– György István az év edzője, az ISK-SZAK az év csapata Székelyudvarhelyen, lehet ezt még fokozni?

– Mindenképpen szeretnénk. Nyilván örülünk, hogy az ISK-SZAK zsinórban harmadszor lett az év csapata Székelyudvarhelyen, bár szerintem ez annyira nem meglepő. Felnőtt- és ifiszinten is jelen vagyunk az európai élmezőnyben, de még ezt is lehet fokozni, hisz vannak olyan részei az éves teljesítménynek, ahol lehet még hozzátenni.

– Ennyi hazai és nemzetközi siker, érem, trófea mellett mit jelentenek a városi Sportgálán begyűjtött elismerések?
– Nekünk ez büszkeség, hogy az edzőknél és a csapatoknál minket tartanak a legjobbnak, ugyanakkor el kell ismernem, hogy némi előnyt is élvezünk. Mert míg az asztalitenisztben sok területen, sok versenyen, sok megmérettetésen van lehetőségünk indulni és jó eredményeket elérni, kupákat, érmeket halmozni, addig más sportágakban, a kézilabda-, futsal- és labdarúgócsapatok egy, legfeljebb két versenyrendszerben méretkezhetnek meg egy év leforgása alatt. Van némi szubjektivitás a dologban, de ettől függetlenül jólesik az elismerés.

– A magasra helyezett mérce tudatában milyen célokat tűzött ki idénre a klub?
– Lennebb nem adjuk, ez az, ami biztos. De úgy vélem, hogy tényleg tudunk felfelé lépni, mert a felnőttcsapat­nak már most biztosított az érem a Szuperligában, a nemzetközi porondon gyűjtött pontok alapján remélhetőleg ezúttal is a Bajnokok Ligájában indulhatunk. Az ifiknél pedig úgy tűnik, hogy Toró Dávidnak sikerül kvalifikálnia magát az U15-ös világbajnokságra. A cél idén sem változott: a meglévő eredményekhez szeretnénk még egy kicsit hozzátenni. Remélem, hogy amennyiben egy év múlva az idei eredményesség lesz a téma, az olyan is lesz, amilyennek most elképzeljük.