Hatvannál több gyermek énekelte szívből a népdalt Má­ré­falván, szombaton, az első Hegy­alja Nép­dalfesztiválon. Jól sikerült az indulás, lesz folytatás. [caption id="attachment_58787" align="aligncenter" width="1000"] Népes közönség előtt léptek színre a kis népdalénekesek. Szívből fújták Fotó: Dávid Endre[/caption] Kodály Zoltán-idézetet választott mottónak az első Hegyalja Népdalfesztivált szervező Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület és a Nyirő József Általános Iskola: „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egy idős, a magyarság történelme során kialakult és az évezredes használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket.” Dávid Izabella zenetanárnőnek régi álma volt, hogy összegyűjtse és megmérettesse a környékbeli településekről a gyermekeket, lehetőséget adjon a közös éneklésben rejlő öröm és erő megtapasztalására, így született meg az első Hegyalja népdalfesztivál – mesélte lapunknak Szallós Kis Judit, a Kőlik Hagyományőrző Egyesület elnöke. A hívó szó meghallgatásra talált: a hét végén, szombaton délután csengett a tiszta gyermekhangoktól a máréfalvi kultúrház. A helybéli polgármesteri hivatal által is felkarolt első fesztiválon 15 fenyédi, három küküllőkeményfalvi, nyolc zetelaki, 17 székelyvarsági, 11 kápolnásfalvi tanuló bizonyította tehetségét. A házigazdákat 11 énekes képviselte a versenyen, amelyen egyéni és kiscsoportokban előadott népdalcsokrokat értékelt a szakavatott zsűri. Az autentikus népdalokat éneklő ifjúságot felkészítő pedagógusokra is gondoltak a szervezők: a vetélkedő után Györfi Erzsébet előadóművésztől kaptak hasznos, a repertoár összeállítására, a helyes előadásmódra vonatkozó útmutatást. A népdal helye az oktatásban című kiselőadásban Györfi Erzsébet arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a népdal „karnyújtásnyira van”, léte természetes, mint a levegővétel, mégis fontos megtanítani az előadásmódot és ezt a tanítást már nagyon zsenge korban el kell kezdeni. „A gyermekeknek anyanyelvük tanulásával párhuzamosan kellene elsajátítaniuk a csodálatos népdalainkat, a zenei anyanyelvünk legfontosabb részét, a népi gyermekjátékokat, mondókákat” – idézte Jagamas János népzenekutatót, tanárt. Kitért arra is, hogy a megváltozott életkörülmények, szokások között, az iskolai élet adta lehetőségekkel élve, hogyan lehet megteremteni a feltételeket, hogy a gyermekek fokozatosan ismerkedjenek a népdallal, népi mondókákkal, játékokkal, azért, hogy befogadók legyenek a régi értékek iránt. Színfoltja volt a rendezvénynek Bogos Rozália igazgatónő Máréfalva énekes hagyományairól szóló ismertetője, amelyben a helyiek körében a nyolcvanas években betanított Kodály-művek máig tartó hatásáról, a népdaloknak az érzelmi nevelésben játszott szerepéről is szólt, előadását énekelt dallampéldákkal tette színessé, hitelessé. Az öröméneklésből szép példával, két népdalcsokorral szolgált a gyermekeknek a máréfalvi Con Spirito vegyes kar. A zsűri értékelte a fellépő előadók repertoárját, előadásmódját, a felkészítő pedagógusok szívesen fogadták a szakmai visszajelzést, a további munkájukhoz az eligazítást. Haáz Margit óvónő örvendetesnek nevezte, hogy szülőfalujában, Máréfalván, ahol ennyi gyermek énekel és táncol, a Gyermeklakodalom és más kulturális rendezvény mellett helyet kapott a Hegyalja Népdalfesztivál. Elismeréssel szólt a szervezőkről, akiknek figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Úgy összegezte: minden tekintetben az igényesség jellemezte a fesztivált, ami folytatásra érdemes. A Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület és a Nyirő József Általános Iskola által, partnerségben Hargita Megye Tanfelügyelőségével és a Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesülettel szervezett, Máréfalva Község Helyi Tanácsa támogatásával létrejött I. Hegyalja Népdalfesztivál táncházzal zárult: a résztvevőknek a talpalávalót a Kedves zenekar és András Loránd húzta. Lázár Emese