Korond községben élő és dolgozó lelkes civilek kezdeményezték a pénteken szervezett programot, amelyre Böjte Csaba ferences szerzetest hívták igét hirdetni. Hálát kívántak adni azért, hogy munkájuk eredményes volt, és komoly segítséget tudtak nyújtani négy, a községben élő, vagy származásánál fogva ide kötődő anyagi gondokkal és betegségekkel küzdő gyermeknek. [caption id="attachment_93693" align="aligncenter" width="1000"] Rászorulóknak nyújtottak segítséget. Új templom, új lendület Fotó: Farkas Antal[/caption] Ez a pillanat csak egy állomás volt a vállalásuk folyamatában, hiszen a munka folytatódik, tudtuk meg Miklós Johannától, a rendezvény kezdeményezőjétől. Csaba testvér azonban személyes elfoglaltságainak torlódása, időhiány miatt nem tudott jelen lenni, bár a közeli Szovátán tartózkodott. A templomot zsúfolásig megtöltő helyiek és a vendégek, akiket a közös ima és a jótékonyság fűz össze baráti közösséggé, szeretettel és nyugalommal fogadták el ezt a helyzetet – hiszen a Gondviselés útjai kiszámíthatatlanok –, majd a rózsafüzér elmondását követően a helyi plébános, Adorján Imre atya Bordi János pálpataki plébánossal – a „hegyi pappal” – celebrálta közösen a szentmisét. A szertartás után Csizmadi Mihály Zsolt Isten, futás és én… című előadása következett. Az Erdőszentgyörgyön élő, Ko­ron­don gyógyszerészként dolgozó atléta, hosszútávfutó sportkarrierjéről is vallott. Boldog futónak nevezte magát a teremtett világban, ahol még a rossz sem céltalan, és mindennek jelentése van. A futás életfilozófia számára és meditáció. Sportolás közben érzi Isten közelségét, de a magányban és a csendben, amikor szalad, egészséget is nyer. Nem a versenyszellemért fut; vallja, hogy három győztes létezik: aki megnyeri a versenyt, aki sikerrel befejezi, és az, aki örvend, vagy tanulni képes más sikereiből. Meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy mialatt ötször kerülte meg az Egyenlítő mentén a Földet – nagyjából ennyivel egyenértékű az általa befutott táv –, igen sok örömben volt része. Adorján tisztelendő úr megköszönte a veterán atléta vallomásos előadását. A templomozás után a civilek és a hívek népes csoportja még sokáig együtt volt; szerény agapé és baráti beszélgetés keretében ejtettek szót a további tervekről, amelyek az atyhai és a környékbeli híveket érinthetik. A pénteki együttlét bizonyság arra, hogy ebben a faluban, ahol a templomszentelés után magasabb stációkig érkeztek a helyiek, mind lelki, hitéleti, mind kulturális téren is mozdulni látszik a tartós együvé tartozás, a szép és a jó teremtésének imádságos igénye. Simó Márton