– Actele la control! – vetette oda a klingonok felé a polic.
– Cse káuzát sztáj ákolo? – próbálkozott Senna bácsi. – Mongyál te es valamit! – sandított az öreg MJ-re.
– Rományul csak annyit tudok, hogy „Kum te kjámö puj de dák? ATTILA!” – húzta ki magát a hórihorgas vénember.
– A’TTL’AHHH?! Is’Then O’Storrahh?! – fordultak ki a szavak az első klingon torkán.
– Te, ezek lehet, hogy magyarok?
– S akkor én mi vagyok?? – húzta össze szemeit Senna bácsi.
– Nevem: Targh-Yan! – nyújtotta kezét a fővezér.
– Tarján?? – nézett össze a két öreg.
– Qe’r…– mondta a második.
– Kér?? – ámuldozott Csutika.
– Kurt-Ghyar-Maathhh – szólt a harmadik.
– Chârt-Ghiarmat? Gyarmat? Ardealul îl apărăm! – harciaskodott Pisică Mitică.
– Folytassad csak, ha te akarsz lenni a csont a kicsikutya szájában! – intette nyugalomra Senna bácsi a szokásosan túlbuzgó „szolgálunk és védünket”.
– Van GHÁÁÁZZ! – slukkolt hatalmasat az Ördögköpés levegőjéből Qe’r.
– Pedig csak jövő hétre ígérték a transzportbutéliját – csodálkozott az öreg MJ.
– Kell a „Fekete Medence Lelke”. A GHÁÁÁZZ! Az hajtja U-hhajjott, quap... Cha’Bba!... És MUKODIK: Quap! A Cha’ Bba!
– Csaba? Az űrhajótok neve Csaba?!
– Igen. Menunk khell vissza, hodu utu rea. Most pedig itt meg kell verekedni legjobb harcossal, mert kell GHÁÁÁZZ!
– Álljatok meg, teee!!! – ordított Senna bácsi. – Kiderül, hogy rókonyok vagyunk, s egyből el akartok vinni valamit?
– S mán verekedni? Hát tekenyőt a beleidnek hoztál-e, barátom?? 
– Akkor adunk nektek csere. Az Ido-Gheeep. 

A fővezér kezéből egy fémszínű kis kocka levitált a két öreg irányába.
– Acest dispozitiv devine proprietatea statului român.
– Romulánok? – képedt el Tar­gh-Yan.
– Teccik-e tudni, a Sztár Trekkben a klingonok ész a ro­mulánok viszonya offi­csi­áli­szan: hűvös – magyarázott Csutika.
– Vissza teerunk megghh. De most khell GHÁÁZZ!
– Egy háromlitres bidonnal eppeg adhatunk – ajánlotta Sen­na bácsi.
Az öreg MJ végtelen hosszú karjával belemerítette a korsót az Ördögköpés vizébe, a kiskutyatetem pedig mintha műkorcsolyázna, örömében csinált egy dupla Rittbergert, és ráugrott a korsó szájára, dugónak.
Aztán így mentek el a klin­gonok. Pisică Mitică pedig ki­állított egy proces verbált, cu mențiunea, hogy a gyanúsított elköltözött la domiciliu ne­cu­noscut.
– Ez ce fel de dispozitiv este, nenea Senna bácsi?
– Időgép. Így mondta Tarján.
– Sz mit cinál asz idővel?
– Gondolom, termeli.
– Van itt idő elég, még nem kell egy gép es, hogy termelje – méregette gyanúsan a kockát az öreg MJ. – Mit csinálunk annyi idővel? Így es alig várom mán’, hogy megdögöljek.
– O vindem.
– Kinek, te?
– La cine are nevoie de ea.
– Szokan kereszik. Buko­reszt­ben kétszáz lej egy perc.
– Fără TVA!
– Abba adósodjanak el!
– Így isz olcóbb, mint egy gyermek délutáni szórakosztatásza a Cíki Majáliszon.
– Ide figyeljetek! Kezeljétek... ahogy tetszik. Nekünk nem kell már több idő, éltünk eleget. De itt egy percért egy lejnél többet ne kérjetek, mert úgy megsuvasztunk az öreg MJ-vel, hogy ez a gép nem tud annyi időt termelni, hogy legyen elég időtök elhúzni a csíkot innet!