borús égbolt
Nemzetegyesítő alkotótábor
Vasárnap nyílt meg a székelyudvarhelyi Művelődési Házban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) által szervezett desági és udvarhelyszéki alkotótábora idején készült munkákból válogatott kiállítás. Azért udvarhelyszéki, mert az alkotók több helyszínen – szabad és kötött témákban – a legkülönbözőbb technikákkal készíthették munkáikat. Ezek közül láthatnak most egy reprezentatív válogatást az érdeklődők.
[caption id="attachment_95369" align="aligncenter" width="1000"]
A desági táborban részt vevő művészek a megnyitón Fotó: Farkas Antal[/caption]
Sorrendben az idei volt az NSKI székelyföldi helyszínen létrehozott második művésztelepe. Kiállítanak: Albert Levente, Balázs József, Bakay Nagy Maya, Biró Gábor, Dikun György, Dobesch Máté, Elekes Gyula, Erfán Ferenc, Hrabár Natália, Jánváry Zoltán, Kalló László, Klisza János, Kopriva Attila, Léphaft Pál, Lőrincz Zsuzsa, Matl Péter, Mezei Erzsébet, Molnár János, Nagy Péter, Pesti Emma, Réti János, Soltész István, Szabó Ottó, Vass Mária Magdolna és Villásek Tibor. A kiállítás október 11-ig tekinthető meg.
Mindez így nem lenne több egy átlagos hírnél, amely egy minőségi képzőművészeti eseményre invitál. Azonban a mostani szándék mögött jól kialakított alapkoncepció és mély racionalitás rejlik.
Térjünk vissza a kezdetekhez. Mindezeket Szász Jenő, az NSKI elnöke osztotta meg hallgatóságával a megnyitó alkalmával elmondott beszédében. Mint mondta, kamaszkorában a székely anyaváros néhai jeles festője, Maszelka János (1919–2003) volt az, aki megszerettette vele a képzőművészetet. Beláthatott abba a munkába, amely az akkori művésztáborok szervezése körül zajlott, megtapasztalhatta, hogy milyen agyafúrt tehetségre volt szükség az átkosban ahhoz, hogy egy-egy tárlat anyaga átmenjen a pártos „vizionáláson”. És ez a ragaszkodása Maszi bácsihoz – így becézték a Máramarosból ifjúként idetelepedett alkotót az udvarhelyiek – a továbbiakban is megmaradt. Felnőttként szívesen gyűjtötte a Maszelka-képeket. Büszke, hogy egy eléggé szép kollekcióval, az életmű reprezentatív darabjaival rendelkezhet ma gyűjtőként. Később, már a budapesti évek során, rájött, hogy az NSKI – kvázi a magyar állam – által fenntartott Kárpát-Haza Galériában igen értékes munkákat és alkotókat lehet és kell felvonultatnia. Ha még nem is a képzőművészet teljes tárházát, ha nem is minden fontos alkotót, de mára már minden utódállamból és az anyaországból hívhatott meg oda neves alkotókat. Az intézet galériás munkájának „mellékterméke” lett aztán az alkotótábor Zeteváralján. Az idén ötvenéves NSKI-elnök elmondta a megnyitón, hogy – amennyiben a Jóisten is úgy akarja – civilként vagy aktív politikusként még két évtizedet dolgozhat. És ami az alkotótáborokat illeti, azokat a továbbiakban is mindenképp megszervezi, és hasonlóan kimagasló képességű művészekkel népesíti be, akik segítségével – a felajánlott munkákból – kortárs képzőművészeti gyűjteményt hozna létre, amellyel a székely anyaváros értéktárát kívánja gyarapítani. Ha két év alatt máris ötven fölötti a műalkotások száma, akkor két évtized folyamán egy markáns, akár több száz munkából álló képtár gyűlhet össze, amely ittmarad a városban, s vetekedhet majd a legnagyobb nemzeti műkincsgyűjteményekkel is.
Simó Márton
A desági táborban részt vevő művészek a megnyitón Fotó: Farkas Antal[/caption]
Sorrendben az idei volt az NSKI székelyföldi helyszínen létrehozott második művésztelepe. Kiállítanak: Albert Levente, Balázs József, Bakay Nagy Maya, Biró Gábor, Dikun György, Dobesch Máté, Elekes Gyula, Erfán Ferenc, Hrabár Natália, Jánváry Zoltán, Kalló László, Klisza János, Kopriva Attila, Léphaft Pál, Lőrincz Zsuzsa, Matl Péter, Mezei Erzsébet, Molnár János, Nagy Péter, Pesti Emma, Réti János, Soltész István, Szabó Ottó, Vass Mária Magdolna és Villásek Tibor. A kiállítás október 11-ig tekinthető meg.
Mindez így nem lenne több egy átlagos hírnél, amely egy minőségi képzőművészeti eseményre invitál. Azonban a mostani szándék mögött jól kialakított alapkoncepció és mély racionalitás rejlik.
Térjünk vissza a kezdetekhez. Mindezeket Szász Jenő, az NSKI elnöke osztotta meg hallgatóságával a megnyitó alkalmával elmondott beszédében. Mint mondta, kamaszkorában a székely anyaváros néhai jeles festője, Maszelka János (1919–2003) volt az, aki megszerettette vele a képzőművészetet. Beláthatott abba a munkába, amely az akkori művésztáborok szervezése körül zajlott, megtapasztalhatta, hogy milyen agyafúrt tehetségre volt szükség az átkosban ahhoz, hogy egy-egy tárlat anyaga átmenjen a pártos „vizionáláson”. És ez a ragaszkodása Maszi bácsihoz – így becézték a Máramarosból ifjúként idetelepedett alkotót az udvarhelyiek – a továbbiakban is megmaradt. Felnőttként szívesen gyűjtötte a Maszelka-képeket. Büszke, hogy egy eléggé szép kollekcióval, az életmű reprezentatív darabjaival rendelkezhet ma gyűjtőként. Később, már a budapesti évek során, rájött, hogy az NSKI – kvázi a magyar állam – által fenntartott Kárpát-Haza Galériában igen értékes munkákat és alkotókat lehet és kell felvonultatnia. Ha még nem is a képzőművészet teljes tárházát, ha nem is minden fontos alkotót, de mára már minden utódállamból és az anyaországból hívhatott meg oda neves alkotókat. Az intézet galériás munkájának „mellékterméke” lett aztán az alkotótábor Zeteváralján. Az idén ötvenéves NSKI-elnök elmondta a megnyitón, hogy – amennyiben a Jóisten is úgy akarja – civilként vagy aktív politikusként még két évtizedet dolgozhat. És ami az alkotótáborokat illeti, azokat a továbbiakban is mindenképp megszervezi, és hasonlóan kimagasló képességű művészekkel népesíti be, akik segítségével – a felajánlott munkákból – kortárs képzőművészeti gyűjteményt hozna létre, amellyel a székely anyaváros értéktárát kívánja gyarapítani. Ha két év alatt máris ötven fölötti a műalkotások száma, akkor két évtized folyamán egy markáns, akár több száz munkából álló képtár gyűlhet össze, amely ittmarad a városban, s vetekedhet majd a legnagyobb nemzeti műkincsgyűjteményekkel is.
Simó Márton
