borús égbolt
Nem nevezik el Kacsó Andrásról a Néptáncműhelyt
Döntött a szakbizottság, közölte – megkésve – a hivatal: nem támogatják, hogy néhai Kacsó András nevét viselje az Udvarhely Néptáncműhely. Értékelik, nem felejtik Kacsó András néptáncoktató életművét, ezért – többek közt – az emlékezetét fenntartó kulturális intézmény létrehozását javasolják az ötletgazdáknak. A kezdeményezők szerint döntés nem is volt, csak a labdát dobták vissza.
[caption id="attachment_49928" align="aligncenter" width="446"]
Fotó: mihir.ro[/caption]
Még márciusban kezdeményezte a mihir.ro hírportál szerkesztője, Jakab Árpád újságíró, hogy a 85 éve született, 30 éve elhunyt Kacsó András néptáncoktató nevét viselje az Udvarhely Néptáncműhely – a város ezzel a gesztussal tisztelegjen és állítson emléket a néptánc és a népi kultúra iránti elkötelezettségről, a szülőföld iránti hűségről egyaránt tanúskodó, példás életműnek.
A kezdeményezők a kerek évfordulók apropóján terjesztették a helyi önkormányzat elé javaslatukat, amit azzal is indokoltak, hogy az alsósófalvi születésű, de pályája során Székelyudvarhely hírnevét öregbítő Kacsó András táncoktatói, folklórgyűjtői és szakoktatói tevékenysége meghatározó. Az udvarhelyi kultúrház és a megyei szaktanács alkalmazottjaként is kifejtett, több évtizedes munkássága alatt „fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben.”
A névadást az RMDSZ-frakció tagjai támogatták, az írásban megfogalmazott javaslatot Sinka Arnold tanácsos nyújtotta be az önkormányzati testülethez.
Megkésve bár, de nem
A beadványt május 10-én vette górcső alá és vitatta meg Székelyudvarhely Önkormányzatának szociális, egyházügyi, egészségügyi, kulturális, ifjúsági és sporttevékenységekért felelő szakbizottsága, a megbeszélésen jelen volt az Udvarhely Néptáncműhely vezetője, Orendi István, az ötletgazda mihir.ro portált képviselő Jakab Árpád újságíró, valamint három olyan személy is, akik egykori táncosként támogatták a névváltoztatást: id. Enyed Károly, Kovács Lajos és Kuron Mihály.
Az ülésről a városháza sajtóosztálya kilenc nappal később, május 19-én adott hírt. A szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményből kiderül, hogy a névváltoztatást elvetették. Az indoklás szerint a Kacsó András által fémjelzett időszakban művelt Mojszejev-féle orosz balett stílus teljes mértékben eltér az Udvarhely Néptáncműhely irányvonalától, illetve ellene szól az is, hogy az erélyi hivatásos néptáncegyütteseket nem személyek nevét, hanem a székhelyre utaló neveket viselnek (pl. Maros Művészegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Háromszék Táncegyüttes, Bekecs Néptáncegyüttes stb. Ugyanakkor a kezdeményezést jónak tartják, az ötletgazdáknak és pártfogóknak az javasolják: hozzák létre a Kacsó nevét viselő civil szervezetet, amely szervezzen a példaértékű életpályához méltó, a néhai táncoktatóról elnevezett rendezvényeket, alapítson díjat, nevezzen el utcát, vagy állítson emléket a Művelődési Házban.
Cinikus a végkifejlet?
– Emléket állítani nemcsak Kacsó Andrásnak, hanem annak a valamikori sok száz néptáncosnak, akik nagyon nehéz időkben járták a táncot, ápolták a néptáncmozgalmat, a hagyományokat, kultúrát – ez volt a célja a kezdeményezésemnek. Az öregek, régi udvarhelyiek megérdemelnék, nekik is szólna az emlékállítás gesztusa, amelyre a megbeszélésen nemcsak a névadást, hanem több más, a közleményben felsorolt formát is javasoltam. Nagy egyetértés volt, de bármiféle döntés, szavazás nem történt az ügyben, arra vonatkozóan sem, hogy a javaslatot az e havi tanácsülésre határozattervezetként előterjesztik, vagy sem. Ehhez képest megdöbbenve olvasom a kilenc nappal későbbi közleményben, hogy cinikusan visszadobják a labdát. Ez egy egyszerű, alulról jövő civil kezdeményezés volt, nem hittem, hogy ilyen ellenérzéseket vált ki, szerintem bármelyik javaslat megvalósítása nem az ötletgazda, hanem a városvezetés vagy az illetékes kulturális szakbizottság, esetleg az Udvarhely Néptáncműhely feladata lenne – kommentálta lapunknak a fejleményeket Jakab Árpád. Hozzátette: a szándék tiszta volt, reméli, nem lesz nagyobb porkavarás az ügyből. Véleménye szerint az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek udvarhelyi őszi seregszemléje is jó alkalom lenne akár emléktábla-avatásra, akár kopjafaállításra, hiszen a társulatokat sok Kacsó-tanítvány is erősítette.
– Ideje lenne, hogy Székelyudvarhely is méltó emléket állítson Kacsó Andrásnak, annál is inkább, mert ezt más városban régóta megteszik. A Kolozsváron 1884-ben alapított, tekintélyes múltú Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – EMKE – évente átadja a Kacsó András-díjat. A rangos elismerést hagyományőrzők, gyűjtők, kutatók, népdalénekesek, zenészek, táncoktatók, koreográfusok, gyerekcsoportokkal, gyerekekkel foglalkozó szakember-pedagógusok kaphatják, ebben az évben a nagyváradi gyermek- és ifjúsági táncházmozgalom lelkes szervezőjének, Benedek Árpád néptáncoktatónak adományozzák – érvelt az emlékállítás mellett Jakab.
Lázár Emese
Fotó: mihir.ro[/caption]
Még márciusban kezdeményezte a mihir.ro hírportál szerkesztője, Jakab Árpád újságíró, hogy a 85 éve született, 30 éve elhunyt Kacsó András néptáncoktató nevét viselje az Udvarhely Néptáncműhely – a város ezzel a gesztussal tisztelegjen és állítson emléket a néptánc és a népi kultúra iránti elkötelezettségről, a szülőföld iránti hűségről egyaránt tanúskodó, példás életműnek.
A kezdeményezők a kerek évfordulók apropóján terjesztették a helyi önkormányzat elé javaslatukat, amit azzal is indokoltak, hogy az alsósófalvi születésű, de pályája során Székelyudvarhely hírnevét öregbítő Kacsó András táncoktatói, folklórgyűjtői és szakoktatói tevékenysége meghatározó. Az udvarhelyi kultúrház és a megyei szaktanács alkalmazottjaként is kifejtett, több évtizedes munkássága alatt „fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben.”
A névadást az RMDSZ-frakció tagjai támogatták, az írásban megfogalmazott javaslatot Sinka Arnold tanácsos nyújtotta be az önkormányzati testülethez.
Megkésve bár, de nem
A beadványt május 10-én vette górcső alá és vitatta meg Székelyudvarhely Önkormányzatának szociális, egyházügyi, egészségügyi, kulturális, ifjúsági és sporttevékenységekért felelő szakbizottsága, a megbeszélésen jelen volt az Udvarhely Néptáncműhely vezetője, Orendi István, az ötletgazda mihir.ro portált képviselő Jakab Árpád újságíró, valamint három olyan személy is, akik egykori táncosként támogatták a névváltoztatást: id. Enyed Károly, Kovács Lajos és Kuron Mihály.
Az ülésről a városháza sajtóosztálya kilenc nappal később, május 19-én adott hírt. A szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményből kiderül, hogy a névváltoztatást elvetették. Az indoklás szerint a Kacsó András által fémjelzett időszakban művelt Mojszejev-féle orosz balett stílus teljes mértékben eltér az Udvarhely Néptáncműhely irányvonalától, illetve ellene szól az is, hogy az erélyi hivatásos néptáncegyütteseket nem személyek nevét, hanem a székhelyre utaló neveket viselnek (pl. Maros Művészegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Háromszék Táncegyüttes, Bekecs Néptáncegyüttes stb. Ugyanakkor a kezdeményezést jónak tartják, az ötletgazdáknak és pártfogóknak az javasolják: hozzák létre a Kacsó nevét viselő civil szervezetet, amely szervezzen a példaértékű életpályához méltó, a néhai táncoktatóról elnevezett rendezvényeket, alapítson díjat, nevezzen el utcát, vagy állítson emléket a Művelődési Házban.
Cinikus a végkifejlet?
– Emléket állítani nemcsak Kacsó Andrásnak, hanem annak a valamikori sok száz néptáncosnak, akik nagyon nehéz időkben járták a táncot, ápolták a néptáncmozgalmat, a hagyományokat, kultúrát – ez volt a célja a kezdeményezésemnek. Az öregek, régi udvarhelyiek megérdemelnék, nekik is szólna az emlékállítás gesztusa, amelyre a megbeszélésen nemcsak a névadást, hanem több más, a közleményben felsorolt formát is javasoltam. Nagy egyetértés volt, de bármiféle döntés, szavazás nem történt az ügyben, arra vonatkozóan sem, hogy a javaslatot az e havi tanácsülésre határozattervezetként előterjesztik, vagy sem. Ehhez képest megdöbbenve olvasom a kilenc nappal későbbi közleményben, hogy cinikusan visszadobják a labdát. Ez egy egyszerű, alulról jövő civil kezdeményezés volt, nem hittem, hogy ilyen ellenérzéseket vált ki, szerintem bármelyik javaslat megvalósítása nem az ötletgazda, hanem a városvezetés vagy az illetékes kulturális szakbizottság, esetleg az Udvarhely Néptáncműhely feladata lenne – kommentálta lapunknak a fejleményeket Jakab Árpád. Hozzátette: a szándék tiszta volt, reméli, nem lesz nagyobb porkavarás az ügyből. Véleménye szerint az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek udvarhelyi őszi seregszemléje is jó alkalom lenne akár emléktábla-avatásra, akár kopjafaállításra, hiszen a társulatokat sok Kacsó-tanítvány is erősítette.
– Ideje lenne, hogy Székelyudvarhely is méltó emléket állítson Kacsó Andrásnak, annál is inkább, mert ezt más városban régóta megteszik. A Kolozsváron 1884-ben alapított, tekintélyes múltú Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – EMKE – évente átadja a Kacsó András-díjat. A rangos elismerést hagyományőrzők, gyűjtők, kutatók, népdalénekesek, zenészek, táncoktatók, koreográfusok, gyerekcsoportokkal, gyerekekkel foglalkozó szakember-pedagógusok kaphatják, ebben az évben a nagyváradi gyermek- és ifjúsági táncházmozgalom lelkes szervezőjének, Benedek Árpád néptáncoktatónak adományozzák – érvelt az emlékállítás mellett Jakab.
Lázár Emese
.jpg)
