Állandó feladatot ad a székelyvarsági polgármesteri hivatalnak az infrastruktúra fejlesztése. Az utóbbi időben sok eredményt sikerült elérni az úthálózat javítása terén, de a vízvezetékrendszer bővítésére nem tudtak pályázati pénzt szerezni, ezért önerőből próbálják megoldani ezt a problémát. Tamás Ernő polgármestert kértük a tavalyi esztendő kiértékelésére, és az idei tervekre is kíváncsiak voltunk. [caption id="attachment_42733" align="aligncenter" width="564"] Fotó: RMDSZ[/caption] – Milyen évet zárt Székelyvarság a falu fejlődése szempontjából? – A legnagyobb megvalósítás a múlt év elejéhez kötődik: februárban avattuk fel a vadonatúj kultúrotthonunkat. Tízéves évfordulót ünnepeltünk a Bács-Kiskun megyei orvoscsoporttal a nyáron, Hargita Megye Tanácsa és a magyarországi megye önkormányzata közötti együttműködésnek köszönhetően egy évtizede járnak hozzánk egészségügyi szűrővizsgálatokat végezni a magyarországi orvosok, a kapcsolatot újabb tíz évre meghosszabbítottuk. Tovább fejlesztettük a mintegy 150 kilométeres úthálózatunkat, mostanra már elmondhatjuk, hogy a falun hosszában végig aszfaltút vezet, miután sikerült az ún. Tisztás részig is eljutnunk az útépítéssel. Ezenkívül, ahol szükség volt, javítottunk. Tataroztuk a központi iskolát, központi fűtést szereltünk be. Éppen mostanában készülünk a tanyagyűlések megtartására, elmegyünk mind a hét tanyára, és az emberekkel együtt kiértékeljük az elmúlt év eseményeit, és a tervekről beszélünk. Sokkal jobb a költségvetést úgy megtervezni, ha az élvezi a lakosság támogatását. Egy személyes dolog is van még, tavaly értékmentésért Udvarhelyszék Kultúrájáért díjjal tüntettek ki, ami nagyon jólesett nekem. – Bő egy éve beszélgettünk a vízvezetékrendszer bővítésének tervéről. Sikerült előrelépni? – Sajnos nem. Talán átok ül ezen a terven, hiszen négyszer nyújtottunk be pályázatot a vízvezetékrendszer kiépítésére, és egyszer sem nyertünk. Még egyszer megpróbáljuk, de már arra is gondoltunk, hogy kisebb lépésekben, önerőből fogunk neki a feladatnak. A közbirtokosság is segít, például Tálasbércen – ez egy kisebb tanya – így jártunk el: kiásattuk a sáncot, az emberek megvették a vezetékeket, és működik a dolog. A legnagyobb gond az, hogy az ilyen jellegű kiírásoknál a szennyvízvezeték építésével együtt adják a pénzt. Varság földrajzi adottságai miatt mindez nagyon nehézkes, ugyanakkor ráfizetéses egy nagy területre kiterjedő, központosított rendszer működtetése, ha mindenki nem csatlakozik rá. – Milyen gondjaik voltak még a tavaly? – A legeltetéssel vannak problémáink. Sok gazda az állatait tavasszal kicsapja, ősszel majd megkeresi, s közben csak az isten őrzi a jószágot. Rengeteg kellemetlenségünk van amiatt, hogy a gazdátlan állatok átmennek más települések legelőire, vagy van olyan is, akinek sok a jószága, de kevés a területe, és a másén legeltet. Valamikor volt fűpásztor, meg határpásztor, szükség lenne ennek az intézménynek a visszaállítására, de eddig nem sikerült a megfelelő megoldást megtalálni. A másik nagy gondunk a vadká- rok kérdése. Főleg a medvével van problémák, legutóbb, éppen két hete egy méhészhez ment be a nagyvad, és még a házát is „megkezdte”. Visszajárt rendszeresen, végül a vadőrnek kellett puskával elriasztania az állatot. Ezek a medvék nem félnek az embertől! A vadkárról készült rengeteg dossziéból csak egyetlenegy esetben született kártérítési döntés. – Bizonyára körvonalazódnak már az idei tervek is… – A tavaly nem igazán pályáztunk, viszont több beruházáshoz is előtanulmányokat készíttettünk, amelyekkel idén különböző programokra jelentkezhetünk. A központi, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolát szeretnénk teljesen megújítani, a régi tanács épületét is rendbe tennénk, közösségi térként használnánk majd. Az úthálózat fejlesztését is folytatni akarjuk, például a községközponttól a Sólyomkő hegyéig vezető szakaszt szeretnénk megépíteni. Ha ez sikerül, akkor már azt is kijelenthetjük, hogy mindegyik tanyarészt jó úton lehet megközelíteni. Az önkéntes tűzoltók felszerelését bővítettük, de szeretnék egy összkerék-meghajtású tűzoltóautót is venni. A közbirtokosság építi a tűzoltószertárt, és azt szeretném, ha meg tudnánk vásárolni az autót, mire elkészül. A mostani tél pedig nagyon időszerűvé tette saját hókotró gép beszerzését is, négyszer kellett már hóekéznünk a településen, és bérelt gépekkel ez bizony elég költséges. A labdarúgópályát – amely már majdnem készen van – szeretnénk még az idén befejezni, és folytatjuk a tavaly elkezdett telekkönyvezést. Asztalos Ágnes