Tájházzal gazdagodott Bencéd. Makkai-Ilkei Ildikó helyi unitárius lelkész kezdeményezte a falumúzeum létrejöttét, és ő is végezte a gyűjtőmunkát. Mint mondta, a kis falumúzeum egyfajta többletet nyújt nemcsak a helyi közösségnek, hanem az egész térségnek.

– Az elsődleges cél az volt, hogy megmentsük ezeket a tárgyakat az enyészettől az utókor számára. Nagyjából 2-3 év alatt gyűltek össze ezek a régiségek, ki mit adott, mindent elfogadtam, mindent összegyűjtöttem – fogalmazott.

Mint mondta, számára a gyűjtés egyfajta szenvedély, amely egészen gyerekkoráig nyúlik vissza. Az évek alatt összegyűjtött tárgyakat kezdetben a gyülekezeti teremben helyezték el, de az szűkösnek bizonyult, így az egyházközség 2019-ben megvásárolt egy ingatlant a település központjában, amelynek közösségi rendeltetést szántak. A két épületet és egy csűrt magában foglaló ingatlan épületeinek egyikében kapott helyet a falumúzeum.
A tárgyak mellett élettörténeteket is összegyűjtött a lelkésznő, amelyek szintén nagy jelentőséggel bírnak.

– Nagyon sok élettörténetet megörökítettem, amelyek betekintést engedtek nyerni a régi időkbe, és amelyeket, ha nem rögzítek, akkor elvisznek magukkal az idősek. Nagyon érdekesek voltak számomra ezek a történetek – részletezte Makkai-Ilkei Ildikó.

Az összegyűjtött használati tárgyak közül a ládák voltak a legrosszabb állapotban, ezek főleg pincékből, csűrökből, padlásokról kerültek elő, éppen ezért a kiállítást megelőzően mindegyiket restaurálták. Az egyik legrégebbi tárgy, ami egy 1804-ből való kelengyés tulipános láda, de egy 1848-ban már használatos mérleg is a kiállított tárgyak részét képezi. A tipikus, két helyiségből álló parasztház egyik helyiségében a konyhát, a másikban pedig a szobát rendezték be. A bútorok mellett számtalan textília, használati tárgy is összegyűlt, amelyeket gondosan helyeztek el a kelengyés ládákba. A szobarészt úgy rendezte be a lelkésznő, hogy az a különböző egymást követő életfolyamatokat tükrözze. Az ajtó mellett a gyermekkort jelképező tárgyak, például fa iskolatáska, palatábla kapott helyet, majd a konfirmáláshoz kapcsolódó emlékekre irányul a figyelem. A katonaság időszakához és a fogsághoz köthető tárgyak következnek, aztán az udvarlás, esküvő, családalapítást bemutató fotográfiák is kikerültek a kis szoba falára, végül pedig maga a mindennapi élethez szükséges tárgyak, legvégül pedig az öregkorhoz kapcsolódó eszközök kerültek közszemlére. 

– Nem az a cél, hogy hatalmas tömegeket vonzzunk ide, hiszen sok hasonló tájház működik a megyében. Elsősorban a helyieknek készült ez a kiállítás. Célom az volt, hogy megőrizzük ezeket a tárgyakat, amelyek a helyiekhez, az elődökhöz kötődnek, azokhoz az emberekhez, akik az egyházközség részei voltak, hogy így is, ezáltal is tovább éljenek bennünk, megőrizzük emléküket egy-egy hozzájuk kapcsolódó tárgyban, fényképben – fogalmazott.

Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy az elmúlt években a helyiek is megértették azt, hogy ezek a tárgyak mennyire fontosak, értékesek, mennyi sok mindent üzennek a mostani generációknak.

– Úgy vélem, lassan olyan generációk nőnek fel, akiknek tényleg el kell mondani mindent ezekről a tárgyakról, mert nem tudnak róluk szinte semmit, hiszen nem találkoztak ilyesmivel, és éppen ezért magyarázatra szorulnak – hangsúlyozta Makkai-Ilkei Ildikó.

Bár nem a tömegek vonzása a céljuk, gyűjteményüket szívesen bemutatják az érdeklődőknek.