus Farkaslaka községben, együtt kell tervezzenek és cselekedjenek. Egyesületben az igazi Ezt egymás nélkül nem lehet, ha egyik kiszáll, akkor vége – summázta Demény Öcsi, aki nyolc éve foglalkozik komolyan a lótartással, hat szép lovat gondoz a kecseti birtokán. Bár a lovaknak becsülete van a székelyeknél, a sok munkával járó lótartás hagyománya már-már kiveszőben van, ezért szinte kuriózumnak számított az, hogy ő és falubéli barátai nyeregbe pattanva járták be a környéket. – Egy idő után éreztük, át kell lépni azt a határt, hogy a saját szórakoztatásunkra egy jót lovagolunk a környéken, aztán letesszük a lovakat. Ne legyen öncélú ez a kedvtelés, s ha már ló van, elevenítsük fel egy kicsit a lovas kultúrát. Azt láttuk, hogy Csík, Gyergyó környékéhez viszonyítva Udvarhely eléggé le van maradva ezen a téren. Az is nagy baj, s nincs rendjén, hogy egy falusi gyermek fél a lótól, őket is el akartuk rángatni a számítógép elől, vissza a természetbe, a lovakhoz, igazából vissza az élethez – foglalta össze Demény. Péter, aki 2012-ben csatlakozott a kecseti lovasokhoz, első perctől támogatta az ötletet, sőt, a Farkaslaka és a Szentlélek között levő telkét fel is ajánlotta használatra az időközben létrehozott, és Öcsi elnökletével működő Lófő Lovas Sportegyesületnek. A területre karámot, lovardát akarnak építeni, de amíg meglesz, addig sem hagyták kihasználatlanul a terepet: a községbeli gyermekeket tanítják lovagolni. Jelentkező már volt, az Iskola másként héten például több osztálynyi gyermek barátkozott már a hátasokkal. – Jó viszonyban vagyunk az iskolák vezetőségével, együtt dolgozunk a pedagógusokkal, de az egyház és az önkormányzat is felkarolta az egyesületünket, és lelkesen támogatnak. Azt akarjuk, hogy a lovasoktatás hivatalos része legyen az iskolainak, a gyermekek jöjjenek, ismerkedjenek a lovakkal, hogy legyen meg a kezdő lépés a barátsághoz. Aztán, ha ő megszerette, nem baj, ha a szülőt is elhozza magával, s azt a 10 lejt erre költik, nem egyébre – foglalta össze Geréb. Itt a csomag, pattanj lóra! Az ifjúság mellett a községbe látogató turistákat is „befogja” a Lófő Lovas Sportegyesület. A vendégeknek kínált szolgáltatásokat „becsomagolták”. – Különböző csomagok vannak. Lovaglás, karámban, zárt térben, terepen. Félnapos, egynapos, kétnapos. Vannak aztán az úgynevezett szekeres csomagok, mint például a Farkaslaka–Szentlélek útvonal, amelynek során a nevezetességeket mutatjuk be, mint a Tamási Áron szülőháza, Tamási Ágnes néni háza, Tamási- és Trianon-emlékmű, szentléleki tájház és műemlék templom – sorolta Geréb Péter. – A tereplovas csomagokban egyelőre két kétnapos útvonalat terveztünk. Az egyik Székelyvarság irányába, ahol a vízesést semmiképp nem hagyjuk ki, aztán Szencsed tanyavilág, ahová menet útba esik az oroszhegyi kilátó, Mária-szobor és Jézus-kilátó. A másik útirány Kőrispatak, amit Farkaslakáról indulva a Szilas-tetőn, Firtos-várán és Etéden át érünk el. A felsoroltakon kívül több más útvonalat is tervezünk, például a sükői Rez-tetőre. Többször is kipróbált útvonalak ezek, garantáltan nem tévedünk el – viccelődött Demény Öcsi. Azt is elárulta, hogy a lovas turizmus mellett az egyesület tagjai az 1848-ban megszűnt székely lófő hagyományt is vissza akarják állítani, és a községben minden faluban „beüzemelnék” a lovas járőrözést is. – Egyelőre az egyesület minden tagja azzal segít, amivel tud. Megbízunk egymásban, adjuk a lovat, mert pillanatnyilag bértartás nincs, a saját lovaink vannak. A szekerezés már régebb működik, abba azokat a fogatosokat vonjuk be, akiknek van tapasztalatuk. Még a kezdetén vagyunk, simogatjuk, s meg is kell kóstolni a turistákkal, hogy lássuk, ízlik-e? De egy biztos, ezzel egy más, nagy élményt kínálunk a vendégeknek. Ez nekik is jó, az őket fogadó panziósoknak is hasznos, így a községnek is. Jó lesz, mert amibe belefogtunk, bele nem pusztultunk eddig sem – bizakodott a farkaslaki lovas turizmus jövőjét illetően Geréb Péter. Hozzátette: az lenne az igazán jó, ha az, aki lóháton bejárta valamelyik útvonalat, hazatérve azt mondaná: „Gyerekek, ha Erdélybe jártok, Farkaslakát el ne kerüljétek!” A Lófő Lovas Egyesület kínálatát és csomagjait a farkaslaki vendéglátók népszerűsítik, akit érdekel, keresse őket a világhálón, vagy kopogtasson portájukon személyesen. Lóháton a búcsúra Cikkünk megjelenésekor Geréb Péter és négy társa, a kecseti Demény István, Bálint Sándor, Kisfaludi Árpád és a fenyédi Fischer István Alfréd lóháton indultak el a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. A nyolc napig tartó, embert és jószágot is próbára tevő lovas zarándokokról friss híreket és fotókat a Székely lovas portálon lehet találni. Lázár Emese