enyhe havazás
Mindig szükség van felelős vezetőkre
Ha röviden kívánnánk összefoglalni a lényeget, akkor az ebben a címben benne van. A székelykeresztúri Molnár István Múzeumban tartott Nemzetpolitika a hegyvidéken című pénteki konferencia – bár érintette Egán Ede (1851–1901), Darányi Ignác (1849–1927) munkásságát is – jórészt a rugonfalvi születésű Bartha Miklós (1848–1905) életével volt hivatott foglalkozni, azt igyekezett ismertetni és visszahelyezni a köztudatba.
[caption id="attachment_59589" align="aligncenter" width="1000"]
Kása Csaba történész. Tevékeny hozzáállás Fotó: Simó Márton[/caption]
A rendezvény moderátoraként dr. Mészáros Balázs történész, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főosztályvezetője tolmácsolta dr. Fazekas Sándor magyar földművelésügyi miniszter üzenetét, majd Raffai Emil, Székelykeresztúr polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket.
Bartha életműve aktuális
Dr. Bottlik József történész, aki hosszú időn át foglalkozott Bartha Miklós életútjával, a jeles politikus és közíró életútját ismertette. Bottlik a Bartha-kötetek újrakiadása során – különösen a Lakiteleki Tölgy Alapítvány megbízásából, de már korábbi tevékenysége során is – mélyült el a dualizmus korának vizsgálatában, így más jeles személyiségek pályaívével hasonlíthatta össze Bartha művét, aki így került egymás mellé a „triumvirátus” másik két tagjával, Egánnal és Darányival. Bartha nem politikusként, hanem szakemberként és közíróként utazott több alkalommal is a hegyvidéki akció keretében Kárpátaljára 1898 és 1901 között – hiszen ellenzékben volt –, és az izgatta, hogy a minisztériumi kezdeményezés miként kap életre, s az képes lesz-e majd a Kárpátok-hegyvonulata mentén, Erdélybe és a Székelyfölre áthatolni, ott segíteni a leginkább kiszolgáltatott parasztságot. Mivel Bartha és Egán közt ekkor már bő másfél évtizedes barátság volt, személyes indíttatása még inkább felerősödött. A Felvidék északkeleti részein – akkor a Kárpátalja megnevezés még nem élt a köztudatban – tett utazásokon szerzett élményeit saját lapja, a kolozsvári Ellenzék hasábjain is közölve, igen nagy hatást ért el. Egán 1901-ben tisztázatlan körülmények közt Munkács közelében életét vesztette, s ily módon a Bartha-féle publikációk sorozata – tulajdonképpen a riportsorozatból született meg a Kazárföldön című kötet – igencsak a figyelem középpontjába került. A ruszin és a helyi zsidó népesség közötti konfliktusokat, az uzsora és a földnélküliség jelenségét vizsgálta, létrehozva így az első faluszociográfiát, amely műfaj a későbbiekben több jelentős és nagyhatású írónál is igen fontos szereppel bír. Elég, ha Szabó Dezső, Németh László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond vagy Tamási Áron szociografikus indíttatású műveire gondolunk. Barthát elsősorban nem az érdekelte, hogy a konfliktusos helyzet mely nemzetiségek körében állt fenn, hanem az igazságosság, a társadalmi haladás és a fejlődés.
Bartha és az EMKE, az odafigyelés
Sebestyén István Elemér doktorandusz (PPTE), zetelaki történelemtanár Bartha Miklósnak az EMKÉ-hez fűződő viszonyát mutatta be, hangsúlyozva, hogy – bár megvoltak a minták, ott voltak a szászok hasonló jellegű szerveződései, ott volt a románok ASTRA (1861) nevű mozgalma – csak halogatás és kezdeti torzsalkodások után sikerült elindítani az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyletet (1884), igaz, hogy akkor már komoly apparátussal és olyan vagyonnal, amely lehetővé tette a célkitűzések megvalósítását, mindaddig, míg fennállt az Osztrák–Magyar Monarchia.
Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány ügyvezetője Bartha Miklós életpéldáját a mára próbálva átvetíteni, arról a törődésről is beszélt, amellyel a legkiszolgáltatottabb rétegeket kell(ene) megszólítani, azokat az embereket, akik kénytelenek a munkavállalás, a boldogulás végett vándorbotot venni a kezükbe.
Rugonfalva rejtőzködő fia és egy irodalomtörténeti érdekesség
Barabás Csaba, Rugonfalva református lelkésze elmesélte első találkozását Bartha Miklós emlékével, azzal az élménnyel, amely az egyházközség átvételekor érte. Megkérdezte a híveitől, hogy kit ábrázol egy régi fotó? Ki az egykori jótevő? A helyiek árulták el, hogy Bartha Miklós a település szülötte. Nem csoda, s nem véletlen, hogy még a közelmúltban is el lehetett úgy végezni történelem vagy magyar szakot, akár teológiát is, hogy egy szó nem hangzott el soha erről a jelentős személyiségről. A fiatal lelkész ettől a pillanattól vált Bartha Miklós munkáinak olvasójává, a helyi kultusz ébren tartójává. Ma már van Bartha Miklósnak mellszobra Rugonfalván, a könyvei hozzáférhetők és a tiszteletes azzal is próbálkozott, hogy lobbizzon Budapesten városligeti szobrának visszaállításáért, hiszen a szobor túlélte a második világégést és a Kádár-kort. (Ez a szobor a mai Olof Palme-sétányon állt.) Úgy néz ki, hogy most ehhez van is politikai akarat, hiszen Darányi szobrát is sikerült visszahelyezni a Földművelésügyi Minisztérium elé, a Kossuth térre.
Kása Csaba történész, aki ma már elkötelezett rugonfalvi lokálpatrióta, hiszen budapesti létére háza van a településen, a Bartha Miklós könyve és a Kazárföldön című színmű közti különbségekről, az esetleges kapcsolatokról, a névazonosság vagy -hasonlóság okairól értekezett. Egyébként ez a konferencia az ő személyes közreműködése jóvoltából valósulhatott meg a Nemzeti Együttműködési Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Székelykeresztúr Város Önkormányzata együttműködésében.
Simó Márton
Kása Csaba történész. Tevékeny hozzáállás Fotó: Simó Márton[/caption]
A rendezvény moderátoraként dr. Mészáros Balázs történész, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főosztályvezetője tolmácsolta dr. Fazekas Sándor magyar földművelésügyi miniszter üzenetét, majd Raffai Emil, Székelykeresztúr polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket.
Bartha életműve aktuális
Dr. Bottlik József történész, aki hosszú időn át foglalkozott Bartha Miklós életútjával, a jeles politikus és közíró életútját ismertette. Bottlik a Bartha-kötetek újrakiadása során – különösen a Lakiteleki Tölgy Alapítvány megbízásából, de már korábbi tevékenysége során is – mélyült el a dualizmus korának vizsgálatában, így más jeles személyiségek pályaívével hasonlíthatta össze Bartha művét, aki így került egymás mellé a „triumvirátus” másik két tagjával, Egánnal és Darányival. Bartha nem politikusként, hanem szakemberként és közíróként utazott több alkalommal is a hegyvidéki akció keretében Kárpátaljára 1898 és 1901 között – hiszen ellenzékben volt –, és az izgatta, hogy a minisztériumi kezdeményezés miként kap életre, s az képes lesz-e majd a Kárpátok-hegyvonulata mentén, Erdélybe és a Székelyfölre áthatolni, ott segíteni a leginkább kiszolgáltatott parasztságot. Mivel Bartha és Egán közt ekkor már bő másfél évtizedes barátság volt, személyes indíttatása még inkább felerősödött. A Felvidék északkeleti részein – akkor a Kárpátalja megnevezés még nem élt a köztudatban – tett utazásokon szerzett élményeit saját lapja, a kolozsvári Ellenzék hasábjain is közölve, igen nagy hatást ért el. Egán 1901-ben tisztázatlan körülmények közt Munkács közelében életét vesztette, s ily módon a Bartha-féle publikációk sorozata – tulajdonképpen a riportsorozatból született meg a Kazárföldön című kötet – igencsak a figyelem középpontjába került. A ruszin és a helyi zsidó népesség közötti konfliktusokat, az uzsora és a földnélküliség jelenségét vizsgálta, létrehozva így az első faluszociográfiát, amely műfaj a későbbiekben több jelentős és nagyhatású írónál is igen fontos szereppel bír. Elég, ha Szabó Dezső, Németh László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond vagy Tamási Áron szociografikus indíttatású műveire gondolunk. Barthát elsősorban nem az érdekelte, hogy a konfliktusos helyzet mely nemzetiségek körében állt fenn, hanem az igazságosság, a társadalmi haladás és a fejlődés.
Bartha és az EMKE, az odafigyelés
Sebestyén István Elemér doktorandusz (PPTE), zetelaki történelemtanár Bartha Miklósnak az EMKÉ-hez fűződő viszonyát mutatta be, hangsúlyozva, hogy – bár megvoltak a minták, ott voltak a szászok hasonló jellegű szerveződései, ott volt a románok ASTRA (1861) nevű mozgalma – csak halogatás és kezdeti torzsalkodások után sikerült elindítani az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyletet (1884), igaz, hogy akkor már komoly apparátussal és olyan vagyonnal, amely lehetővé tette a célkitűzések megvalósítását, mindaddig, míg fennállt az Osztrák–Magyar Monarchia.
Gergely István (Tiszti), a Csibész Alapítvány ügyvezetője Bartha Miklós életpéldáját a mára próbálva átvetíteni, arról a törődésről is beszélt, amellyel a legkiszolgáltatottabb rétegeket kell(ene) megszólítani, azokat az embereket, akik kénytelenek a munkavállalás, a boldogulás végett vándorbotot venni a kezükbe.
Rugonfalva rejtőzködő fia és egy irodalomtörténeti érdekesség
Barabás Csaba, Rugonfalva református lelkésze elmesélte első találkozását Bartha Miklós emlékével, azzal az élménnyel, amely az egyházközség átvételekor érte. Megkérdezte a híveitől, hogy kit ábrázol egy régi fotó? Ki az egykori jótevő? A helyiek árulták el, hogy Bartha Miklós a település szülötte. Nem csoda, s nem véletlen, hogy még a közelmúltban is el lehetett úgy végezni történelem vagy magyar szakot, akár teológiát is, hogy egy szó nem hangzott el soha erről a jelentős személyiségről. A fiatal lelkész ettől a pillanattól vált Bartha Miklós munkáinak olvasójává, a helyi kultusz ébren tartójává. Ma már van Bartha Miklósnak mellszobra Rugonfalván, a könyvei hozzáférhetők és a tiszteletes azzal is próbálkozott, hogy lobbizzon Budapesten városligeti szobrának visszaállításáért, hiszen a szobor túlélte a második világégést és a Kádár-kort. (Ez a szobor a mai Olof Palme-sétányon állt.) Úgy néz ki, hogy most ehhez van is politikai akarat, hiszen Darányi szobrát is sikerült visszahelyezni a Földművelésügyi Minisztérium elé, a Kossuth térre.
Kása Csaba történész, aki ma már elkötelezett rugonfalvi lokálpatrióta, hiszen budapesti létére háza van a településen, a Bartha Miklós könyve és a Kazárföldön című színmű közti különbségekről, az esetleges kapcsolatokról, a névazonosság vagy -hasonlóság okairól értekezett. Egyébként ez a konferencia az ő személyes közreműködése jóvoltából valósulhatott meg a Nemzeti Együttműködési Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Székelykeresztúr Város Önkormányzata együttműködésében.
Simó Márton
-min.jpg)
