Valószínűleg a megye legfiata­labb polgármestere Kovács Imre. Máréfalva új elöljárója mezőgazdasági szakemberként érti és érzi az általa vezetett közösség mindennapi gondjait, a megyei tanács alintézményeinél szerzett tapasztalatait pedig jól tudja majd hasznosítani a fejlődés érdekében. Nyitni szeretne a turizmus irányába, és rugalmasabb gazdálkodásra biztatná a lakosokat. – Mi motiválta abban, hogy polgármesteri mandátumot szerezzen? – Nem fellángolásból, karrie­rizmusból döntöttem el, hogy indulok a polgármesteri tisztségért. Dolgoztam gyakornokként a Romániai Magyar Gazdák Egyesületénél (RMGE), majd a Hargita Megyei Tanács alintézményeinél, a Vidékfejlesztés és Programok Igazgatóságán és az Agrárkamaránál. Az öt év alatt megszerzett tudás, tapasztalat, kapcsolati rendszer, illetve az otthon, Máréfalván végzett mezőgazdasági tevékenység elegendő alapot adnak ahhoz, hogy polgármesterként képes legyek a közösségért dolgozni. – Milyen csapattal dolgozik? – Az önkormányzati testületnek 2 MPP-s, 9 RMDSZ-es tagja van, de nem az a fontos, hogy ki milyen színekben jutott be a tanácsba, hanem hogy jól tudjunk dolgozni. Ellenzékre szükség van, mert az egészséges vita kell a jó döntésekhez. Fontos, hogy ne döntsünk baráti alapon, viszont ne legyen ujjal mutogatás se egymásra, ne legyenek nézeteltérések egymás között. Már túl vagyunk két tanácsülésen, a hangulat jó. – Hogyan vette át a stafétát az előző vezetéstől? – Kaptam befejezetlen feladatokat, olyanokat, amelyek több évre szólnak. Ezeket tovább kell vinni, pénzt kell elkülöníteni a folytatáshoz. Nem arról szól szerintem a polgármesteri tisztség, hogy most jövök én, és megváltom a világot, megmutatom, hogy én mit tudok, hanem tiszteletben kell tartani azt, amit az elődök már elindítottak. De természetesen szeretném saját elképzeléseimet is megvalósítani a következő négy évben. – Mivel töltötte a mandátum elejét? – A falu két részén is, egy-egy kilométer hosszúságban járdát építettek az elmúlt hetekben, ezt már én vettem át, és fizettem ki. A falu orvosi rendelőjének is otthont adó épületet is felújították, hátravan az átvétel. Célom, hogy a napközi a szükséges engedélyek birtokában kezdhesse az új tanévet, ezt a folyamatot is elindítottuk. – Melyek Máréfalva erősségei? – Egyrészt, hogy főút mellett terül el, és közel van a városhoz, Székelyudvarhelyhez. Mindkét tényező gazdasági szempontból előnyt jelent. Ugyanakkor a székely kapuk faluja is vagyunk, óriási dolog, amit az Europa Nostra-díjas nyugalmazott tanárnő, Kovács Piroska ezen a területen elvégzett, most már Európa-szerte sokan ismerik a falut neki köszönhetően. A sok szép, felújított kapu turistacsalogató is lehet. De el kell mondanom, hogy még nem használjuk ki megfelelően ezeket a kitörési pontokat. Talán többet kellene látni, tapasztalni ahhoz, hogy a turizmus terén fejlődjön a falu. – Melyek a legsürgősebb feladatok? – Az egyik a villanyhálózat bővítése. Tovább kell folytatni a járdák építését, mert szalagtelkes faluként, főút mellett a közlekedésbiztonság szempontjából ez nagyon fontos. Sürgős a tűzoltósági felszerelések korszerűsítése (Máréfalván nincs önkéntes egyesület, de a hivatal alkalmazásában van tűzoltó), illetve a kanalizálás bővítése is elsők között van a listán. A helyi iskolával is szeretnék együttműködni, olyan, tanórákon kívüli iskolai tevékenységek támogatásán keresztül, amelyek a közösséget erősítik, és sikerélményt adnak a gyerekeknek. Elsősorban a sportra gondolok. Szeretném, ha az iskolában ugyanazokat a feltételeket, hangulatot és lehetőségeket kapnák meg a gyerekek, mint mondjuk egy városi iskolában. – Máréfalva nemrég csatlakozott a Sóvidék–Hegyalja LEADER Akciócsoporthoz. Mit vár ettől a lépéstől? – A 2012 utáni országos vidékfejlesztési tervben nagyon kevés lehetőséget kapnak a kisgazdák, a helyi termelők. Jelenleg az állam alig támogatja a gazdálkodókat. Szeretném, ha az Akciócsoport erre a hiányra fókuszálna. Ha ciklusonként 4-5 gazda pályázni tud mezőgazdasági gépek beszerzésére, vagy egyéb, a gazdaságát fejlesztő beruházásra, akkor már eredménye volt annak, hogy beléptünk ebbe a testületbe. – Milyen mértékű a faluban a fiatalok elvándorlása? – Sajnos, a térségben tőlünk mennek el a legtöbben. Ennek egyik okát abban látom, hogy főleg az idősebbek nagyon nehezen változtatnak, sokan erőltetik például az évtizedek óta megszokott gazdálkodást, miközben a földrajzi adottságok szempontjából a megyében a Gyimesek után nálunk a legrosszabbak a feltételek. Kis, tizenvalahány áras parcelláink vannak, miközben máshol egyhektáros területeken gazdálkodnak. Én úgy látom, hogy ezek a viszonyok a máréfalvi ember mentalitására is hatással voltak és vannak. Ragaszkodnak ahhoz, ami van, nehezen tudnak kitörni a megszokott keretekből. Ezzel együtt a falu nem áll rosszul, az udvarhelyszéki települések között jó középmezőnyben foglal helyet a gazdaság az anyagiak szempontjából. Visszatérve a fiatalokra, nem baj, ha elmennek, csak attól tartok, hogy nem fognak visszajönni. Ördögi kör, mert elmennek a több pénzért, de a hiányuk a helyi gazdaságot gyengíti. Bár a faluban megvan a potenciál, az állami támogatások elmaradása miatt jelenleg stagnál a mezőgazdaság fejlődése. Gond az is, hogy a gazdák nem tudják a termékeiket olyan mértékben értékesíteni, amennyi ráfordított munkával előállították azokat. – Milyen megoldásokat javasolna? – Egyrészt törzskönyvezett állatok tenyésztésével kellene foglalkozni, ehhez viszont ismét jó pályázatok kellenének. Egyébként a faluban jelentős az állatállomány, ezernél több szarvasmarhát, mintegy kétezer juhot tartanak. Jövőt látok a zöldségtermesztésben is, egy-két család biztosan megélhetne ebből. Valahogy úgy kéne, hogy két-három ember a mezőgazdaságon belül kiválasztana egy ágazatot, és azt művelné, mások pedig egyébbel foglalkoznának. Jónak tartom a hagyományos vásárokon való részvételt, a Székely termék mozgalomhoz való csatlakozást. Néhány máréfalvi gazda már több helyre is eljár, és ennek köszönhetően fejlődtek is, mert megérni látszik a termelés. – Tervek, elképzelések? – Szeretném elkezdeni a telekkönyvezési folyamatot. Az idősebbekkel szeretném tartani a kapcsolatot, és amilyen szinten csak tudom, segíteni, támogatni fogom a mezőgazdasággal foglalkozó embereket. Keressük a megoldást egy kisvágóhíd létesítésére (Udvarhelyszéken nincsen), erről már Borboly Csaba megyeelnökkel is egyeztettünk. Talán a székelykeresztúri tejfeldolgozóhoz hasonló formában jöhetne ez létre. A falu kulturális életét is szeretném támogatni. – Milyen polgármester szeretne lenni? – Olyan, aki nem tesz az emberek között különbséget, nyitott mások véleményének meghallgatásához, közvetlen kapcsolatot ápol a lakosokkal és segítőkész. Asztalos Ágnes