A Temetőkerti értékeink elnevezésű Facebook-csoportban adta hírül Fecső Zoltán dokumentumfilmes, hogy egy sír ásása közben a napokban a temetkezési vállalat munkásai egy régi sírkőre bukkantak, amit – mivel másképp nem tudták kiemelni – széttörtek. Ráadásul a szóban forgó síremlék egy tumba, azaz koporsó alakú alkotás, amely a legrégebbiek közé tartozik, tehát kiemelt helytörténeti értéket képvisel, egyik oldalán latin, a másikon magyar nyelvű felirattal. Mint írja Fecső, a cég vezetőjének fogalma sem volt arról, hogy meg kellett volna óvnia a tumbát, és szólnia kellett volna a temetőt fenntartó egyháznak arról, hogy mit találtak az alkalmazottai.

Intő példa

Fecső Zoltán annak a többtagú, történészeket, képzőművészt is felvonultató önkéntes szakértői csoportnak a tagja, amely elkészítette és tavaly ősszel bemutatta a 266 éves, helytörténeti és iparművészeti szempontból kifejezetten értékes belvárosi református temető részletes felmérését, és javaslatot is tett a temetőkerti értékek megóvására. Az említett közösségi oldalon rendszeresen jelentkeznek a sírkertben nyugvó jeles személyekről és a művészeti szempontból kiemelkedő síremlékekről szóló informatív bejegyzésekkel. A széttört tumba kapcsán azt mondta lapunknak Fecső, fel kellett volna készíteniük – nekik és az egyház képviselőinek – a sírkert karbantartását is végző temetkezési cég vezetőjét arra, hogy a régi síremlékek, még ha a föld alatt vannak is, védendő értéket jelentenek.

– Remélem, ebből az esetből mindenki tanult, és többet nem fordul elő hasonló

– jegyezte meg.

Bemutató kőtár kellene

Pitó Zsolt református lelkész is hasonlóképp vélekedik, közölte, hogy egyeztettek a vállalkozóval, hogyha bármit is találnak ásás közben a temetőben, azonnal riadóztatják a temető fenntartóit, az egyházat, hogy lehessen menteni, ami menthető.

– Be kell kerülnie a köztudatba, hogy a régi sírkövek – még akkor is, ha egy besüppedt síremlék esetleg „zavaró” helyen található – értéket képviselnek, önkényesen ne mozdítsuk el a helyükről, minden esetben szóljunk az illetékeseknek

– fogalmazott.
Megtudtuk, hogy készül a temető rendezési-felújítási terve, amely a főbb útvonalak kijelölését, a ravatalozóig vezető út térkövezését, a parkoló rendbetételét és faültetési programot is tartalmaz, és két elképzelést is kidolgoztak arra, hogy mi legyen az elmozdított régi sírkövekkel.

– Szeretnénk egy bemutató kőtárat

– mondta Pitó Zsolt.

Nagy elődök emléke

Szeptember utolsó napjaiban viszont értékmentő munka rajtolt a sírkertben: az egyház felkérésére Barabás István kőrestaurátor és munkatársai négy kiemelt síremlék szakszerű restaurálásával dolgoznak azóta is – adta hírül Fecső Zoltán és Pitó Zsolt.
Az egyik a Tomasovits-sírkő, a családnak köszönhető a ravatalozó és temetőőri lakásként ismert épület. Id. Bo­dola Sámuelnek (1760 k.–1796), a református kollégium egykori tanárának a síremléke is bekerült a program­ba, a restaurátorok megerősítik, eltüntetik róla a repedéseket és víztaszító bevonattal látják el. A két sír részleges restaurálását a református egyház magyarországi pályázati forrásból finanszírozza. A másik két munka költségeit a Tomcsa Sándor Színház vállalta magára, nem véletlenül. Az egyik felújításra szoruló síremlék Szigethi Gyula Mihályé (1758–1834), aki ugyancsak kollégiumi tanár volt, pedagógiai munkássága mellett irodalmi és történeti munkákat írt, ám színháztörténészek is számontartják, hiszen 1801-ben „theátrumot” hozott létre a tanintézetben.

– Pósa Mihály (1822–1852) színész, színházigazgató is a református temetőben nyugszik, a több mint 170 éves síremléke alig látszik ki a földből, szakszerű védelmet kapva a sírkert egyik kiemelt értéke maradhat

– tette hozzá Fecső Zoltán.