Jelenleg tizenketten élnek a tizenegy férőhelyes székely­udvarhelyi hajléktalanszállón. Vannak állandó lakók, visszatérő vendégek, gondoznak itt magatehetetlen beteget, és egyre több a nő is. Az intézményt működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársai szerint a városnak legalább egy húsz férőhelyes átmeneti menedékre lenne szüksége, és egy szociális fektetőre. [caption id="attachment_17148" align="aligncenter" width="620"] Szoba a Budvár széli szállón. Átmeneti vagy végleges menedék?Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Két szoba a szükséges mellékhelyiségekkel a főleg romák lakta Budvár lakótelep szélén álló tömbházban – ez a székelyudvarhelyi hajléktalanszálló. Az épületben lakások is vannak és elemi osztályos iskola a negyedben lakó gyermekek számára. Az Albert Schweitzer Alapítvány 2013 májusa óta működteti az intézményt. Hatan dolgoznak itt. Farkas Réka és Kosztolányi Anna, két szociális munkás, az alapítvány hivatalos képviselői beszéltek a szálló életéről. Lakók Hosszú évekig szinte csak férfiak laktak hosszabb-rövidebb ideig a szállón, nők csak átmenetileg kértek itt helyet. Jelenleg viszont nyolc férfi – közöttük vannak, akik már rég itt élnek, vannak újak, és vannak, akik csak télre költöznek be –, valamint négy nő él itt. Ősszel érkezett például egy pár, aki az idénymunkák lejártával szállás nélkül maradt, egy 61 éves nő a múlt héten jelentkezett be, ő önkormányzati lakásban lakott, de a házat bontják, így utcára került. Másfél éve egy állandó női lakójuk is van. A hölgyek, a pár és még egy férfi lakik a hatágyas szobában, a többiek az ötágyasban, de a folyosón is ki kellett alakítani egy fekhelyet, ott egy magatehetetlen férfi fekszik. A szakemberek szerint mintha a nők „védettebbek” lennének a hajléktalanná válással szemben, talán találékonyabbak, talán a környezetük sem hagyja annyira magukra őket. Bár ez a jelenség is változni látszik. A hajléktalanszállón élők gyakran mindenféle jövedelem és biztosítás nélküli személyek, vagy kisnyugdíjból, szociális segélyből élnek. Csak udvarhelyi lakosokat fogadnak be. Mindennapok Hétköznap délelőttönként egy olyan gondnok dolgozik, aki rendelkezik egészségügyi szakképesítéssel, és egy „mozgó” gondnok, aki a lakók ügyes-bajos dolgait intézi: segélyek ügyében jár el, recepteket vált ki. Három férfi gondnok délután vagy éjszaka, illetve hétvégén teljesít szolgálatot. A mallersdorfi ferences nővérektől minden hétköznap meleg ebéd érkezik, hétvégén pedig a szálló által biztosított alapanyagokból a gondnok főz. A reggelit, vacsorát a lakók többnyire maguk oldják meg. Vannak rendszeres támogatóik, például a Református Öregotthon időnként tartós élelmiszereket adományoz, az egyik városi pékség pedig már két éve állja a mindennapi kenyeret. Éppen aznap, amikor interjúnk készült, a Napsugár Napközi Otthon szombatfalvi tagóvodájától egy csomagtartónyi friss zöldséget, gyümölcsöt kaptak. A lakók 9 és 17 óra között nem tartózkodhatnak bent, de betegség, rossz idő esetén rugalmasan kezelik ezt a szabályt. A mindennapok egyik leggyakoribb problémája a tisztálkodás, pedig a házirendben benne van, hogy bejövetel után mindenki köteles lezuhanyozni, otthoni ruhát ölteni. Van, aki „terroristának” nevezi a vezetőket vagy a gondnokot, mondván: erőszakoskodnak vele, hogy fürödjön meg. A másik gond az italozás, amit szintén tilt a házirend. Ha a gondnoknak tudomására jut, hogy valaki alkoholt vitt be a szállóra, egy hét kitiltás jár érte, ismételt kihágás esetén meghosszabbítják a büntetést. A hajléktalanszállón megünneplik a karácsonyt, farsangi mulatságot tartanak, magánszemélyek, cégek támogatásával. Két éve nyaranta egy hétvégére Hargitafürdőre szervez kirándulást a működtető alapítvány. A tél rendkívüli eseteket is hoz: tavaly például volt olyan éjszaka, amikor húsz személyt kellett elszállásolniuk. Ilyenkor az épületben működő iskola egyik osztálytermében alakítanak ki fekvőhelyeket. Szerencsére a nagy hidegek eddig a téli vakáció idején érték el a várost. Anyagi háttér A szállónak is helyet adó épületet a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal tartja fenn, havi támogatást is kap az Albert Schweitzer Alapítvány. Kiegészítésként pályáznak. Hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására már két ízben is nyertek szintén a városháza által kiírt programban. Idén már másodszor hirdettek meg és bonyolítottak le jótékonysági fotópályázatot, most 500 lej gyűlt össze. A pénzből gyógyszereket vásárolnak, felkészülnek a megfázásos betegségekre. Mentálhigiénés támogatás Az említett felzárkóztató prog­ramban 2013 óta minden évben fél éven keresztül járhatnak a lakók mentálhigiénés foglalkozásra, a programot idén is folytatják. Az alapítvány munkatársai úgy tapasztalják, a lakók igénylik ezt, mert felszabadulnak attól, hogy valaki csak velük foglalkozik. Mint fogalmaztak: ettől kissé megváltozik a légkör. Tófalvi Beáta pszichológus, aki tavaly járt hozzájuk, azt mondja, várják a szállóban élők a folytatást, mert tanulságosnak tartották, és jólesett nekik, hogy meghallgatták őket. Így fogalmaztak: „kell az igazság számunkra, s az igazság kimondása életerőt, reményt és hitet ad”. Vannak úgymond sikertörténetek is, amikor egy-egy lakónak sikerül visszatalálni a társadalomba, kibékül a rokonaival vagy munkát talál, amiből fenn tudja tartani magát. De van közöttük olyan is, aki helyzetét véglegesnek tekinti, már nem lehet kimozdítani ebből az állapotból, „öröklakás” számára a hajléktalanszálló. Igények, elképzelések Udvarhelynek legalább húsz férőhelyes szállóra lenne szüksége – mindkét szakember véleménye szerint. Ugyanakkor úgy látják, igény lenne egy szociális fektetőre. A hajléktalanszálló tulajdonképpen éjszakai menedékhely, a krónikus betegeknek, az önellátásra képtelen személyeknek nem itt lenne a helyük. Általános jelenség az országban, hogy hiányzik egy olyan intézmény, amely ezeket a személyeket befogadná és gondozná, akár életük végéig. Mert az utcán élők gyakran nem tudnak, nem akarnak a szálló szabályaihoz alkalmazkodni, ezért nem is mennek be, de aztán teljesen tönkremegy az egészségük. Bekerülnek a kórházba, de amikor ott valamennyire rendbe hozzák őket, a szállóra küldik. Nehéz helyzetbe kerül így az intézmény, valójában a megfelelő személyzet, hely, eszközök, felszerelés is hiányzik a súlyos betegek ellátására. Ez egy rés a szociális ellátórendszerben: a kórházban sokáig nem maradhatnak, öregotthonra nincs pénzük, így – kényszermegoldásként – az átmeneti szállás lesz a végleges menedék. [box type="shadow" ]Károly bácsi majdnem fél évtizede a szálló lakója. Súlyos beteg. – Hogy érzi magát a szállóban? – A szálló rendben van, jól bánnak velünk. – Meddig marad itt? – Ez a betegségemtől függ, attól, hogy mennyire jövök helyre. – Miért került ide? – Mert egyedül voltam, s lebetegedtem.[/box] Asztalos Ágnes