Tavaly ismerkedni jártunk, minap már ismerősként tértünk vissza a nagygalambfalvi táborba. Nagyvölgyszádán kilencedik alkalommal vertek sátrat – idén kétszázötvennél is több iskolás, óvodás vakációzik a csodaszép völgyben. [caption id="attachment_74196" align="aligncenter" width="1000"] Kalózzá kozmetikázott lelkész tart eligazítást. Játszva tanulnak Fotó: Lázár Emese[/caption] Ismerős volt a hegyre vezető keskeny, kanyargós, virágos rétekkel, buján zöldellő bokrokkal, fákkal szegélyezett aszfaltút. Tavaly is itt kapaszkod­tunk fel a falu határába, a nagy­galambfalvi sátortáborig. A kicövekelt, gondosan körbejelölt terület bejáratnál narancsszínűre festett, rovásírásos tábla, rajta hetyke, narancssárgán, kéken tarkálló madár hirdette: helyben vagyunk, megérkeztünk. Ezúttal is az Udvarhelyszéki RMDSZ csalt ki a helyszínre: a csapat idén is arcfestéssel és újdonságként egy irodalmi csemegével, a Nagyálmos Ildikó költővel és cserfes múzsájával, Panna lányával való személyes találkozással, kedves beszélgetéssel lepte meg a táborlakókat. A hol derülő, hol borongó, júliusi aranyesőt szitáló, szivárványt hajlító ég alatt úgy sorakoztak a zöld fűben a tarka sátrak, mint megannyi színes óriáspöfeteg. A Biblia-órák „tanterméül” szolgáló sátorból vidám egyházi ének hangja szállt, a tűzhely alatt ropogott a tűz, a tábori konyhában pedig szorgos kezű, jókedvű asszonynépek készítették az ebédet: paradicsomleves és csirkepaprikás makarónival. Nem kevesebb mint 248 állandó táborlakó bendőjét kell megtölteni naponta háromszor, többet, mint eddig bármikor, újságolták vendéglátóink, nem kérkedve, de jogos büszkeséggel. Egyre ismertebb, egyre népesebb A Nagygalambfalvi Sátortábor és Vakációs Bibliahét ismerős mindenese Szigyártó Éva és a rendhagyó élményeket, szórakozást, de hitbeli megerősödést is tartogató egyhetes vakáció egyik ötletgazdája, főszervezője, Kányádi György református lelkész mindjárt egy tábori statisztikával is szolgált. Közölték: idén rekordot döntött a részvétel, köszönhetően azoknak az önzetlen támogatóknak, akiknek jóvoltából a legszegényebb galambfalvi családok gyermekei sem maradtak ki a közösségből, és ki tudták fizetni a 30 lejes táborozási díjat. A külföldre származottak szülőfaluban nyaraló csemetéi idén sem hiányoztak: öt ország (Amerikai Egyesült Államok, Skócia, Spanyolország, Németország és Magyarország) képviselteti magát a július 16–21. között zajló táborozáson. A hazai­akra sem lehet panasz: harminc erdélyi település ifjúsága sereglett össze idén Nagyvölgyszádán. – Húszan jöttek Németországból, van 23 „ikés” (IKE – Ifjúsági Keresztyén Egyesület), nyolc felnőtt érkezett a testvértelepülésről, Miripécsről, a tábori konyhában 5 önkéntes szakácsnő főz, három férfiember és 25-30 asszony dolgozik a kezük alá. A rendért 8-10 tanár felel, és félszáz önkéntes férfi segít a tábori „kellékek” fel- és leszerelésében, ki- és hazaszállításában. A szervezőket dicséri, hogy a legapróbbakra, az óvodásokra is gondoltak: őket naponta iskolabusz szállítja ki a helyszínre, délután kettőkor pedig vissza Galambfalvára. Játszik, tanul és hitben, lélekben erősödik a közösség –No, ki fest ki engem? Ez lesz a reklám helye!– biztatta tréfálkozva az arcpingálókat Kányádi tiszteletes. Fele sem volt vicc, mert alig tíz perc múlva már félszemű kalóznak álcázva vette kezébe a hangosbemondót és állította sorba a vidám legénységét. Milyen a jó vers? Tudnak-e rímet, hát szóláncot összefűzni? Faragtak-e már költeményt, és ha igen, miről? Nagyálmos Ildikó gyermekverseiről, a Kányádi Sándor bácsival való személyes találkozásokról is mesélt a lurkóknak, és a Panna-versek megzenésített változatával színesítette a hangos és hangulatos, ebéd előtti purpárlét. Sikere volt, olyannyira, hogy volt gyermek, aki autogramot is kért – verseskötet híján, a karjára. – Ugye nem sietnek? Már szóltam, maguknak is terítenek ebédre – biztatott maradásra Gyerkó Levente polgármester, aki főszervezőként és lelkes csapattagként a hét minden napján jelen van a táborban, és gondoskodik arról, hogy a vakációzók semmiben se szenvedjenek hiányt. Az ugrálók, az égi áldásnak köszönhetően folyamatosan telő, de a legnagyobb forróságban is jéghideg vizű medence, az előadások színteréül szolgáló színpad és az újdonságnak számító óriáscsúszda már elegendő lenne ahhoz, hogy egyetlen gyermek se unatkozzon egyetlen pillanatig sem, de elég volt egy pillantást vetni a tábori programra, hogy lássuk: a szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, gondoskodtak arról, hogy a népes csapat hasznos tudással feltarisznyálva térjen haza. A napi program szerint az ébresztőt reggel hétkor fújják, nyolckor tálalják a reggelit, azt követi a lelki elemózsiával szolgáló Vakációs Bibliahét soron következő előadása. Egy órakor ebédre gyülekező, este élő zenés buli Vetési Nándorral és zenekarával, 11 órakor pedig takarodó. Napközben lehet a kézműves-sátorban gyöngyöt fűzni, szőni, faragni, kovácsolni, a kicsiknek – felügyelet mellett – csúszdázni, mindenkinek játszani, hancúrozni, érdekes előadásokat hallgatni. A tábor vendége volt Kincses Kálmán szé­kely­szenterzsébeti, Szász Tibor felsősófalvi református lelkipásztor, a Legendárium csapata. Ottjártunkkor, szerdán a tűzoltókat várták bemutatóra, aztán lovaglásra, esti bábelőadásra készülődtek a táborozók. Másnap filmvetítés volt a „menü”, és a felnőtteket is kicsalták Nagyvölgyszádára: drd. Molnár Éva, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományok Intézet adjunktusa Jótékony korlátok címmel tartott előadást a szülőknek. Csocsó, pingpong, futball, tollaslabda, ügyességi verseny, díjátadó, tábortűz – böngésztük a mai programkínálatot, és a „táborbontás-hazaköltözés” sommásan megfogalmazott holnapit. Szép hagyománya a Nagy­aga­lambfalvi Sátortábor és Vakációs Bibliahétnek a vasárnapi hálaadó istentisztelet, amelyen összesereglik kicsi és nagy az Isten házában, és megköszöni a Gondviselésnek, hogy nem feledte idén sem, jelen volt Nagyvölgyszádán mindvégig, és hét éjjel meg hét nappalon át éberen vigyázott a kilencedik sátortábor népes családjára. Lázár Emese