A fenti címmel jelent meg lapunk munkatársának, Simó Már­ton írónak a szülőfalujáról, Atyháról és annak templomáról írt dokumentumkötete. A még nyomdaillatú kiadvánnyal és a szerzőnek a 2009-ben megjelent, eddig be nem mutatott Tranzit című könyvével, valamint a CÖF budapesti jótékonysági gáláján készült filmmel július utolsó vasárnapján ismerkedhettek meg az érdeklődők a helyi kultúrotthonban. [caption id="attachment_54263" align="aligncenter" width="2048"] Simó Márton dedikál. Személyre szóló köszönet Fotó: Farkas Antal[/caption] Nem próféta akar lenni saját hazájában, az alig kétszáz lelket számoló kis székely településen Simó Márton író, újságíró, az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület életre hívója, de igazi lokálpatriótaként szolgálja szűkebb és tágabb pátriáját, amelynek központjában szülőfaluja, Atyha áll. A kis székely falu, amelynek nevét a tavaly szeptemberben történt tragédia okán tanulta meg ország-világ, Budapesttől Clevelandig. A villámcsapás okozta tűzvészben teljesen kiégett templom újjáépítésére indult adakozásnak, a Budapesttől Clevelandig, az óceá­non innen és túl élő magyarság között összekötő hídként ívelő közösségi összefogásnak egyik leglelkesebb és lelkiismeretesebb mozgatórugója az író, akinek érdeme, hogy nemcsak szülőfaluja honlapját készítette el és működteti, lelkes szervezője a helybéli kulturális életnek, de néhány éve megírta a templom 200 éves történetét is. Akkor még maga sem sejtette, hogy az évforduló kapcsán született könyve hamarosan egy másik, a tragikus események és az azt követő újjászületés történetével bővül majd az atyhai krónika. A rendszerváltás itthon-otthon élményeit feldolgozó, a jó szerencse reményében elcsángáló, hazatérő emberek sorsfordító vagy sem történetét, az első határátkelések viszontagságait, az oda-vissza utazások ma már nosztalgikus hangulatát kiválóan dokumentáló Tranzit című novelláskönyv jó pár éve jelent meg Budapesten. Szűkebb hazában hivatalos bemutatója még nem volt, s a szerző úgy gondolta, elérkezett az ideje annak, hogy földijei is kézbe vegyék, így nemcsak az új, de ennek a novelláskötetnek a megismerésére is alkalmas volt a vasárnapi esemény. A zöld ág reménysége I. című kötet, amelyben a szerző a falu és a régi-új templom történetét jegyezte fel, nagyon friss, múlt hét végén került ki a nyomdából. Pontosan dokumentált helytörténet, amelyet minden aty(h)afinak ismerni érdemes, így a fotókkal is bőven illusztrált kötettel elsőként az atyhaiak ismerkedhettek meg. Nem volt jelen minden helybéli, de szép számban, körülbelül háromtucatnyian tisztelték meg jelenlétükkel a szerzőt. A helybéli kultúrotthonban lezajlott eseménynek Simó megadta a módját: a kötet méltatását írótársa, barátja, P. Buzogány Árpádra bízta. Bónusz volt a filmbemutató, ugyanis a szintén barát és munkatárs Farkas Antal és Szabó Károly operatőrrel, filmessel együttműködve Simó a Civil Összefogás Fórumnak a márciusi, a pesti Vigadóban szervezett jótékonysági gáláját rögzítő film levetítésével is megajándékozta falustársait. Kismonográfia, amely pontosan és híven dokumentálja a falu és temploma történetét, olyan forrásértékű könyv, amelynek erénye az archív és új fotográfiákból álló képanyag – méltatta A zöld ág reménysége című kötetet P. Buzogány. A címben szereplő római egyes számra is felhívta a figyelmet: a történet, ahogy a jelenleg még újjáépítés alatt lévő templom sincs kész, folytatásra és befejezésre vár. – Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy ez emlékkönyv. Nemcsak a falué, de annak a templomáé is, hiszen a kettő összetartozik: a kis közösség nélkül a templom is csak egy épület lenne, az istenháza nélkül pedig az itt élők nem élhetnének teljes életet – summázta Simó Márton könyvének mondanivalóját P. Buzogány Árpád művelődésszervező. A Civil Összefogás Fórumának március 13-i gálaestjéről készült kisfilm bemutatóját érdeklődéssel nézték az egybegyűltek. A több mint kétórás filmnek a rövidített, 50 perces változata is híven visszaadta a jótékonysági gála ünnepi hangulatát, lehetőséget adott az atyhaiaknak arra, hogy lássák azokat az embereket, neves személyiségeket, előadóművészeket, akik Budapesten élnek, de a székely kisfalu templomának sorsa iránt nem maradtak közömbösek, újraépítését szívügyüknek tekintették. A filmben a falunak jelentős összeget adományozó kanadai székely–magyar közösség is „szerepelt”, és ez adta az ötletet Simó Mártonnak, hogy mintegy jelképes hidat építve Cleveland–Budapest–Atyha között, a filmen felcsendülő magyar és székely himnusz énekléséhez a vasárnap délutáni bemutatón megjelentek is bekapcsolódjanak. A kérés teljesült: a jelenlévők állva, többek meghatódva csatlakoztak és énekelték el a Maroknyi székelyt és a Nemzeti imát – a momentumot Farkas Antal operatőr dokumentálta. Az atyhai könyv- és filmbemutató után szép számmal fogytak a bemutatott kötetek, Simó Márton minden aty(h)afiának névre és személyre szóló dedikáció­val köszönte meg az együtt eltöltött vasárnap délutánt. Lázár Emese