borús égbolt
Idegenben tölteni egy tanévet
Pár éve székelyudvarhelyi középiskolásoknak is lehetőségük nyílik betekinteni más ország kultúrájába, megélni más oktatási rendszer mindennapjait. Egy tanévnyi időt távol töltenek szüleiktől, barátaiktól, iskolájuktól, idegen helyen ülik meg az ünnepeket. Ez idő alatt családjuk is befogad egy külföldi fiatalt. A Rotary Club diákcsere-programja jó iskola minden résztvevőnek: a fiataloknak, de a családoknak is. Mert tanulnak. Nyelvet, toleranciát és önismeretet.
[caption id="attachment_41917" align="aligncenter" width="960"]
Záróünnepség után. Végre együtt a Nagy család[/caption]
A Rotary Club Nemzetközi Diákcsere Programjának (RYEP) célja, hogy a világ különböző országaiból érkező fiatalok megismerjék egymást, más országok, földrészek életét, nyelvét és kultúráját. Székelyudvarhelyről jelenleg két diák – mindketten fiúk – jár külföldön iskolába, és két amerikai lány éli az udvarhelyi középiskolások életét.
Alvásszünet az iskolában
A 16 éves Nagy Örs Taipeiben (Kínai Népköztársaság) tölti az év végi ünnepeket. Ott lesz még húsvétkor is, bár ott a nyuszi nem rejt piros tojásokat a fű közé. Ő is a Rotary Club egy tanévre szóló diákcsere-programjának résztvevője, augusztusban repült el, és jövő nyáron jön haza. Édesanyja, Bihari Erika szerint a fia sikeresen beilleszkedett, bár az ünnepek közeledtével azért elárulta, hogy a töltött káposzta hiányozni fog. Csomagot küldtek, amelybe mézes pogácsa is került… Egyik legérdekesebb élménye az iskolában az ebéd utáni félórás alvásszünet, amikor mindenki leteszi a fejét a padra, és alszik – meséli nevetve Örs édesanyja. Erika már gyakorlott „elengedő” és „befogadó” szülő. Nagylányuk, Fanny tavalyelőtt az Amerikai Egyesült Államokban volt cserediák. – Ennek ellenére sem volt könnyebb a második gyerek elengedése. Legnehezebb a közelségének hiánya, azt megélni, hogy nem vagyok része a mindennapjainak, mindezt a beszélgetés nem pótolja – vallja.
Örs jól érzi magát, vannak barátai, látszik a Facebook-oldalán is. Mosolygós, pozitív a hozzáállása, soha nem panaszkodik. Míg Fannyval ritkább volt a kommunikáció (ő azt mondta, hogy neki így könnyebb), Örssel mondhatni mindennap beszélnek – állítják egybehangzóan a szülők, Erika és az édesapa, Nagy György. Úgy vélik, azért jó a program, mert önbizalmat ad a gyerekeknek, magabiztosabbak, önállóbbak lesznek.
A család nagylányuk távolléte alatt egy ecuadori lánynak adott otthont, most Julia él náluk, aki az AEÁ-ból érkezett.
– Befogadóként rengeteget tanultunk magunkról, az idegen kultúrákról. Például én nem vagyok túlságosan nyitott ember, tehát meg kellett magammal is küzdenem, hogy elfogadjak egy idegen embert, megszeressem őt. Az ecuadori lány ezt megkönnyítette, Gabi nagyon aranyos, segítőkész volt, minden szabályt betartott. Ez fontos, mert tulajdonképpen ugyanúgy idegeskedik értük az ember, ha elengedi valahová, mint a sajátjáért. A mostani „lányunk” Julia zárkózottabb, nem igazán jár sehová az iskolán kívül, blogot ír az élményeiről. Legfőképp türelemre, elfogadásra van szükség a szülők részéről, és tisztában lenni azzal, hogy vendégeink még gyerekek. Nem tökéletesek, ráadásul az amerikaiak nagyon mások, mint mi. Julia például szinte semmit nem kóstol meg, az ebéden kívül jórészt vajas kenyéren él. A káposztát ki nem állhatják – meséli nevetve Erika.
Könnyek karácsonykor
A 16 éves Ashlee Mills Colorado államból, Grand Junctionból „települt át” Székelyudvarhelyre. A kíváncsiság hozta ebbe a programba, új emberek, más kultúrák megismerése hajtotta. Igazi nyitott lány, mint meséli, semmit nem képzelt el előre a helyről, ahová kerülni fog, hagyta magát meglepni – fogalmazott. Szereti az őt befogadó családot, tetszik a város is, de azért megjegyzi, hogy egészen más, mint ahonnan eljött. – Az elején minden furcsa volt, a víztől kezdve a kóbor kutyákig, viszont most már természetesnek tűnnek a dolgok, kezdem megszokni – mondja. Az iskolát elég unalmasnak látja, de az osztálytársakkal jól kijön, és hamar sikerült sok barátot is szereznie. Magyarul tanulni nagyon nehéz – jegyzi meg, de reméli, hogy egy év alatt sikerül mégis elsajátítania a nyelvet. A szüleivel és barátaival mindennap beszél.
Ashlee Csendőrékhez, a nagyfiú szobájába költözött be, miközben a 17 és fél éves Gábor az AEÁ-ban, a Pennsylvania állambeli Shamokinban jár iskolába.
A négygyerekes család támogatta a nagyfiú ötletét, bár nem volt könnyű a felkészülés, az elválás sem.
– Korábban jött a vártnál, mert a szülő készül arra, hogy el kell engednie a gyermekét, de ez általában csak a középiskola után következik be – fogalmaz Csendőr Zsuzsánna, Gábor édesanyja. – A programot alaposan megismertük, tudtuk, hogy nagy múltja van, nagyon komolyan veszik, ezért olyanfajta aggodalom nem volt bennünk, hogy nem lesz majd biztonságban a fiunk.
Zsuzsánna felidézi, már a felkészítő során is elhangzott, hogy az elején a legtöbb cserediák elzárkózik, mert könnyebb neki, ha nincs folyamatosan kapcsolatban a szüleivel, jobban be tud illeszkedni, ha mindegyre „nem tépik a sebeit”.
– Néha nem is tudtam eldönteni, hogy azért nem keresi a kapcsolatot velünk, mert nem érdekli, mi van velünk, vagy azért, mert nehéz. Inkább írogattunk egymásnak, majd megegyeztünk, hogy egy héten egyszer, vasárnap délután – hacsak valami közbe nem jön – beszélgetünk. Panaszt sosem hallottunk tőle, a sorok közül kell kitalálnom, hogy éppen mi is van vele. Karácsonyeste azért voltak könnyek… – mondja Zsuzsánna.
Úgy látják, hogy Gábor jól teljesít az iskolában, nagyon örülnek annak, hogy naponta sportol, miközben itthon nem igazán akart. Viszont azt is látják, hogy a teljesen más rendszerű oktatás miatt, ahol nem osztályok vannak, hanem járnak óráról órára a diákok, nem tud kialakulni egy olyan osztályközösség, mint itthon.
Az amerikai lány, Ashlee befogadása segített Zsuzsannának jobban belelátni a fia helyzetébe is.
– Megtanított arra, hogy hol vannak a határaim, meddig megyek el az alkalmazkodásban, hogy a másiknak is jó legyen, de úgy, hogy közben ne adjuk fel családunk megszokott működését, értékrendjét – vallja Gábor édesanyja.
Kulturális csere
Romániából évente 10-12 fiatal kapcsolódik be a Rotary diákcsere-programjába, a 2013-as csatlakozás óta Udvarhelyről általában két diák utazik el, jelenleg három lány készül a kalandra, ők a jövő tanévben lesznek cserediákok.
Nagy körültekintéssel kidolgozott programról van szó – tudjuk meg Nagy Györgytől, Fanny és Örs édesapjától, aki a helyi Rotary Clubnál felel a programért, ugyanakkor országos kapcsolattartó is. A jelentkezéshez nem szükséges a Rotary-tagság. A 15 és fél, illetve 18 és fél év közötti középiskolásoktól többek között motivációs levelet várnak, jó tanulmányi eredményeket, és angol nyelvtudást. Szükséges, hogy legyenek befogadó családok (diákonként általában három, mert arra is gondolnak, hogy esetleg egy fiatal „nem kompatibilis” a befogadó családdal, és akkor költözhet tovább, meg egyébként is cél minél több oldalról betekinteni az idegen világba), a helyi szervezet ismerteti a program filozófiáját, szabályrendszerét, majd megtörténik a kiválasztás. Ezután elkezdődik a felkészülés (amelyen a fiatalok és a szülők is részt vesznek), ami több országos szintű találkozót, a feltételrendszer beható ismeretét jelenti. Ismerniük kell többek között azokat a tiltott dolgokat, amelyek előfordulása esetén akár 24 órán belül is hazaküldhető egy cserediák (ez a 6 D, azaz hat fontos szabály, köztük az italozás, a járművezetés, droghasználat, komoly randizás, a piercing, tetoválás tilalma, illetve jogtalan tartalmak letöltése kalózoldalakról). Az országos bizottság teszteli a jelentkezőket, akik az eredmény alapján választhatnak országot. A népszerűségi listán első az AEÁ, majd Brazília, Mexikó, Thaiföld, Ausztrália, Új-Zéland következik.
A családokat is ellenőrzi a helyi szervezet tagjaiból álló bizottság, a program ideje alatt is rendszeres a kapcsolattartás. A részvétel anyagi feltételeit is ismertette Nagy György. Elmondta, hogy díjat kell befizetni az országos, illetve a helyi Rotary szervezetnél, amely összesen közel 1000 euróra rúg. A költségekhez hozzáadódik a repülőjegy ára, az éves biztosítás díja, az ott-tartózkodásra a zsebpénz, és esetleges fakultatív programok díja. Az országtól, a fiatal érdeklődésétől függően 2000–10 000 euró közötti összeggel kell számolni.
A diákok havi ösztöndíjat kapnak a helyi Rotary-szervezettől, nálunk ez 200 lej. Az Udvarhelyre érkező diákok a Tamási Áron Gimnáziumba járnak, ezzel az iskolával van a tanügyminisztérium által is jóváhagyott partnerségben a Rotary Club, ez is nemzetközi szinten szabályozott része a programnak. A külföldön töltött tanévet elismerik a fiatalok hazájában is.
Nagyok a kulturális különbségek, ez a tény óhatatlanul problémás helyzetekhez vezet. Minden egyes gyerek mögött komoly bizottság áll (orvosok, jogi tanácsadó, koordinátor, nő, férfi), még arra is figyelnek, hogy klubon kívüli személytől is tanácsot kérhessen a fiatal, ha épp gondja van, de a programot, a Rotaryt nem akarja kritikával illetni.
Más fénybe került az itthon
Nagy Fanny már első éves egyetemista Kolozsváron. Ő a tizenegyedik osztályt járta az Egyesült Államokban. Amikor motivációiról érdeklődöm, hogy miért is vágott bele a nagy kalandba, azt válaszolja, hogy mindig is szeretett utazgatni.
– Szerettem volna, ha a színes világnak egy kicsiny részét jobban ismerem, ezért is döntöttem úgy, hogy egy évet külföldön szeretnék tanulni – árulja el.
Szerinte a felkészülési időszak hamar elrepült. Meghallgatta a volt cserediákok tapasztalatait, illetve a program vezetőinek tanácsait, viszont olyan gyorsan ejött az indulás ideje, hogy nem is volt lehetőség különösebben ráhangolódni. Utólag úgy gondolja, hogy ez volt a legjobb, egyből belemártózni a mély vízbe.
– Szerencsémre a lehető legjobb családhoz kerültem, már az első napokban otthon éreztem magam, ez is könnyebbé tette a beilleszkedést az amerikai környezetbe. Az iskolában mindenki nagyon nyitottan és pozitívan állt ahhoz a tényhez, hogy több külföldi diák is ott tanul, így egyszerű volt barátkozni és tartós kapcsolatokat kialakítani.
Két év távlatából sem tud felidézni egyetlen negatív élményt sem. Inkább arról beszél, hogy mennyi pozitív energiát hozott haza, ami néha hiányzik, még akkor is, ha sokszor nem volt őszinte és reális, de sokkal könnyebbé tette az életet.
– Rengeteg mindenben segített ez a lehetőség, aminek viszont a legjobban örülök, hogy sokkal nyitottabb és felszabadultabb lettem, jobban elfogadom magamat és jobban értékelem a saját kultúrám kincseit – hangsúlyozza Fanny, majd őszintén bevallja, hogy bizony az újra beilleszkedés itthon, a gimnázium utolsó éve borzasztó kemény volt. – Nehéz volt újra felvenni az itthoni tempót, és nemcsak az iskola szempontjából. Sokat fejlődtem és változtam egy év alatt, míg itthon minden a régi maradt, így nehéz volt újra társítani a kirakós darabjait – mesélte, de amikor rákérdezek, hogy ha visszafordíthatnánk az időt, újra elmenne-e, gondolkodás nélkül felel: kétségkívül igen.
Asztalos Ágnes
Záróünnepség után. Végre együtt a Nagy család[/caption]
A Rotary Club Nemzetközi Diákcsere Programjának (RYEP) célja, hogy a világ különböző országaiból érkező fiatalok megismerjék egymást, más országok, földrészek életét, nyelvét és kultúráját. Székelyudvarhelyről jelenleg két diák – mindketten fiúk – jár külföldön iskolába, és két amerikai lány éli az udvarhelyi középiskolások életét.
Alvásszünet az iskolában
A 16 éves Nagy Örs Taipeiben (Kínai Népköztársaság) tölti az év végi ünnepeket. Ott lesz még húsvétkor is, bár ott a nyuszi nem rejt piros tojásokat a fű közé. Ő is a Rotary Club egy tanévre szóló diákcsere-programjának résztvevője, augusztusban repült el, és jövő nyáron jön haza. Édesanyja, Bihari Erika szerint a fia sikeresen beilleszkedett, bár az ünnepek közeledtével azért elárulta, hogy a töltött káposzta hiányozni fog. Csomagot küldtek, amelybe mézes pogácsa is került… Egyik legérdekesebb élménye az iskolában az ebéd utáni félórás alvásszünet, amikor mindenki leteszi a fejét a padra, és alszik – meséli nevetve Örs édesanyja. Erika már gyakorlott „elengedő” és „befogadó” szülő. Nagylányuk, Fanny tavalyelőtt az Amerikai Egyesült Államokban volt cserediák. – Ennek ellenére sem volt könnyebb a második gyerek elengedése. Legnehezebb a közelségének hiánya, azt megélni, hogy nem vagyok része a mindennapjainak, mindezt a beszélgetés nem pótolja – vallja.
Örs jól érzi magát, vannak barátai, látszik a Facebook-oldalán is. Mosolygós, pozitív a hozzáállása, soha nem panaszkodik. Míg Fannyval ritkább volt a kommunikáció (ő azt mondta, hogy neki így könnyebb), Örssel mondhatni mindennap beszélnek – állítják egybehangzóan a szülők, Erika és az édesapa, Nagy György. Úgy vélik, azért jó a program, mert önbizalmat ad a gyerekeknek, magabiztosabbak, önállóbbak lesznek.
A család nagylányuk távolléte alatt egy ecuadori lánynak adott otthont, most Julia él náluk, aki az AEÁ-ból érkezett.
– Befogadóként rengeteget tanultunk magunkról, az idegen kultúrákról. Például én nem vagyok túlságosan nyitott ember, tehát meg kellett magammal is küzdenem, hogy elfogadjak egy idegen embert, megszeressem őt. Az ecuadori lány ezt megkönnyítette, Gabi nagyon aranyos, segítőkész volt, minden szabályt betartott. Ez fontos, mert tulajdonképpen ugyanúgy idegeskedik értük az ember, ha elengedi valahová, mint a sajátjáért. A mostani „lányunk” Julia zárkózottabb, nem igazán jár sehová az iskolán kívül, blogot ír az élményeiről. Legfőképp türelemre, elfogadásra van szükség a szülők részéről, és tisztában lenni azzal, hogy vendégeink még gyerekek. Nem tökéletesek, ráadásul az amerikaiak nagyon mások, mint mi. Julia például szinte semmit nem kóstol meg, az ebéden kívül jórészt vajas kenyéren él. A káposztát ki nem állhatják – meséli nevetve Erika.
Könnyek karácsonykor
A 16 éves Ashlee Mills Colorado államból, Grand Junctionból „települt át” Székelyudvarhelyre. A kíváncsiság hozta ebbe a programba, új emberek, más kultúrák megismerése hajtotta. Igazi nyitott lány, mint meséli, semmit nem képzelt el előre a helyről, ahová kerülni fog, hagyta magát meglepni – fogalmazott. Szereti az őt befogadó családot, tetszik a város is, de azért megjegyzi, hogy egészen más, mint ahonnan eljött. – Az elején minden furcsa volt, a víztől kezdve a kóbor kutyákig, viszont most már természetesnek tűnnek a dolgok, kezdem megszokni – mondja. Az iskolát elég unalmasnak látja, de az osztálytársakkal jól kijön, és hamar sikerült sok barátot is szereznie. Magyarul tanulni nagyon nehéz – jegyzi meg, de reméli, hogy egy év alatt sikerül mégis elsajátítania a nyelvet. A szüleivel és barátaival mindennap beszél.
Ashlee Csendőrékhez, a nagyfiú szobájába költözött be, miközben a 17 és fél éves Gábor az AEÁ-ban, a Pennsylvania állambeli Shamokinban jár iskolába.
A négygyerekes család támogatta a nagyfiú ötletét, bár nem volt könnyű a felkészülés, az elválás sem.
– Korábban jött a vártnál, mert a szülő készül arra, hogy el kell engednie a gyermekét, de ez általában csak a középiskola után következik be – fogalmaz Csendőr Zsuzsánna, Gábor édesanyja. – A programot alaposan megismertük, tudtuk, hogy nagy múltja van, nagyon komolyan veszik, ezért olyanfajta aggodalom nem volt bennünk, hogy nem lesz majd biztonságban a fiunk.
Zsuzsánna felidézi, már a felkészítő során is elhangzott, hogy az elején a legtöbb cserediák elzárkózik, mert könnyebb neki, ha nincs folyamatosan kapcsolatban a szüleivel, jobban be tud illeszkedni, ha mindegyre „nem tépik a sebeit”.
– Néha nem is tudtam eldönteni, hogy azért nem keresi a kapcsolatot velünk, mert nem érdekli, mi van velünk, vagy azért, mert nehéz. Inkább írogattunk egymásnak, majd megegyeztünk, hogy egy héten egyszer, vasárnap délután – hacsak valami közbe nem jön – beszélgetünk. Panaszt sosem hallottunk tőle, a sorok közül kell kitalálnom, hogy éppen mi is van vele. Karácsonyeste azért voltak könnyek… – mondja Zsuzsánna.
Úgy látják, hogy Gábor jól teljesít az iskolában, nagyon örülnek annak, hogy naponta sportol, miközben itthon nem igazán akart. Viszont azt is látják, hogy a teljesen más rendszerű oktatás miatt, ahol nem osztályok vannak, hanem járnak óráról órára a diákok, nem tud kialakulni egy olyan osztályközösség, mint itthon.
Az amerikai lány, Ashlee befogadása segített Zsuzsannának jobban belelátni a fia helyzetébe is.
– Megtanított arra, hogy hol vannak a határaim, meddig megyek el az alkalmazkodásban, hogy a másiknak is jó legyen, de úgy, hogy közben ne adjuk fel családunk megszokott működését, értékrendjét – vallja Gábor édesanyja.
Kulturális csere
Romániából évente 10-12 fiatal kapcsolódik be a Rotary diákcsere-programjába, a 2013-as csatlakozás óta Udvarhelyről általában két diák utazik el, jelenleg három lány készül a kalandra, ők a jövő tanévben lesznek cserediákok.
Nagy körültekintéssel kidolgozott programról van szó – tudjuk meg Nagy Györgytől, Fanny és Örs édesapjától, aki a helyi Rotary Clubnál felel a programért, ugyanakkor országos kapcsolattartó is. A jelentkezéshez nem szükséges a Rotary-tagság. A 15 és fél, illetve 18 és fél év közötti középiskolásoktól többek között motivációs levelet várnak, jó tanulmányi eredményeket, és angol nyelvtudást. Szükséges, hogy legyenek befogadó családok (diákonként általában három, mert arra is gondolnak, hogy esetleg egy fiatal „nem kompatibilis” a befogadó családdal, és akkor költözhet tovább, meg egyébként is cél minél több oldalról betekinteni az idegen világba), a helyi szervezet ismerteti a program filozófiáját, szabályrendszerét, majd megtörténik a kiválasztás. Ezután elkezdődik a felkészülés (amelyen a fiatalok és a szülők is részt vesznek), ami több országos szintű találkozót, a feltételrendszer beható ismeretét jelenti. Ismerniük kell többek között azokat a tiltott dolgokat, amelyek előfordulása esetén akár 24 órán belül is hazaküldhető egy cserediák (ez a 6 D, azaz hat fontos szabály, köztük az italozás, a járművezetés, droghasználat, komoly randizás, a piercing, tetoválás tilalma, illetve jogtalan tartalmak letöltése kalózoldalakról). Az országos bizottság teszteli a jelentkezőket, akik az eredmény alapján választhatnak országot. A népszerűségi listán első az AEÁ, majd Brazília, Mexikó, Thaiföld, Ausztrália, Új-Zéland következik.
A családokat is ellenőrzi a helyi szervezet tagjaiból álló bizottság, a program ideje alatt is rendszeres a kapcsolattartás. A részvétel anyagi feltételeit is ismertette Nagy György. Elmondta, hogy díjat kell befizetni az országos, illetve a helyi Rotary szervezetnél, amely összesen közel 1000 euróra rúg. A költségekhez hozzáadódik a repülőjegy ára, az éves biztosítás díja, az ott-tartózkodásra a zsebpénz, és esetleges fakultatív programok díja. Az országtól, a fiatal érdeklődésétől függően 2000–10 000 euró közötti összeggel kell számolni.
A diákok havi ösztöndíjat kapnak a helyi Rotary-szervezettől, nálunk ez 200 lej. Az Udvarhelyre érkező diákok a Tamási Áron Gimnáziumba járnak, ezzel az iskolával van a tanügyminisztérium által is jóváhagyott partnerségben a Rotary Club, ez is nemzetközi szinten szabályozott része a programnak. A külföldön töltött tanévet elismerik a fiatalok hazájában is.
Nagyok a kulturális különbségek, ez a tény óhatatlanul problémás helyzetekhez vezet. Minden egyes gyerek mögött komoly bizottság áll (orvosok, jogi tanácsadó, koordinátor, nő, férfi), még arra is figyelnek, hogy klubon kívüli személytől is tanácsot kérhessen a fiatal, ha épp gondja van, de a programot, a Rotaryt nem akarja kritikával illetni.
Más fénybe került az itthon
Nagy Fanny már első éves egyetemista Kolozsváron. Ő a tizenegyedik osztályt járta az Egyesült Államokban. Amikor motivációiról érdeklődöm, hogy miért is vágott bele a nagy kalandba, azt válaszolja, hogy mindig is szeretett utazgatni.
– Szerettem volna, ha a színes világnak egy kicsiny részét jobban ismerem, ezért is döntöttem úgy, hogy egy évet külföldön szeretnék tanulni – árulja el.
Szerinte a felkészülési időszak hamar elrepült. Meghallgatta a volt cserediákok tapasztalatait, illetve a program vezetőinek tanácsait, viszont olyan gyorsan ejött az indulás ideje, hogy nem is volt lehetőség különösebben ráhangolódni. Utólag úgy gondolja, hogy ez volt a legjobb, egyből belemártózni a mély vízbe.
– Szerencsémre a lehető legjobb családhoz kerültem, már az első napokban otthon éreztem magam, ez is könnyebbé tette a beilleszkedést az amerikai környezetbe. Az iskolában mindenki nagyon nyitottan és pozitívan állt ahhoz a tényhez, hogy több külföldi diák is ott tanul, így egyszerű volt barátkozni és tartós kapcsolatokat kialakítani.
Két év távlatából sem tud felidézni egyetlen negatív élményt sem. Inkább arról beszél, hogy mennyi pozitív energiát hozott haza, ami néha hiányzik, még akkor is, ha sokszor nem volt őszinte és reális, de sokkal könnyebbé tette az életet.
– Rengeteg mindenben segített ez a lehetőség, aminek viszont a legjobban örülök, hogy sokkal nyitottabb és felszabadultabb lettem, jobban elfogadom magamat és jobban értékelem a saját kultúrám kincseit – hangsúlyozza Fanny, majd őszintén bevallja, hogy bizony az újra beilleszkedés itthon, a gimnázium utolsó éve borzasztó kemény volt. – Nehéz volt újra felvenni az itthoni tempót, és nemcsak az iskola szempontjából. Sokat fejlődtem és változtam egy év alatt, míg itthon minden a régi maradt, így nehéz volt újra társítani a kirakós darabjait – mesélte, de amikor rákérdezek, hogy ha visszafordíthatnánk az időt, újra elmenne-e, gondolkodás nélkül felel: kétségkívül igen.
Asztalos Ágnes
