Reformációi emlékparkot avattak Felsőboldogfalván és ünnepi istentisztelettel hajtottak fejet Székelyudvarhelyen a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából szombaton. Kató Béla püspök a reformátusok legrangosabb Hargita megyei jubileumi rendezvényén Isten megújító munkája elindításának nevezte a reformációt, és arra intett, hogy szimbolikus sátraink építésekor mindig Isten legyen a sátor legfőbb tartóoszlopa. [caption id="attachment_59112" align="aligncenter" width="1000"] Leleplezték Bocskai féldomborművét. Múltat idéztek, de a jövőt építik Fotók: Kovács Hont Imre[/caption] Hitvalló napra gyűltek össze a hívek a megyét lefedő Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye minden szegletéből szombaton azért, hogy az 1517-es reformáció 500 éves évfordulója jegyében emlékezzenek, imádkozzanak. Kiváló helyszínnek bizonyult ehhez Felsőboldogfalva, ahol emlékparkot adtak át Luther és követőinek tiszteletére. A nagy tettekre való felhívás helye A 900 éves felsőboldogfalvi templom kihasználatlan udvarán – mint arról már beszámoltunk – nyáron kezdődtek el a látványos térrendezési munkák. Már évek óta foglalkoztatta a helyi közösséget egy park létrehozása, az utóbbi időkben pedig kirajzolódott egy, a reformációnak is emléket állító zöldövezet kialakítása. Végül – hathatós helyi tanácsi és magyarországi támogatással – 364 ezer lejből megvalósult, és szombaton egyházmegyei hitvalló nap keretében átadták a Reformációi emlékparkot, amely tulajdonképpen a település központjává vált. – Nem volt egyértelmű, hogy a reformációnak meg kell történnie, és nem volt egyértelmű a reformátorok kiállása, áldozata sem. Legyen ez a park a találkozások, elmélkedések helye, buzdítson a nem egyértelmű dolgok felvállalására, a reformátorok emléktáblái pedig fejezzék ki a nagy tettekre való felhívást – fogalmazott az avatóünnepségen Radu Moldovan helyi református lelkész. A templomot körülölelő parkban sétányok, padok, valamint a reformátoroknak és a reformációnak emléket állító táblák mellett helyet kapott a Bocskai István fejedelmet ábrázoló, kőbe vésett féldombormű is, Zavaczki Walter Levente alkotása. [caption id="attachment_59113" align="aligncenter" width="1000"] Ünnepi felvonulás Székelyudvarhely központjában. A reformálást folytatni kell[/caption] Isten nélkül lehetetlen A több száz résztvevő között egyházi és világi vezetők is részt vettek az eseményen. Isten igéjét Kántor Csaba esperes, parajdi lelkész olvasta fel, a reformációt és a reformátorok munkásságát pedig Bekő István Márton méltatta. – Miként a megreformált hit és egyház egykor választ adott, azonképpen ma is válaszokat próbál adni a globális, pluralista, bizonytalanság által eluralkodott világban. Ezt az evangéliumot mi felvállaljuk, és további kegyelmi időt, jövendőt kérünk – fogalmazott. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejtette: nem mondhatunk le a reformátorok és a tanaikat követő fejedelmeink örökségéről. Minden, amit tettek, eszköz volt az ige hirdetése felé – mondta. – A jelen és a jövő, valamint az emberi képességeink határmezsgyéjén állunk, vágy és valóság között. A reformáció megtanított arra, hogy fogadjuk el a saját határainkat, és hogy egyedül képtelenek vagyunk elérni a vágyainkat, Isten viszont kipótolja a tökéletlenségünket – hirdette Kató Béla. [caption id="attachment_59114" align="aligncenter" width="1000"] Kató Béla püspök a helyes sátorállításról hirdet igét. Isten az egyetlen tartóoszlop[/caption] Nemcsak az egyházat változtatta meg Brendus Réka, a magyar kormány Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályveze­tő-helyettese a park hangulatát, magasztosságát dicsérte, a reformáció „öt soláját” fejtette ki, és mindenkori felelősségvállalást, kiállást szorgalmazott. Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok a protestáns közösségek által óhajtott lelki megújulás és jövőépítés szükségességére hívta fel a figyelmet. Nem elég megismerni, meg is kell élni és jelenné kell tenni a reformáció tanait – közölte. Sándor József helyi polgármester a templom és a reformáció szerepét hangsúlyozta: lehet, hogy nélkülük nem létezhetnénk. Verestóy Attila szenátor a keresztyénség „jobbik felének” nevezte a reformáció után eltelt időszakot, amikor Isten és ember között már nincsenek kerülőutak, nincs felelősséghárítás. Kiemelte: más felekezetek számára is hasznos változásokat eredményezett a reformáció. Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke nagy jelentőségűnek és sokat mondónak nevezte az emlékparkot, és arra mutatott rá, hogy a technológiai vívmányokat ismerő fiatalok számára üzeni a reformáció: sosem a technológia, hanem a tettek határozzák meg az embert. Kőrösi Viktor Dávid konzul a reformáció és az ’56-os események közti párhuzamokra reflektált, és arra következtetett, hogy a reformáció a nemzetépítésnek is ünnepe. Borbély István, az emlékpark ügyét szívén viselő alpolgármester a templomkert „megreformálásáról”, vagyis az emlékhely kialakításáról beszélt, amely reményei szerint a közösségi élet felpezsdítéséhez is hozzájárul. Építés és javítás Az emlékpark átadását szeretetvendégség követte, majd az ünneplőket istentiszteletre várták a székelyudvarhelyi Belvárosi református templomba, ahol Kató Béla a reformáció alapigéjére (Ámós próféta könyve 9:11) építette prédikációját. – A reformáció nem emberi mű volt. Nem a reformátorok munkássága és érdeme, hanem Istennek a lehajlása a középkori sötétségbe borult egyházához – fogalmazott. A bibliai igére alapozva a sátrat tartó központi oszlop fontosságát hangsúlyozta – amelynek neve egyébként nem véletlenül istenfaként honosodott meg a magyar nyelvben. – Jézus a fundamentum és a sátor fő oszlopa is. Amikor nem így volt, leomlott a sátor és maga alá temette az ott levőket. A rendszerváltások is hiába jöttek, Isten nélkül gyenge oszlopokat állítottak. A reformáció arra tanít, hogy mi a helyes sátorállítás. A wittenbergi 95 tétellel ez indult el – mondta Kató Béla. – Fontos, hogy a reformáció lényegét megértsük: Isten elindította megújító munkáját az igeközpontú keresztyénségből az élet minden területére – tette hozzá. Ámós próféta nyomán arra tanít minket az Úr, hogy be kell tömnünk a repedéseket, helyre kell állítanunk a romokat. A püspök szerint az Erdély-szerte szolgáló mintegy 540 református lelkész, a templomok és az egyházi iskolák igazolják, hogy van remény, de az ünnepek közben a hiányosságokra is gondolnunk kell, folyamatos, állandó odafigyelést kell tanúsítanunk. – Jézust nem zárhatjuk be egy-egy középkori templom falai közé, ki kell vinnünk a mindennapjainkba. Magánkeresztyénség nincs, ha a csendességünkből nem törünk ki az utcára, nem lesz új reformáció. Ha kint a világban didergőt találunk, a mi fészkünk melegében kell őt felmelegítenünk – hirdette a püspök. Az ünnepi istentisztelet úrvacsorával zárult, majd közös ebéd zárta a hitvalló napot, a reformációra való emlékezés legnagyobb Hargita megyei eseményét. Kovács Hont Imre