Vitéz Pál László, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei alelnöke kezdeményezte, Székelykeresztúr Város Önkormányzata pedig felkarolta a gondolatot, így szültetett meg az az alkotás, amely a romániai kommunizmus borzalmait elszenvedőknek állít emléket. Zavaczki Walter Levente szobrászművész munkáját vasárnap délben avatták fel Székelykeresztúron.

A zord időjárás ellenére közel százan gyűltek össze, hogy főhajtással adózzanak az áldozatok emlékének, az ellenük, felmenőik ellen elkövetett igazságtalanságokra emlékezzenek. Koncz Hunor-János polgármester arról beszélt: ez az alkotás nemcsak fémből és kőből áll, hanem emberi sorsokból, emlékekből, fájdalomból és erőből, ugyanakkor üzenet is a jövő nemzedékei számára.

– Felemelő itt állni, mert tanúsítja, hogy nem felejtünk, ugyanakkor megrendítő is, mert eszünkbe juttatja a diktatúra borzalmait, melyet senkinek nem szabadott volna átélnie – fogalmazott.

Dr. Balogh Attila, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja azt hangsúlyozta, ez a szobor mindannyiunk lelkiismerete kell legyen, üzenve a jövő nemzedéknek, hogy emlékezni kötelesség, tanulni belőle felelősség, továbbadni erkölcsi parancs. Vitéz Pál László, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének megyei alelnöke, aki maga is átélte a borzalmakat, felelevenítette, amikor 1949. március 2-án elkezdődött az államosítás, a földbirtokosok vagyonának elkobzásával, kitelepítésével és kényszerlakhelyre hurcolásával, majd az 1956. októberi forradalom bukását követően megindultak a letartóztatások koholt vádak alapján, és hosszú börtönévek, halálos ítéletek következtek még azoknak is, akik csak szimpatizáltak a magyar forradalommal. 

– Ne adjuk fel hagyományainkat, hitünket, családjainkat, ne hagyjuk szétszóródni nemzetünket, ne adjuk fel azokat az elveket, amelyek emberré tesznek bennünket. Ez az emlékmű legyen figyelmeztetés a jövő számára, hogy hányan áldozták fel életüket a kommunista diktatúra elleni küzdelemben – kérte. 

Csézár Lajos székelykeresztúri lakos azt elevenítette fel, hogy milyen érzés volt, mikor 1962-ben, 16 éves diákként elhurcolták az iskolából.

– Tizedikes diákként, jó tanulmányi eredményekkel, kulturális tevékenységeket folytatva több hetet töltöttem megbilincselve különböző kihallgatásokon, legtöbbet a marosvasárhelyi Szekuritáte pincéjében, amíg nyílt tárgyaláson ki nem mondták az ítéletet megfélemlítési céllal a jelen lévő diákok számára: kizártak az ország összes iskolájából, 18 éves koromig pedig nem hagyhattam el a lakhelyemet, és a kollektív gazdaságban kellett dolgoznom. Mindezt azzal indokolva, hogy rendszerellenes verseket írtam – idézte fel.

Szavalatával örvendeztette meg a jelenlévőket a 96 éves csíkszentdomokosi Vitéz Szilágyi Árpád, a politikai foglyok szövetségének tiszteletbeli elnöke, maga is volt politikai fogoly, akit 25 év börtönbüntetésre ítéltek, amelyből nyolcat töltött le.

Lelkészi áldást követően leleplezték az emlékművet, majd az emlékezők egy-egy szál virággal rótták le kegyeletüket a kommunizmus áldozatai előtt.

Zavaczki Walter Levente szobrászművésznek nem ez az első 1956-hoz kapcsolódó alkotása. A székelykeresztúri közel egy évig készült, kortenacélból és kőből. Az alkotás keresztet formál, amely egyúttal egy rácsot képez, a börtönrácsokat elevenítve meg a szemlélőnek, közepén kifelé görbített elemekkel, szimbolizálva, hogy elérkezett a szabadság pillanata. A rácsok mögött két férfi és egy női alak ölt testet. Rusztikus formában vannak megmintázva, hegesztve, durván csöpögő acéllal, hogy a meghurcoltatásnak a könnycseppszerű ábrázolása jól kivehető legyen. Az emberi alakok másfélszeres életnagyságban vannak jelen.