– Hogyan került kapcsolatba a zumbával, mi ösztönözte arra, hogy ennek oktatásával foglalkozzon?

– Kilenc éve vagyok zumbaoktató, nem sokkal előtte kezdtek zumbát tanítani a városban. Elmentem az órákra, majd az ötödik-hatodik edzés után eldöntöttem, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Először videókból tanulgattam, majd elvégeztem egy tanfolyamot Bukarestben, ahol megtanították az alapokat, bemutatták a stílusokat és azt, hogy hogyan kell felépíteni egy edzést. Ezután kezdtem oktatni, kezdetben öt tanítványom volt, majd folyamatosan bővült a csapat. Másfél év oktatás után megszerveztem az első fitnesztáboromat, amelyen már huszonöten vettünk részt. Azóta rendszeresen tartok órákat, több csoportom van. Évente akár több tábort is szervezek, zumbavideókat készítek, és rendszeresen járok továbbképzőkre, valamint külföldre is egy-egy táborba vagy eseményre, vendégoktatóként.

– Hogy szerzett külföldi ismertséget?

– Öt-hat évvel ezelőtt eljutottam egy fitneszkonferenciára az Amerikai Egyesült Államokba, melyen nyolcezer fitneszoktató vett részt. Megismerkedtem a zumba kitalálójával, Beto Perezzel és több ország oktatójával, akikkel azóta is igyekszünk együttműködni: meghívnak egy-egy eseményre, és én is hívok időnként külföldi oktatót néhány általam szervezett rendezvényre. Idén tizennegyedik alkalommal szervezek zumbatábort, ami a tavalyihoz hasonlóan külföldön lesz – tavaly Egyiptomban voltunk, idén Ciprusra megyünk harminchat személlyel. Szeretjük a helyi táborokat is, de csodás közösségi élmény egy ilyen kirándulás, hiszen különleges környezetben élhetünk a szenvedélyünknek.

– Fiatalon kezdett el zumbát oktatni Székelyudvarhelyen. Miként fogadták, hogy férfiként egy ilyen nőiesnek tartott sportágban tevékenykedik?
 
– Eleinte kaptam hideget-meleget: voltak, akik bátorítottak, de volt olyan is, aki negatívan állt hozzá a választásomhoz. Viszont néhány év után egyedüli oktató maradtam a városban, így egyre többen felkerestek. Kialakult az a közösség, amely értékeli, amit csinálok, így már nem foglalkozom a negatív visszajelzésekkel. Itt még él az a sztereotípia, hogy a zumba kizárólag nőknek való – ez már csak azért sem igaz, mert magát a mozgásformát is egy férfi találta ki. Külföldön nagyon sok férfi zumbázik, itthon kevesebben, ám számomra csakis az a fontos, hogy azt csinálom, amit szeretek. Az a célom, hogy minél többen megismerjenek, és minél több érdeklődővel megszerettessem a zumbát.
– Volt férfi tanítványa itthon?

– Volt, de nem sok, például egy idősebb férfi a feleségével járt az edzéseimre. Ők mindketten szerették ezt a mozgásformát, és azt is, hogy együtt végezhetik.

– A kilenc év alatt mennyire sikerült megismertetni a zumbát a helyiekkel?

– Úgy gondolom, hogy ma, ha meghallják a zumba kifejezést, a legtöbben tudják, miről van szó, és ez már változás a kilenc évvel ezelőtti helyzethez képest. Bár még sokszor összetévesztik a kangooval (ami úgynevezett „rugós cipővel” végezhető sport), azért a legtöbben tudják, hogy a zumba latin táncstílusokat ötvöző, fitneszalapokon működő mozgásforma. Ugyanakkor maga a sportág is népszerűbbé vált a városban, amiben, úgy érzem, nekem is szerepem van, hiszen heti hat alkalommal, közel 140 tanítvánnyal dolgozom.

– Ön kinek ajánlja a zumbát?

– Mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül. Annak, aki először szeretné kipróbálni, a kezdő csoportot ajánlom, nekem is így épülnek fel a csapataim: vannak a haladók, és három-négy havonta indítok kezdő csoportot. Velük lépésről lépésre tanuljuk a koreográfiákat, folyamatosan építjük fel az órát, így könnyebben rögzülnek a mozdulatok, és az első órára ellátogató is sikerélménnyel távozik, hiszen tudta követni a lépéseket, nem csak nézte, ahogy a többiek zumbáznak. Amikor valaki először eljön hozzám edzésre, meg szoktam kérni, hogy adjon magának időt, három-négy alkalmat, hogy megszokja a stílusomat, a zenéket, a többieket. Fontos, hogy átérezze azt az energiát, ami felszabadul, amikor egy nagyobb csoport közösen zumbázik. Nagyon fontos továbbá a jó kommunikáció az oktató és a tanítvány között, hogy bízzon bennem, akarjon tanulni tőlem, és legyek példakép számára, hiszen csak így tudom motiválni. Oktatóként lényegesnek tartom, hogy legyek mindig fitt, jókedvű, tudjak kommunikálni az emberekkel, és amikor bemegyek az órára, akkor hagyjak kint mindent, ami nem ide tartozik. Aki eljön az órámra, az feltöltődést keres, el kell érnem tehát, hogy a hatvan perc alatt ne gondoljon semmi másra, ne aggódjon semmin, csak élvezze a zumba nyújtotta jókedvet, energiát és pozitivitást.

– A zumba mellett saját vállalkozása van. Miként tudja összeegyeztetni a kettőt, hogy néz ki egy napja?

– Igen, egy illatházat vezetek, egyedi illatosító termékeket árulok. A heti programom úgy néz ki, hogy hétfőtől péntekig, reggel kilenctől délután ötig az üzletben vagyok, öt után hazamegyek, felkészülök az edzésre, majd héttől kilencig zajlanak a zumbaórák. Emellett van három cicám és egy kutyám, az estéket velük töltöm. Hétvégéken általában utazom belföldön, vagy akár külföldre is megyek különböző zumbás rendezvényekre. Mivel szeretem azt, amit csinálok, nem tűnik megterhelőnek, folyamatosan új embereket ismerhetek meg, akik motiválnak, így szívvel-lélekkel tudom csinálni mindkét munkámat, szenvedélyemet. 

– Illatszerek és zumba. Igazán „nőies” világban mozog, hogy boldogul a nők körében?

– Néha meglepődnek a vásárlók az üzletben azon, hogy én fogadom őket, és nem egy női eladó, de szerintem sem a zumba, sem az illatszerek esetében nem az a fontos, hogy ki milyen nemű, hanem a kommunikáció. Olyan munkám van, amiben fontos, hogyan szólok másokhoz, fontos meghallgatni, érteni és megérteni őket, türelemmel válaszolni a kérdéseikre. Érezniük kell, hogy bízhatnak bennem, és azt, hogy azért dolgozom, hogy ők jól érezzék magukat a bőrükben. Ehhez a kulcs pedig a megfelelő kommunikáció.