A székelyudvarhelyi városvezetés felajánlotta: segít megtalálni a jó megoldást a Petőfi utcai ingatlan ügyében. A mallersdorfi ferences nővérek szándéka nemes, nem rombolni akarnak, csupán megfelelő körülményeket, szép udvart és otthont biztosítani a délutáni iskolájukba járó, szociálisan hátrányos helyzetű félszáz gyermeknek. [caption id="attachment_38943" align="aligncenter" width="2560"] A Petőfi u. 5–7. sz. alatti ingatlan. Műemlékvédelmi és oktatási-nevelési szempontokat kell egyeztetni Fotó: Lázár Emese[/caption] Két napja cikkeztünk arról, hogy a védett városközpontban levő, Petőfi Sándor utca 5–7. szám alatti épületeket szeretnék lebontani a tulajdonosok, a mallersdorfi ferences nővérek, hogy helyükön tágas udvart, játszóteret alakítsanak ki, ahol jól elférnek a délutáni tanodájukba járó, hátrányos helyzetű gyermekek. A polgármesteri hivataltól még májusban megkapták az urbanisztikai bizonylatot, szakemberrel is konzultáltak. Az ingatlanügyre a figyelmet a Facebook-on hívta fel Balázs Attila, a Civilek az Örökségért Mozgalom vezetője, aki határozottan tiltakozott az ellen, hogy (újra) két régi épülettel legyen szegényebb a város. Az ügyben megbeszélést kezdeményezett a városvezetés, az érintett felek képviselői tegnap délelőtt egyeztették az üggyel kapcsolatos álláspontjukat. Fontos a párbeszéd A megbeszélés házigazdái a mallersdorfi ferences nővérek és képviselőjük voltak, a tárgyaláson jelen volt Gálfi Árpád polgármester, Orbán Árpád alpolgármester, Jakab Mária, a városháza urbanisztikai osztályának vezetője és Balázs Attila, a Civilek az Örökségért Mozgalom vezetője is. A felek első körben zárt ajtók mögött tanácskoztak, a sajtó munkatársait csak ezt követően tájékoztatták az elhangzottakról. Első körben Jakab Mária építész elmondta: a bizonylatok informatív jellegűek, kibocsátáskor felhívták a nővérek figyelmét, hogy a két épület védett övezetben van, bármiféle beavatkozás csak a zonális műemlékes bizottság jóváhagyásával történhet és mivel „frontbeépítéses városszövetről van szó”, az épületek helyén nem maradhat üres tér, azt mindenképp be kell építeni. Hozzátette, örvend, hogy a városvezetésnek is szívügye a kérdés, és kissé keserűen jegyezte meg, hogy az urbanisztikai osztályt elég sok támadás érte az utóbbi időben, „pedig mi csak próbáljuk törvényesen végezni a munkánkat”. Gálfi Árpád szerint az új városvezetés értékeli a mallersdorfi ferences nővérek áldozatos munkáját, jóindulattal, nyitottan és segítő szándékkal viszonyul az ügyhöz, az elkezdett párbeszédet folytatni kívánják, mert olyan kompromisszumos megoldásra van szükség, amely a városnak és a rendnek is megfelel. Hangsúlyozta: a sajtónak is kulcsszerepe van abban, hogy miként viszonyul és tálalja a problémát, fontos a pozitív viszonyulás, hogy „ne a múltból merítkezve”, hanem a jelen tényeket figyelembe véve tájékoztassa a közvéleményt. Nem kérdéses, hogy a város sokkal tartozik a nővéreknek, akik a 25 év alatt rengeteget dolgoztak és tettek a főként szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekért, ezért a városvezetés felkarolja az ügyet, segít az új ingatlanok felépítésében és abban, hogy a nővérek által eltervezett zöld udvar és játszótér is megvalósulhasson – biztosította a jó szándékról a nővéreket Orbán Árpád alpolgármester. – Kényes a helyzet, mert úgy gondolom, Székelyudvarhely minden lakosa tisztelettel viszonyul a nővérek értékes munkájához, mert bármit tesznek, a város javát szolgálja. Tisztelettel viszonyultam magam is a nővérekhez, de a bontással nem értettem egyet. Az épületeket végigjártuk, tény és elismerem, hogy nem alkalmasak arra, hogy gyerekek tanuljanak benne – fogalmazta meg álláspontját Balázs Attila. Véleménye szerint a hasonló, vitás ügyek elkerülése érdekében meg kellene találni a hivatalos módját annak, hogy a belvárosban, védett övezetben ingatlant vásároló befektetők időben tudomást szerezzenek arról: mit lehet, és mit nem lehet tenni a későbbiekben az ingatlannal? Mi lesz a gyermekekkel? Nincs és nem is volt törvénytelen szándék, a legfőbb cél a gyermekek biztonsága – hangsúlyozta Bardocz Anna-Mária, a mallersdorfi nővérek képviselője. Elmondta, a helyzet nem egyszerű, a két, 100 évesnél is régebbi épület nagyon rossz állapotban van, de folyamatosan használják: 56 gyermek tanul délutánonként benne. Az eredeti elképzelés az volt, hogy megvásárolják a szomszédos épületet, ahová a délutáni tanodát átköltöztetik, a régi házakat pedig lebontják – ez viszont meghiúsult. A rendnek nincs pénze a front beépítésére, az pedig, hogy az erre szánt pénzt az esetleges építkezésre fordíthatják-e, nem a nővérek, hanem a rend németországi elöljárósága dönti el. A helyszíni terepszemlén Mi­chaela főnővér és Fidelis feren­ces nővér szívesen körbevezetett és megmutatta a házakat, így saját szemünkkel győződhettünk meg arról, hogy miért is döntöttek azok lebontása mellett. A falak folyamatosan áznak, salétromosodnak, a 2005-ös árvíz nyoma szemmel látható. Statikailag sem fényes az állapot: a pincében a gerendákat alá kellett dúcolni, különben beomlott volna a mennyezet. Az udvar is túl szűkös a délutáni iskolába járó félszáz gyermeknek. Az még kérdés, miként tud segíteni a nővéreknek ingatlanügyben a városvezetés, de tény, hogy a szándék megvan. A tegnapi megbeszélés jogos reményt ébreszt arra, hogy mihamarabb lesz egy jó, a városnak, a civileknek és mindenekelőtt a mallersdorfi ferences nővéreknek, a gondozásukban levő gyermekeknek is kedvező megoldás – fogalmazódott meg a tegnapi megbeszélés következtetése. Lázár Emese