Az úrihímzés rejtelmeibe tekinthettek be mindazok, akik részt vettek Kisné Portik Irén néprajzkutató legújabb könyvének bemutatóján. Székelyudvarhelyre a szerző az unitárius nőszövetség meghívására érkezett és tartott átfogó előadást a belvárosi unitárius egyházközség imatermében. A kötet szerzője elmondta: az úrihímzés csupán száz éve viseli ezt a nevet, addig régi magyar hímzésnek nevezték ezeket a kézimunkákat. Meglátása szerint sokkal inkább fedi a valóságot ez a megnevezés, mint az úrihímzés, azért, mert nemcsak a gyökereiről, hanem a teljes jellegéről hordozza a név az információkat. Elmondta, ez az öltésforma felöleli a teljes magyar hímzéstudást. – Ebben a könyvben nem az öltéstípusokat írom le, hanem a hímzéseknek, a motívumoknak a régiségét és magyar jellegét próbálom hangsúlyozni – fogalmazott Kisné Portik Irén. Kifejtette: az úrihímzés teljesen az arisztokrácia rétegeihez kötődött mint örökség, holott a legtöbb úrihímzéssel díszített tárgy az egyházaknál maradt fenn. Adományozóik pedig a középosztálybeliek és a szegényebb rétegek voltak – ecsetelte a szerző. Elhangzott az is, hogy1031-ből a magyar koronázási palást teljes egészében kimeríti az úrihímzés fogalmát és ez Európa legrégebbi hímzésemléke. Hogy azzá váljon, a Kisné Portik Irén vezette egyesületnek is része volt benne. Szó esett továbbá arról a kazuláról is, amelyet Gizella királyné saját kezűleg készített egyfajta stratégiai ajándékként János pápának, és amelyen szintén az úrihímzés volt a domináns. A palást az idők során tűz martalékává vált, egy kézrajz őrizte meg emlékét az utókornak. Ennek történetéről is bővebben olvashatunk a könyvben, de sok más érdekességet is tartogat az olvasóknak Kisné Portik Irén könyve. – Én úgy gondolom, egy könyv csak akkor ér valamit, ha hoz valami újat az olvasónak, több mindent beemeltem a szakirodalomba, ami eddig hiányzott, mert ha nem, nem fog a szakmánk előrébb haladni. Arra nincs szükség, hogy íróasztal mellett hat könyvből írunk egy hetediket. Csak akkor érdemes kivágni egy fát könyvért, ha az egy olyan emléket állít az én felfogásom szerint a kultúrértékeinknek, hogy okkal tudjuk nélkülözni az erdőből – fogalmazott Kisné Portik Irén. A hallgatóság között számos tanítványa is jelen volt, hiszen a Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató nemcsak fáradhatatlanul gyűjti, őrzi, hanem tovább is adja az úrihímzés és a népi hímzés technikáját az érdeklődőknek. A bemutatón szó esett a Gránátalma Egyesületről, amelynek Kisné Portik Irén a vezetője. Elmondta, azért választották a gránátalmát egyesületük nevének és jelképének, mert alig van olyan hímzés az úrihímzés kategóriában, amelyen a gránátalma motívuma ne lenne rajta. – A gránátalma az egyik legősibb motívum. A nép, ha azt alkotná meg, amit lát, akkor minden egyes hímzés a muskátliról szólna, de nem az van. Sehol nincs muskátli, hiszen a jelképeinket a tudatunkból szedjük elő, azt, ami generációkról generációkra öröklődött. A mi feladatunk, hogy mi is megtanítsuk unokáinkat, átadjuk tudásunkat. A gránátalma egy olyan gyümölcs, amelynek rengeteg magja van, a termékenység, bőség, gazdagság jelképe, és hűen tükrözi a mi tevékenységünket – ismertette. A Gránátalma Egyesült az elmúlt évben felavatta új zászlóját, amely a könyv borítóját is díszíti. Ezzel kapcsolatosan Kisné Portik Irén elmondta, saját tervezése, amely a varróasszonyok lelkületét fejezi ki. Az úrihímzés helye a nemzeti értéktárban című kötet bemutatóját egyébként tegnap Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban is megtartották, ahol Böjte Andrea Mária beszélgetett a szerzővel.

Hadnagy Éva