Székelykeresztúr város tíz éve szeretné értékesíteni a kommunista örökségként rámaradt, de soha be nem fejezett Sóskút Motelt. Beruházót találni sem sikerült, sőt azóta, a tíz évvel ezelőtt még egyik legmodernebbnek számító sóskúti strand is bezárt. Székelykeresztúron több jelentős ingatlan is beruházóra vár, de érdeklődő nemigen akad. [caption id="attachment_36245" align="aligncenter" width="640"] A hajdani városi közfürdő épülete. Befürödtek[/caption] Befektetőket keresünk elsősorban, nem vevőket – hangsúlyozta Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere –, de ha érdeklődés lenne, el is adnánk a szóban forgó ingatlanokat, a közfürdőt, a sóskúti motelt és a Kossuth negyedi kazánházat. Mindenképpen szeretnénk a holtpontról és a stagnálásból kimozdítani ezeknek az épületeknek a helyzetét, és elérni, hogy valamilyen formában bekerüljenek a turisztikai, a szociális vagy a gazdasági körforgásba. Hasonlóképpen meg van hirdetve a régi tejgyár, a sertéshizlalda-komplexum is, ami magántulajdonként vár befektetőre. A városi közfürdő A 43 208 lejes leltári értékkel bíró, Székelykeresztúr város tulajdonában szereplő épület sós vizű gyógyforrásra épült, és valamikor kádas közfürdőként működött. – Nincs a legjobb állapotban – világosított fel a város elöljárója. – Óriási felújítást igényelne, elég salétromos, a vakolatokon, de talán még a struktúrájában is volna, amit javítani. Kiválóan alkalmas lenne gyógyfürdőként, kisebb élményfürdőként működtetni, vagy más, sok apró helyiséget igénylő gazdasági tevékenység folytatására. A székelykeresztúri városi közfürdő a kilencvenes évek közepe táján szüntette be a működését. Egy ideig kisebb felületeket kozmetika, fitnessz céljára adtak bérbe, jelenleg a 246 m2-es ingatlan egy része a fúvószenekar székhelyéül és próbaterméül szolgál. A sóskúti motel A sóskúti üdülőtelep az 1950-es években indult ígéretes fejlődésnek és lett a város és vidéke lakóinak kedvenc kikapcsolódási, szórakozási helye. Az 1980-as években szabadtéri színpadot építettek, majd a következő évtizedekben Sóskút Fesztiválokat, fúvóstalálkozókat szerveztek. A rendszerváltás után a sóskúti üdülőtelepen készült el Erdély egyik legmodernebb strandja is, ahol a medencét polipropilénnel bélelték, s a víz tisztaságát számítógép vezérlésű berendezéssel biztosították. – A szabadtéri strandhoz tartozott egy épület, amit privatizált a régi városvezetés – közölte Rafai Emil. – Azt egy magánszemély üzemeltette, szépen felújította, egy darabig működött is. Aztán történt egy tűzeset, amely után még egyszer felújította az épületeket, de újabban nem működteti a szabadtéri strandfürdőt, mert veszteséges. A sóskúti motel az üdülőtelepen található, az 1980-as években elkezdett, de soha be nem fejezett, négyemeletes, 48 lakrészes ingatlan 1995 óta Székelykeresztúr város tulajdona. A csaknem 2000 négyzetméteres ingatlan földszintjén 8 fürdőfülke és kereskedelmi felület is van. – Ez egy megépített, hotelnek szánt épület, és ha nem jön a forradalom, talán be is fejezték volna – idézi fel a polgármester –, de a 90-es évek nehéz gazdasági helyzetében nem sikerült az akkori városvezetésnek befejezni. Ami oda szánt bútorzat és felszerelés volt, azokat is az évek során vagy eladták, vagy ellopták az „éjjeli baglyok”, vagy elavultak. Az épület strukturálisan jó, lenne tervünk, elképzelésünk a hasznosítására, csak éppen pénzünk nincs hozzá. Ha valaki befektetne és például diákszállónak kialakítja, akkor két-három busznyi diák, 150 fő elszállásolására is alkalmas lenne. De most nagyon leromlott állapotban van, teljes körű külső-belső és épületgépészeti felújításra szorulna. A sóskúti üdülőtelepen a nyáron csak egy sós vizű mártózó működgetett, tudtuk meg az elöljárótól, s így csak ennek a népi hagyományos fürdőnek volt némi látogatottsága, különösen a nagy melegekben. A Kossuth negyedi kazánház A Kossuth negyedi kazánház sok-sok időn keresztül az egész lakónegyedet kiszolgálta, s bár részben felújították, sőt az egész negyedben a fűtéscsöveket is kicserélték, a lakók nem igényelték a központi fűtést, így a távhőszolgáltatás megszűnt a városban. Az épületen belül a kazánokat leválasztották egy lezárt külön helyiségbe, így keletkezett egy üres, jelenleg kihasználatlan mintegy 415 négyzetméteres helyiség, alatta pince. – Ebben az épületrészben a teljes körű felújítás után lehetne olyan gazdasági tevékenységet folytatni, amely lakótelepi környezetben megengedett – tájékoztatott a városvezető. – Egy időben az önkormányzat családorvosi és szakorvosi rendelők kialakítását fontolgatta, de ezek kialakítása pénzügyi akadályok miatt elmaradt. Teljesen nem vetettük el az ötletet, mert a közszférában semmi sincs teljesen elvetve, csak nem jött el még a lehetőség... A volt disznófarm is gazdára vár Amint az investinharghita.ro honlapon olvasható, az Edy Impex Kft. tulajdonát képező egykori sertéshizlalda-komplexum felújításra szoruló, ipari/mezőgazdasági befektetés céljaira alkalmas épületeit és a hozzá tartozó területet kínálja eladásra vagy bérbeadásra: egy kétszintes, több mint 900 négyzetméteres épületet, amely az egykori tejfeldolgozó létesítménynek adott otthont, egy gépjárműgarázst; egy kazánházat valamint két romos istállót. – 2006-ban az uniós követelményeknek megfelelőn kellett volna átalakítani – tájékoztatott Orbán Lajos, a tulajdonos testvére. – Nagy befektetetésre lett volna szükség, amire nem került sor, és bezárták az egységet. Utána nem volt, aki folytassa, ugyanis a testvérem, Bálint Edit lebetegedett. Ezért szeretnék eladni a céget. Voltak érdeklődők, de olyan, aki a tejfeldolgozást akarta volna folytatni, nem volt, inkább mások vennék meg másféle tevékenységre, de komoly érdeklődő nem került. – Elég ritkák a befektetők Szé­kelykeresztúron – összegezte a polgármester. – A másik tejüzem újraindítása volt a legutóbbi olyan, amit érdemes megemlíteni. Az is a romjaiból indult újra, de hál’ istennek újraindult. Munkahely van a környéken, csak fizetés nincs elég. Sok jól fizető munkahelyre volna szükség Keresztúron, de azt hiszem, Hargita megyében, egész Romániában is. Daczó Katalin