Székelyudvarhelyen egy nőnapi konferencián mutatták be a székelyföldi vállalkozó nőkről készült szociológiai kutatás eredményeit. Az Udvarhelyszéki Kis- és Közepes Vállalkozások Szövetségének (UKKSZ) megrendelésére készült felmérés előzmény nélküli, és végre árnyaltabb képet mutat a székelyföldi vállalkozónők gazdasági és társadalmi szerepéről. Sőt, szól az anyavállalkozókról is. [caption id="attachment_86295" align="aligncenter" width="1000"] Feltárták a székelyföldi vállalkozónők nehézségeit. Alap a változtatásra Fotó: UKKSZ[/caption] Hárompilléres volt az OTP Bank támogatásával, Geam­bașu Réka, a BBTE szociológia tanszékének oktatója, valamint Gergely Orsolya, a Sapientia – EMTE oktatója irányításával megvalósult kutatás. Egyrészt tavaly június-november között zajlott a személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves felmérés Hargita, Kovászna és Maros megyében, településtípus és etnikum szerint reprezentatív mintán (összesen mintegy 1200 fő). Ezt online kutatás egészítette ki, amelynek célpopulációja az erdélyi magyar anyavállalkozók voltak, és szintén a tavaly három női beszélgetés is zajlott a három székelyföldi megyében, amit egy férfi fókuszcsoport egészített ki. Székelyudvarhelyen a két kutatásvezető mutatta be a hónap elején lezajlott A siker női arca elnevezésű kétnapos konferencián a kutatás folyamatát és eredményeit, maga a kutatási jelentés pedig az UKKSZ honlapján tanulmányozható. A nők képzettebbek A bemutatón is elhangzott, hogy a kutatókat és a döntéshozókat is egyre jobban foglalkoztatja az, hogy az erdélyi magyarságnak fokozatosan romlik a gazdasági helyzete a román nemzetiségű népességhez viszonyítva. Ezzel párhuzamosan ott van az a jelenség is, hogy nagyok a nemi különbségek a munkaerőpiacon, a vállalkozások körében pedig még erőteljesebben felülreprezentáltak a férfiak, mint a román nemzetiségűek esetében. Geambașu Réka látványos grafikonokkal szemléltette a székelyföldi nők sajátos gazdasági helyzetére, szerepvállalására utaló adatokat. Kiderült például, hogy egy székelyföldi férfinak 4,3-szor volt nagyobb az esélye arra, hogy önállóként dolgozzon, mint egy nőnek (az országos arány 3 körüli). Nem tűnt meglepőnek, hogy Székelyföldön az önálló gazdasági tevékenység a nők körében sokkal inkább urbánus jelenség, mint a férfiak körében. Megtudhattuk azt is, hogy a székelyföldi vállalkozók átlagosan 46 évesek, közel felük diplomás (szemben az önfoglalkoztatókkal és általában a székelyföldi foglalkoztatottakkal). Az általános trendeknek megfelelően a nők képzettebbek a férfi vállalkozóknál, de alulmaradnak román, illetve magyar nyelv, valamint az egyéb idegen nyelvek társalgási szintű ismeretében. A nőknek kisebb a jövedelmük, akárcsak családjuk élet- és fogyasztási színvonala. Mindez azonban a nehezen mérhető diszkrimináción túl ágazati és céges sajátosságokkal magyarázható: a nők tulajdonában levő vállalkozások kisebbek, „fiatalabbak”, kevesebb alkalmazottal működnek és kisebb forgalmat is bonyolítanak le – fejtette ki a szakember. Anya, ha vállalkozik Érdekes színfoltja a kutatásnak az anyavállalkozókkal foglalkozó rész, ebbe a mintába már nemcsak székelyföldi, hanem más megyékben élők is bekerültek. Ők javarészt fiatal, kisgyermekes, diplomás nők, átlagéletkoruk 38,9 év, a megkérdezettek elsöprő többsége (83 százaléka) férjezett és társával együtt él. Az aktív erdélyi magyar anyavállalkozók alapvetően kisméretű, nemrégiben létrehozott, viszonylag kis forgalmú cégeket vezetnek, főleg a kereskedelem, szabadidő, design, valamint a tudományos-szakmai szolgáltatások területén. Közel 90 százalékuk diplomás, és átlagosan 1,8 gyereket nevelnek: legtöbben kettőt vagy egyet. Vállalkozás menekülésből? A székelyföldi munkaerőpiac legnagyobb problémája az országosnál is magasabb inaktivitása. Azt viszont az adatok nem igazolják, hogy a foglalkoztatás és aktivitás terén mért nemi rés nagyobb lenne itt, mint Romániában általában. A nemi egyenlőtlenség a vállalkozási kedv terén a legnagyobb. Míg országos szinten a nemi olló némileg zárult a vállalkozások terén, Székelyföldön stagnált. Gergely Orsolya kutatásvezető elmondta, hogy a motivációkat legjobban a fókuszcsoportos kutatás adataiból lehetett feltárni: ezeken a beszélgetéseken a magánéleti szál mellett megjelent a függetlenség vágya, a kompetenciák kibontakoztatásának vágya, de a menekülés is az alkalmazotti létből, sokan a gyermeknevelési szabadság ideje alatt döntötték el, hogy inkább önálló útra lépnek, minthogy visszamenjenek a munkahelyükre. Bár többen „legyek a magam ura” indíttatásból alapítottak saját vállalkozást, elgondolkodtató a felmérés egyik eredménye: a vállalkozónők ideje is csak részben kezelhető rugalmasan, és gyakorlatilag gyakran sokkal több órát dolgoznak, mint amennyit alkalmazotti státusban dolgoztak vagy dolgoznának. Tehát nincs több idő a családra és magánéletre. Ehhez kapcsolható az az adat, hogy a legnagyobb szorítást természetesen a kisgyermekes édesanyák élik meg, ők azok, akik leginkább kötéltánc-szerű mutatványokról számolnak be, még hangsúlyosabban azok, akik elváltak és egyedül nevelik a gyermekeiket. Tulajdonképpen mindegyik fókuszcsoportos beszélgetés során itt sejlettek fel leginkább a keserűségek, a lelkiismeret-furdalások. Javaslatok a helyzet jobbítására Érdekes szál az is a kutatásban, miszerint a nők között nagyon sokan ódzkodnak attól, hogy vállalkozónak tekintsék őket, illetve ők maguk sem így tekintenek magukra. A kutatók a feltárt kép alapján néhány javaslatot is megfogalmaztak, amelyek erősíthetnék a nők gazdasági szerepvállalását, hiszen – mint kiderült – az erős gazdaság több lábon áll, és erős pillér lehet a női vállalkozó réteg is. A nők vállalkozásának ösztönzésére a központi döntéshozatal az adórendszerrel, de leginkább a gyermekfelügyelet támogatásával tudna pozitívan hatni, más, „alsóbb szintű” szereplők viszont képzések, mentorprogramok szervezésével, illetve a hálózatokba való szerveződés elősegítésével adhatna támaszt a nőknek, hogy merjék megvalósítani saját álmaikat. Asztalos Ágnes